A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-08-19 / 34. szám
HÉT MINERVA A z átlagember szereti is a hasbeszélőket, meg nem is. E különös képességű emberek fellépései általában óriási sikert aratnak, sőt a közönség — bár a realitásokkal mindenki tisztában van — az esetek nagy részében azt is hajlamos elhinni, hogy a bábu önálló véleménnyel rendelkező "lény". Pontosan erre az illúzióra épülnek a hasbeszélőszámok. A figurák egyébként is népszerűbbek, mint maguk a hasbeszélők: a közönség a bábuval szimpatizál, nem a művésszel. Csak az első percekben figyeli a hasbeszélő száját, de ha már beleélte magát a jelenetbe, átadja magát az illúziónak. Tíz néző közül kilenc másnap már nem ismeri fel a hasbeszélőt, a figurára azonban sokáig emlékszik. A hasbeszélők akár egy tucat különböző hangon is képesek megszólalni, ami sajátos mitológiájuk kialakulásához is hozzájárul. A róluk szóló egyik legismertebb történet főhőse megőrül, összetöri bábuját, majd élete hátralevő részét menekülve tölti, mert azt hiszi, hogy gyilkosságért körözik. Minél élethűbb a figura, annál inkább feltételezi a közönség, hogy a hasbeszélő maga is az illúzió rabja: sokan úgy gondolják, hogy a párbeszéd az előadás után is folytatódik a művész és bábuja között. Stephen King ennél is tovább ment: 1978-as, Magic (Varázslat) című filmjében megalkotta a megelevenedett, ámokfutó figura alakját. A valós praxist folytató hasbeszélők, akik óriási energiát fordítanak arra, hogy hihetővé tegyék figuráikat, egyöntetű véleménye: a film sokat rontott a szakma hitelén. A hasbeszélés művészete több évezredes múltra tekint vissza. Legkorábbi gyökereit nehéz megtalálni, de valószínűleg az ősi vallásos spiritizmusban keresendők. A szellemidézés beavatottjai a holtakkal beszélve ugyanis saját testüket használják közvetítőként. Sokak szerint az ószövetségi Endor papjai és a Delphoi jósok is hasbeszélők voltak. A szórakoztatásban a hasbeszélés csak a XVIII. század végén és a XIX. század elején vált népszerűvé. A francia forradalom megnyitotta a tömegek előtt a zenetermeket és a legkülönfélébb szórakozási lehetőségeket. Legnépszerűbb francia művelője Nicholas Marie Alexandre Vatermare volt, aki gyakran játszott Napóleon előtt. Egyszer a művész azért került börtönbe, mert kétségbe vonta egy halaskofa árujának frissességét: a kezében tartott haltetem "bevallotta", hogy romlott. Az 1880-as és az 1920-as évek között leginkább kabarékban léptek fel. Ekkor alakult ki a sokáig általánosan használt fabábutípus, amely eltúlzott méretű szájával és mozgatható arcával az érzelmek széles skáláját tudta kifejezni. A legjobb fafigurák a szobrászat és a mérnöki tudomány valóságos mestermunkái: paróka alatt, a fej belsejében drótok, csavarok és billentyűk valóságos labirintusa helyezkedik el. A legjobb figurákat a második világháború előtt tíz évvel a McElroy testvérek készítették: csupán mintegy száz darab van belőlük a világon. Egy másik zseniális faragó-testvérpár, Theodore és Charles Mack alkotta meg Charlie McCarthy-t, a mára már legendássá vált Edgar Bergen, a legnagyobb amerikai hasbeszélő bábuját. Bergen gyökeresen megváltoztatta művészetével a hasbeszélés hagyományait: 1936-ban fellépett a rádióban. Ez igazi kihívást jelentett számára, hiszen a hallgatók nem láthatták szájkontrollját, az illúzió nem volt teljes. Fellépése még így is hatásos volt, olyannyira, hogy a First Lady, Eleanor Roosevelt először Charlie-val fogott kezet, amikor Bergent és bábuját bemutatták neki. A televízió színre lépésével Bergen tanítványai alkalmazkodtak az új médiumhoz, sőt a reklámokba is sikerült bevonulniuk. Miután azonban az ötvenes és hatvanas évek televízió show-típusai kihaltak, ritkábban látta őket a nagyközönség. Ma viszont reneszánszát éli ez a művészeti ág: ismét a színen vannak, mint például Shari Lewis abban a televíziós gyermekműsorban, amelynek sztárja egy zokniból készült bárány. Bárányszelet, illetve Charlie Ló és Hush Kutya. A hasbeszélés mai reneszánsza valószínűleg Jim Henson figuráinak köszönhető. Henson, Breki és a többi Muppet-sztár mára már nagyrészt kiszorította a tradicionális fabábukat. Ezek a puha, bolyhos figurák ugyanis olcsóbbak, sokkal könnyebben mozgathatók és kevésbé merevek, mint a fabábuk, ráadásul nem is kell feltétlenül embert ábrázolniuk. A skála ma már a sült malactól a beszélő toalettig terjed. Az egyik legnépszerűbb amerikai "konstruktőrnek" számít Verna Finly, aki műanyag habból alkotta meg ugyancsak népes társulatát. Persze az igazi hasbeszélő kezén az egyszerű zokni is azonnal életre kel. Hosszú út vezet azonban odáig, amíg a kezdőből mester lesz. A képzés lassan közkinccsé válik. Az Egyesült Államokban csomagküldő szolgálatoktól is lehet oktatócsomagot rendelni, amelyből a szakma minden fogása elsajátítható. (Korábban szigorúan őrködött felettük a mára már megszűnt Hasbeszélők Nemzetközi Testvérisége.) Az oktatócsomagban audiokazetták és egyéb segédeszközök is találhatók, például nyelvjárás-útmutató a különféle dialektusokból, jiddisből vagy éppen a felső osztálybeli New England-i, azaz a Kennedy-dialektusból. Igazán azonban csak a profiktól leshetők el a szakmai fogások. Egy bizonyos szint elérése után jön a munka neheze: a finomítás. Ekkor tanul a jelölt olyan gyorsasággal beszélni, mint egy kikiáltó mozdulatlan szájával léggömböt fúj fel vagy éppen vizet iszik, miközben arra koncentrál, hogy a közönséggel folyamatosan tartsa a kapcsolatot. Ez manapság egyre fontosabb, mert a hasbeszélők új feladatokat kapnak. Eddig Las Vegas-i szállodákban, luxushajókon vagy klubokban léptek fel, ma azonban Amerikaszerte elterjedtek a templomi, hivatali vagy iskolai fellépések: a Szentírást magyarázzák, vagy éppen az AIDS-megelőzésről és a kábítószerek veszélyeiről világosítják fel a fiatalokat. Buddy Big Mountain, a mohawk, komancs, apacs és ír származású hasbeszélö például az indián rezervátumokat járja felvilágosító kőrútján és zseniálisan megtalálja a közös hangot hallgatóságával. Tréfás előadásai általában osztatlan sikert aratnak, de el is gondolkoztatják a közönséget. 20
