A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-09-02 / 36. szám
HÉTFIGYELŐ Ötéves a Rákóczi Szövetség A szülőföldhöz, esetünkben a Felvidékhez, Szlovákiához való kapcsolódás — különösen, ha az ember nem önszántából hagyta el szülőföldjét, otthonát — igen fontos. Kopogtatni újra és megtalálni azt, amit az ember otthagyott, még akkor is, ha változnak az idők — nagyon fenséges érzés lehet. Ámbár a szerveződés nemcsak érzelmi alapokon működik, hanem szükséges, hogy ésszerű és fontos célokat tűzzön zászlajára. Már a Szlovákiai Demokrata Magyarok Bizottsága (alapító tagok: Jócsik Lajos, Szemző Béla, Holota János, Stelczer Lajos, Luzsica István, Vass László, Kovács Endre, Révay István, Szilágyi Dezső, Hornyák Odiló, Polnisch Artúr, Paál Ferenc stb.) működésének célja a kitelepítettek és felvidéki magyarság együttműködése volt. Határozott lépésekre utal az 1945-ben megfogalmazott memorandum, amelyet Magyarország miniszterelnökéhez intéztek: "Nem túlzunk, amikor azt állítjuk, hogy a magyar kormány olyan feladattal áll szemben, amelynek megoldásától nemcsak Magyarország jövő fejlődése, hanem a Dunamendence sorsának alakulása is függ. Ennek a sorsdöntő kérdésnek a megoldásában a magyar kormány nem nélkülözheti azoknak a közreműködését, akiknek létéről vagy nemlétéről elsősorban szó van. Ennek tudatában kérjük a magyar kormányt, tegye lehetővé a Szlovákiában jogfosztott demokrata érzelmű magyarok részére, hogy itt Budapesten érdekvédelmi szervezetet alapítsanak, amelynek megszervezéséhez és fenntartásához a magyar kormány teljes erkölcsi és anyagi támogatását kérjük." Molnár Imre az idézettel kapcsolatban megjegyzi: "A memorandum szövege világosan tartalmazza az egykori szlovákiai magyarok azon igényét, hogy részt kívánnak venni a magyar kormány Csehszlovákiával folytatott tárgyalásain és egyéb, a csehszlovákiai magyarokat érintő diplomáciai tevékenységének alakításában." Sajnos sok-sok évnek kellett eltelnie, hogy ez a gondolat ismét életre kelhessen, hogy a felvidéki szellemiség ismét kibontakozhasson, s a folytonosság lángja melegítse a szíveket, és egy demokratikus Magyarországon szerveződhessen a Rákóczi Szövetség... A Szövetség létrehozásának körülményeiről Czenthe Miklós így vallott: "A »Rákóczi« megalakulásának »hivatalos« verzióját nehéz összeállítani. Nem azért, mintha nem tudnánk, kik voltak ott ténylegesen a megalakításánál, hiszen erre mindenki jól emlékszik. (Az erről szóló dokumentumok, fogalmazványok, az első jegyzőkönyvek, a Kun Feri által veretes nyelven megfogalmazott célkitűzések a Rákóczi Szövetség irodájában vannak letéve.) Sokkal inkább azért, mert a Rákóczi Szövetség megalakításának az alapgondolata szerint nem kívántunk sem többet, sem kevesebbet létrehozni, mint azoknak a tartós szövetkezését, akiknek a Felföld ügye szívügyük, s akik eddigi munkásságukkal már tettek érte valamit. Éppen azért mindenkinek egy személyes verziója is van az egyéni indokokról, benyomásokról, hogyan "keletkeztünk". Előrebocsátani csak annyit szeretnék, hogy az igazi létrehozó maga a szükség, a szlovákiai magyarság életkörülményei voltak, és az az erkölcsi indítás, hogy valamit tennünk kell. Mert negyven évig hivatalosan hallgatás volt e téren..." Megítélésem szerint a Rákóczi Szövetség demokratikus alapelveken működik, tevékenysége semmi esetre sem sért más nemzeteket, mondjuk a szlovákokat. Kulturális tevékenysége és támogatásai hathatósak, jelenléte a szlovákiai magyar rendezvényeken megtisztelő és rangot adó. Lapja a Rákóczi Hírvivő — dr. Selmeczi Elek szerkesztésében —, színesen tájékoztat a Rákóczi Szövetség által szervezett rendezvényekről és határozottan szót emel a szlovákiai magyarság kultúrájáért, iskoláiért és identitástudatának megőrzéséért vívott harcban. Különösen gróf Esterházy János életútjáról és mártírságáról írott cikksorozatait Nagy János szobrászművésznek dr. Szabó Rezső, a Csemadok alelnöke nyújtja át az Esterházy János Emlékérmet olvasták szívesen az olvasók. Itt jegyezném meg, hogy az Esterházy János nevével fémjelzett Emlékérem "nemes" gondolatát az "Ester Emlékbizottság" szorgalmazta és az idén az egyik kitüntetett Nagy János szobrászművész volt... A közelmúltban a legtöbbet emlegetett téma a Rákóczi Szövetség alapítványrendszere volt. Különösen az elsősök beiratkozására szánt kétszáz koronás támogatás körüli viták borzolták fel a kedélyeket; a szlovák sajtóban teljesen indokolatlanul felfújták az ügyet. Legutóbbi budapesti látogatásom alkalmával is volt szerencsém beszélgetni dr. Halzl Józseffel, a Rákóczi Szövetség elnökével az alapítványok sorsáról és a pénzbeli támogatásról. Ezzel kapcsolatban egy korábbi interjújában ezeket mondta: "A Szövetség tevékenységének anyagi alapjait szerény költségvetési támogatás biztosította, majd pedig fokozatosan sikerült megteremteni azoknak a pénzügyi forrásait, amelyek kibővítették a Szövetségnek a Felvidék felé irányuló támogatását. A Szövetség alapítványa először magánszemélyek adományaira támaszkodott, de egy idő után sikerült — ha először csak szerény mértékben is — vállalati támogatásokat találni, és az elmúlt három évben Szlovákia majdnem minden területére a Rákóczi Szövetség alapítványaival támogatást vinni, és ez, valamint a személyes kapcsolatok bővítése egyre inkább megnövelte a Szövetség presztízsét odaát is, amit az is mutat, hogy a taglétszám, nemcsak a hazai szimpatizálókkal bővül, hanem egyre több szlovákiai polgár is csatlakozik a Rákóczi Szövetséghez." Az alapítványrendszer harmadik elemét, a városalapítvány-rendszer fontosságát is hangsúlyozta dr. Halzl József: "E huszonnégy kis alapítvány létrehozásával nemcsak azt szerettük volna elérni, hogy minden jövőbeli adakozó a szívéhez legközelebbi régióra tudjon adakozni, oda, ahová gyökerei kötik, ahol érdekei vannak, ahol rokonai élnek, ez kétségtelenül egy fontos tényező, de szerettük volna ezt az alapítványhálózatot egyfajta társadalmi szervező erőként is megvalósítani, vagyis az alapítványok létrejöttét városonként ahhoz a feltételekhez kötöttük, hogy az illető város és környéke magyarságának minden fontos intézménye, szervezete, pártja, egyháza, rétege, szakmája képviselve legyen benne." Az alapítványrendszerrel kapcsolatban talán még annyit, hogy szeptemberre tervezik az alapítványok kuratóriumainak konferenciáját, amelyet Budapesten tartanak. Végezetül bárhogyan is alakuljon jövőnk, kisebbségi helyzetünk, a Rákóczi Szövetséggel való együttműködésre szükségünk lesz. Pályázatai, támogatásai a jó ügyet szolgálják; a magyarság szellemi felemelkedését, törekvéseinek eredményességét. MOTESIKY ÁRPÁD 2
