A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-08-19 / 34. szám
MT 0 SZÍNHÁZ Várjátékok A Zólyomi Várjátékok történetében a XXI. fejezet lapjai is beteltek. A zólyomi vár jó akusztikai paraméterekkel rendelkező udvarán kezdetben csak prózai előadások voltak. 1979 nyarán kezd a játékok arculata színesedni, amikor a Besztercebányán megalakított operatársulat — átlagban 5—6 előadással — is bekapcsolódik ebbe a rendezvénysorozatba. A helyi társulat tagjain kívül azonban nem is egy nemzetközi hírességet — Dvorský mellett "csupán" Olivia Stappot, Mario Malagninit és az amerikai karmestemőt, Éva Quelert említem — sikerült Zólyomba "csalogatni". Idén a komolyzenei szféra szervezésében lényeges tartalmi változás történt. A rendezés irányítása a pozsonyi Színháztörténeti központ igazgatójának, dr. Jaroslav Blahának a kezébe került, a zenei megszólaltatás azonban továbbra is a közben már önállósult besztercebányai Állami Opera feladata maradt. Az előadások száma is megszaporodott, ezzel a várjátékok időtartama is tíz napra, bővült. A legjelentősebb változás a dramaturgiában történt. A rendezvénysorozat ugyanis egy központi gondolat köré csoportosult, illetve egy zeneszerző — jelen esetben az olasz Gaetano Donizetti — bemutatására és megismertetésére koncentrálódott. Az egyetlen kivétel Verdi itjúkori művének, az Araidénak az előadása volt. A többi estén Donizetti: A kegyencnő (La favorita), a Szerelmi bájital, a Lucrecia Borgia és a Boleyn Anna című operáinak a melódiáit visszhangozták az ősi vár falai. A két utóbbi mű most szólalt meg először hazánkban. Tartalmi szempontból további gazdagodást jelent az ifjú énekesek számára rendezett mesterkurzus, amelyet a neves román baritonista és pedagógus, Dán lordachescu vezetett. "Donizetti tragikus operái" volt a címe annak a tudományos előadás-sorozatnak, amelyen dr. Blahón kívül bergamói, milánói és bécsi zenetudósok adtak elő. Jómagam a rendezvénysorozat utolsó napján vettem részt, s nagyon pozitív benyomásokkal távoztam. Amikor beléptem a külső várudvarba, először Kő Pál alkotását, a Balassi Bálint-emléktáblát kerestem meg, amelyet a látogatók alig-alig vesznek és/.rc... A vár királyi termében — Bethlen Gábor talán éppen ebben a teremben őriztette a királyi koronát 1620-ban — délután a francia tenorista, Alain Quincey adott elő egy csokorra való áriát zongorakisérettel, ám emlékezetes teljesítményt az ifjú román mezzoszoprán, a mesterkurzus résztvevője, Holiana Munteanu nyújtott, aki mélyen átélve tolmácsolta Massanet Werther című operájából Charlotte levéláriáját. Este a Kegyencnő előadását néztem meg, mely már néhány éve sikeres produkciója a besztercebányai társulatnak. Most Pavol Tužinský vezényelt, és a zenekar — egykoron az előadások legsebezhetőbb pontja — örvendetesen jó teljesítményt nyújtott. A négy főszereplő közül ketten — a megnyerő és szépen éneklő Alena Dvorská-Gallová a címszerepben, valamint Branko Jatic zengzetes basszusával Baldassare szólamát tolmácsolva — a hazaiak színeit képviselték. A másik két férfiszólamot vendégművészek énekelték. Elsőnek Alfonz király megszemélyesítőjét, Vladimír Chmelót említem, aki a briinni Janáček Opera szólistája, s tavaly egy áriaesten ismertem meg. Akkori teljesítménye nem tetszett, de most meglepődtem. Chmelo ugyanis részt vett lordachescu mesterkurzusán, s a román pedagógus szinte csodát művelt vele. Az alapjában véve szép hang kinyílt, és a kifejezés terén is rengeteget gazdagodott; az énekes joggal lett az est egyik hőse. A másik hős, a Donizetti"specialistaként" számontartott olasz tenor, Giuseppe Marino volt. Joggal, mert bár hallottam már lágyabb, behízelgőbb hangú tenoristát is a szerelmes ifjú szerzetes szerepében, de ez a magával ragadó szenvedély, a kifejezési árnyalatok gazdagsága, az éneklés és szerepformálás lenyűgöző egysége a bel canto éneklés mintaszerű megvalósítása volt. Varga József ZENE Bluesfesztivál volt Szekszárdon Szekszárd előtt csak itt-ott lehetett látni stopposokat, de a városban már fel sem tűnt az "ágrólszakádt" hátizsákos fiatal. A fesztivált a város melletti kiszáradt tó medrében rendezték meg a közelmúltban. A napraforgómezőn át vezető út tele volt a bulira siető emberekkel. Már messziről hallatszottak az ismert dallamok, amelyeket négy napig élveztek a résztvevők. A belépés és a sátorozás díjtalan volt, s talán ez vonzotta oda a fiatalok ezreit. Az első nap langyos hangulatát az esti Proszektura-koncert pezsdítette fel. A tisztálkodásra két vízcsap és három tusoló szolgált, amelyekből állandóan folyt a víz. így már a színpadtól 1—2 méterre óriási mocsárban dagonyázhattak az erre vágyók és a nem vágyók is. A fellépők között mindenki megtalálhatta a neki megfelelőt. Volt Tűzkerék, Deák Bili és nem hiányozhatott a híres Képzelt riport...-előadás sem (sajnos, az előadás gyengére sikeredett). A másodk és a harmadik napon a hippinemzedék ott tombolt a színpad előtt (hogy soha nem unják meg?). Ezenkívül voltak még Doorst, Rolling Stonest és Jimi Hendrixet játszó együttesek is, amelyek nagyon népszerűek lettek, bár igen halvány teljesítményt nyújtottak. A fesztivál ideje alatt kaphattunk hazai és perui bőrdíszeket, parasztingeket, AIDS-felvilágositást, Morrison-verskötetet és nem utolsósorban egy éve lejárt szavatossági idejű óvszert. Mivel a rosszat az ember gyorsan elfelejti, megmaradnak az élményt nyújtó emlékek egy alapjában véve jó buliról. Hogy lesz-e jövőre fesztivál a Csörge tónál? Ez fölöttébb bizonytalan, de ne adjuk fel a reményt! ifj. Bartal Mária RENDEZVÉNY Kulturális nyár ’94 Gazdag programot kínáló, ízléses füzetet lapozgatok. A második évtizedéhez közeledő Pozsonyi Kulturális Nyár műsorát tartalmazó négynyelvű kiadványt. Szlovákul, angolul, magyarul és németül közük a nyári rendezvényeket és benne szintén négy nyelven Peter Kresánek, Pozsony főpolgármesterének megnyitó beszédét, melyben kiemeli: "Ezt a rendezvényt én óriási dolognak, városunk egyik legfontosabb közösségformáló erejének tartom. Életcélom, hogy a város közterületeit maguk a polgárok töltsék meg élettel, hogy a történelmi városrész minél több utcája és tere az eredeti szépségében ragyogjon." A három hónapig tartó rendezvényen számos külföldi együttes, neves énekes és zeneszerző lépett fel. Ezek közül nehéz valakit kiemelni, hiszen mindegyik kitűnően szerepelt (vagy még szerepel), de mégis megemlítem a Győri Balett, a párizsi Opera, a brünni Városi Színház, a J.K. MELTZ nemzetközi gitárfesztivál színvonalas előadásait. Augusztusban minden héten kedden és csütörtökön hangversenyeket hallhat a zeneszerető közönség a Zichy-palota nagytermében, ezenkívül szórakoztató sportversenyek, rockkoncertek lesznek a Művelődési és Pihenő Park területén, dzsesszkoncert a pozsonyi Ovárosháza udvarán. Számos érdekes kiállítás is tarkítja a nyári műsorokat. Augusztus végén, a zárónapon, a legszebb operadallamok hangzanak fel Rossini, Borogyin, Mozart, Verdi műveiből. Érdemes lesz még részt venni az augusztus végi előadásokon. Újra életre kel a Duna-part, hangversenyek, népművészeti bemutatók gazdagítják ismereteinket. Régi kézművesek, képzőművészek alkotásai találnak majd gazdára. Hiszem, hogy aki részt vesz e gazdag műsor előadásain, jó érzéssel távozik, mert a színvonalas nyelvi sokszínűség maradandó élményt nyújt. (ozsvald) 18
