A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-08-19 / 34. szám
KINCSÜNK AZ ANYANYELV HÉT születésű kis Jordy Lemoine, de már a popzene nemzetközi sztárja. Hazájában egymilliónál több lemeze kelt el, s számuk külföldön is meghaladta a kétszázezret. Jordy sikereinek egyik legnagyobb kovácsa az édesapja, aki egyébként lemezkiadással foglalkozik. A kisfiú kétéves volt, amikor apja felfigyelt rá milyen kiválóan utánozza a népszerű énekeseket. Édesanyja, aki egy énekkar tagja, szintén közel érzi magát a zenéhez. Egész terhessége alatt naponta legalább négy órán át zenét hallgatott. Lehetséges, hogy ez is hozzásegítette Jordyt ehhez a kiváló képességéhez. Legújabban a Sony céggel kötött szerződést. Itt készül Alison című második nagylemeze. Ki is ez az Alison? Jordy barátnője az óvodában. "Nagyon gyengéd és vidám, ezért szeretem annyira" — nyilatkozta a kis csodagyerek. A mikrofonközelség, vagy a koncertek közönsége egyáltalán nem zavarja. Sőt, hozzá érkező rajongói levelek sem. Igaz, még nem tud olvasni... 0 Mindig többen és többen lesznek. Ki hinné, hogy az átlagosnál jóval magasabb intelligenciával és tehetséggel megáldott gyerekek a populáció 10 százalékát teszik ki. Sok esetben gondban vannak nemcsak a szüleikkel és barátaikkal, de saját magukkal is. Miért? Gyakran túlérzékenyek. Lelki egyensúlyuk stabilitása pedig a környezetük reagálásától függ. A legnagyobb szerep itt a szüleikre és a pedagógusaikra hárul. Kortársaikkal gyakran képtelenek a kontaktusteremtésre. Éppen a különbözőségük okán, vagy azért, mert a velük szembeni elvárások másmilyenek. A különleges képességű, nagynevű tudósok és művészek sem voltak minden esetben "beskatulyázhatóak". Az alábbi néhány példa talán jól érzékelteti, milyen "eredményes" volt egynéhány géniusz, mint diák. Albert Einstein, a relativitás elmélet megalkotója egy alkalommal az iskolai dolgozatában így válaszolt arra a kérdésre, hogy milyen a hang sebessége: "Nem tudom. Nem terhelem az agyamat olyan ismeretekkel, amelyeket bármelyik lexikonban megtalálhatok." Az iskolában megszerezhető száraz lexikális tudásról számos más világnagyságnak is egyéni véleménye volt. Salvador Dali például egyenesen útálta az iskolát. Gyakori orrvérzésre hivatkozva, amikor csak tehette, kerülte annak látogatását. Nem tartozott az eminens, diákok közé. Éppen ellenkezőleg. Állandóan gondot okozott oktatóinak. Egy alkalommal, amikor a képzőművészeti akadémián Madonnát kellett volna festenie, ő lépcsőket vitt fel a vászonra. Az ámuldozó professzornak ennyit mondott: "Lehet, hogy maga most egy Madonnát lát. Én csak lépcsőket." Századunk képzőművészetének másik géniusza, Pablo Picasso sem kedvelt iskolába járni. Állandó konfliktushelyzetben járta végig kötelező iskolai éveit. A kis Newton kötelező rosszként fogta fel az iskola intézményét. Edison, aki csak nyolcéves korában kezdett tanulni, a tanára szemében nem volt egyéb egy tuskónál. Hivatalos tanulási ideje, amelyet papírral tudott igazolni e nagynevű feltaláló, mindössze három hónapra tehető... Az intelligenciahányados (IQ) az ember intelligaszintjének számmal kifejezett mutatója, bizonyos életkorban. Az általános gyakorlatba W. Stern ültette át. A szellemi és fizikai életkor átlagos — optimális — esetben elvárható mutatója 100 pont. Ez a mutató azonban — amint az bebizonyosodott — nem tekinthető megkérdőjelezhetetlenül pontos mértéknek. Hiszen a született adottság és a mért IQ gyakran ellentmondanak egymásnak. Előfordul, hogy valakinek kitűnő az emlékezőtehetsége, de másra nincs adottsága. Tehát, mielőtt egy átlagon felüli képességű, valamilyen tárgyban (nem iskolai tantárgyról van szó) kiváló gyerekről beszélünk, vele foglalkozunk, el kell döntenünk, mi valójában a tehetség? Ez azért bonyolult kérdés, mert az intelligenciát soha sem szabad elválasztani egyéb, jellembeli tulajdonságoktól, amely az intellektuális szférán túl az érzelmit is magában foglalja. Korunk egyik paradoxona a sok közül éppen az, hogy az átlagosnál nagyobb tehetségű gyermekek, a "zsenipalánták", a társadalom mostohagyerekei. Rátermettségüket és kivételes adottságaik fejlesztését a felnőttek a véletlenre bízzák. Ezáltal egy sereg géniusztól fossza meg magát az emberiség. Legalábbis ezen a véleményen van az olasz pszichiáter és lélekgyógyász, Dr. Federica Mormand. Hozzá kell tennünk, a "zsenigyártás" eszméje hátborzongatóan hasonlít a természetbe történő beavatkozások egyéb megnyilvánulásaihoz. Nem a zsenialitás, csupán a józan ész mondatja velem: a természet rendje kiválasztja a maga "kiválasztottjait". Legalábbis ezt példázza a történelem, a tudomány és a művészet sokévszázados története. KISS PÉNTEK JÓZSEF Ügyeljünk jobban az egyházakra, hitéletre vonatkozó kifejezésekre! Többször is beszéltünk már a vallással, hitélettel, egyházakkal összefüggő szavak, kifejezések helyes használatáról. Most meg egyszer visszatérnék ehhez a témához. Arról már szóltam egyszer, hogy az egyházfő és az egyházfi két egészen különböző jelentésű főnév. Az egyházfő egyházi irányító hatalommal felruházott főpap, az egyházfi pedig az az egyházi alkalmazott, akinek az a dolga, hogy az istentisztelet külső feltételeiről gondoskodjék. A katolikusoknál ezt a személyt inkább sekrestyésnek hívják. Mindezeket tudva, mit szóljunk a következő mondathoz, amely Liszt Éerencről ezt állította: "Volt szenvedélyesen szerető férfi, majd lemondásra képes egyházfi." Ebben az esetben már nem is egyszerű szotévesztésről van szó, hanem fogalomzavarról. Liszt Ferenc ugyanis sohasem volt sem egyházfi, sem egyházfő, csak — amint életrajzából tudhatjuk — idős korában felvette az úgynevezett alsó papi rendet, és a pápa engedélyével viselhette az abbé címet. Liszt Ferenc tehát lehetett egyházának hű — vagy akár lemondásra képes — fia, esetleg lehetett lemondásra képes egyházi személy, de egyházfi semmi esetre sem. Valaki egy katolikus vallású személyről azt mondta, hogy az Ur asztalához járult. Az illető nem tudta, voltaképpen mit nevezünk Úr asztalának, s hogy mikor helyes ennek a kifejezésnek a használata. Nézzünk hát utána a dolognak! Az Úr asztala az az asztal, amelynél valamely istentiszteleti helyen a református hívek az úrvacsorát veszik. Vagyis az Úr asztalához járul kifejezés csakis református vallású személyre vonatkozhat. A katolikus hívőről csak azt mondhatjuk, hogy áldozni megy, illetve, esetleg azt, hogy az oltárhoz járul, hogy magához vegye az oltáriszentséget. Az eddigi elmondottakból kiderül az is, hogy a katolikusoknál áldozásnak nevezett szertartást a protestánsoknál úrvacsorának nevezik. A protestáns értelmezés szerint az úrvacsora a Krisztus utolsó vacsorájára és halálára emlékeztető szertartás, amelyben a hívek a lelkész által kiszolgáltatott jegyeket: a kenyeret és bort magukhoz veszik a Krisztussal való lelki egyesülés jelképéül és bűnbánatuk kifejezéséül. A protestáns lelkész tehát úrvacsorát oszt, a katolikus pap áldoztat, azaz kiszolgáltatja a híveknek az oltáriszentséget. Nézzük most meg a vallási értelemben vett áldozás főnév pontos meghatározását is: az áldozik igével kifejezett cselekvés, illetve szertartás — a katolikus és a görögkeleti, azaz ortodox egyház szertartása szerint egy, illetve két szín alatt való részesülés az oltáriszentségben. Más jellegű,tévedés, amelyről még szólni szeretnék. Vas István Új Tamás című nagyon szép versében többször is említi "Krisztus hét sebét". Ez a kifejezés valójában helytelen, hiszen a keresztre feszített Krisztusnak nem hét, hanem öt sebe volt. Van is ilyen mondásunk: a Krisztus öt sebére kérlek. Egyébként olyan kiváló prózaírónknál, mint Móra Ferenc, szintén előfordul a "Krisztus hét sebe" kifejezés a Daru utcától a Móra Ferenc utcáig című kötetben. A tévedés oka alighanem az, hogy a hetes szám Jézus életével és környezetével kapcsolatban többször is előfordul; például Máriát, Jézus anyját hétfájdalmú Szűznek is szokták nevezni, s a kereszthalált halt Krisztus hét szaváról írta Joseph Haydn a Sieben Worte Christi — Krisztus hét szava — című oratóriumot. Egy vers szépségén az említett tárgyi tévedés valójában mit sem változtat, inkább csak érdekes, hogy bizonyos beidegződések, esetünkben a hetes szám előfordulásának gyakorisága, mennyire elhomályosítják néha a konkrét valóságot. Mayer Judit 13
