A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-08-19 / 34. szám
A holló meg a bagoly (eszkimó mese) Réges-régen együtt élt a holló meg a bagoly. Békén éltek, jó egyetértésben. Együtt jártak élelem után, testvériesen megosztottak egymással mindent, nem láttak szükséget semmiben. A holló fehér volt. Fehér volt a bagoly tolla is. Sok évet megértek, megöregedtek, s ahogy őszültek, fehérebbek lettek a hónál. Azt mondja egyszer a bagoly a hollónak: — Megvénültünk anélkül, hogy valaha is szépek lettünk volna. Milyen szép tarka a többi madár tolla: piros, fekete, szürke. Bennünket, kettőnket, csak a rövid nyarakon vesznek észre, amikor minden kizöldül. — Bizony — mondta a holló —, amikor a havon ülünk, senki sem vesz észre bennünket. — Fessük be egymást — tanácsolta a bagoly. — Először te engem, aztán én téged. Ráállott a holló. Jó fekete, zsíros kormot kapart a mécses kanócáról, ecsetnek kihúzott egy tollat a farkából, és megkérte a baglyot, hogy üljön nyugodtan. A bagoly egy kőre telepedett, a holló meg szép óvatosan festeni kezdte a tollát. Körbejárta a követ, és fekete foltocskákat pötyögtetett a bagoly minden tollára. Festette, ékesítette, és azt gondolta magában: "Olyan gyönyörűre festem, amilyenre csak tudom! Ha meglátja a munkámat, ő is szépre festi az én toliamat." Sokáig munkálkodott a holló. Elunta a bagoly az üldögélést, azt gondolta magában: "Agyonfáraszt ez a holló! Majd ha rákerül a sor, én megmutatom neki, hogy egy pillanat alatt el tudok készülni!" A holló végre az utolsó pöttyöt is rápöttyintette a bagolyra, és azt mondta neki: — Nézd, milyen szépre festettelek! Most szárítkozz meg a szélben, aztán te fess be engem! Úgy tett a bagoly. A szélben megszárítkozott, aztán megkérte a hollót, hogy üljön nyugodtan. A holló egy kőre telepedett, de a bagoly azt mondta neki: — Ne oda, a kő mellé! Én másképp festelek téged! Hunyd be a szemed, csak akkor nyisd ki, ha szólok! Leült a holló a kő tövébe, összehunyorította a szemét, várt. A bagoly meg gyorsan jó sok zsíros kormot gyűjtött, rátelepedett a kőre, és fejétől a farkáig végigöntötte a hollót. Az egy szempillantás alatt koromfekete lett. — No — mondta a bagoly —, most szárítkozz meg a szélben, aztán nyisd ki a szemed, és nézd meg magad. Egy pillanat alatt befestettelek, mégis észrevesz ezentúl mindenki télen is, nyáron is! Megszárítkozott a holló a szélben, aztán kinyitotta a szemét, megnézte magát és rárivallt a bagolyra: — Mit csináltál velem? Koromfekete lettem — most majd messziről észrevesz minden nyulacska, minden egérke! Hogy szerzem meg magamnak az eleséget? Mindenki meglát! — Hiszen magad akartál szép lenni — mondta a bagoly. Most haragudott meg csak igazán a holló! — Mennyit vesződtem én veled! Te most valóságos szépség vagy! Engem meg befeketítettél. Feketék lesznek a fiókáim is. Takarodj, bagoly, takarodj előlem! Megijedt a bagoly. Messzire elrepült. Azóta fekete a holló, azóta pöttyös a bagoly. A bagoly most sem mer a holló szeme elé kerülni — fél tőle. KA$A ISTVÁN A kacsa, a béka és a ftold Ezüst kacsa ring a tavon, Hold szorult a nád közé. Tátott szájú békaporonty farzsebébe tömködné. Am a kácsa észreveszi, s rákiált a tolvajra: kinek zsebe fénnyel tele, gólya falja hajnalba! • • • JÁTÉK Mi a sor Az ábrán a kis rajzocskák vízszintes soronként követik egymást. Ha jól megnézed a már lerajzolt figurákat, akkor biztosan meg tudod állapítani, hogy a hiányzó helyekre mi kerül? Ha pedig ez már megvan, akkor nem lesz nehéz berajzolni azokat a megfelelő helyre. Nos, sikerült? 19
