A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-08-19 / 34. szám
HÉTSORSOK CSODAGYEREKEK nac Günther bibliográfiája a kedvenc olvasmánya. Georg Linder-Kuparschwili még csak tízéves. Talán egy picit teltebb az átlagnál. Különben ugyanolyan, mint a többi vele egykorú majdnemkamasz. Vagy mégsem? "A fiam nagyon különös. Bölcsessége olykor az őrültség határát súrolja", mondja Gertrud, Georg negyvenhat éves édesanyja. Még nem volt két éves, amikor észrevette fia különleges képességeit. Séta közben a házszámokat figyelte és összeadta a számokat. Háromévesen már olvasott. Öt éves korában pedig verseket és meséket írt. Ötödikes,' amikor osztálytársai "benyali"-nak csúfolják, csak azért, mert másmilyen, mintáz osztálytársai. Odahaza gyakran bezárkózik a szobájába és alkot. — Az írás a hobbim. Ha felnövök, templomokat akarok építeni — mondja Georg. A müncheni srác, aki életében nem focizott, az építészet szakirodalmát gyűjti. Főleg a katedrálisokkal és templomokkal foglalkozóakat. Több mint száz ilyen kötetet gyűjtött össze. Jelenleg az 1775-ben elhunyt szobrász, lgm Sopie Jaffe élete a világ zeneirodalmának legszebb partitúrái között zajlik. Talán már az anyaméhben a csodálatos melódiák, Mendelssohn, Mozart, Beethoven vagy Csajkovszkij dallamai simogatták. Édesanyja ugyanis hegedűtanárnő egy zeneiskolában, édesapja pedig a berlini rádió szimfonikus zenekarának első hegedűse. Sophia szinte még járni sem tudott, amikor édesanyja hegedűje után nyúlt. Ma bámulatos könnyedséggel kezeli ezt a csodálatos hangszert. Játékát olyan világnagyság hallgatta, mint a hamburgi operaház intendánsa, Gert Albrecht. Hogyan látja Sophia a saját jövőjét? "Először is le szeretnék érettségizni, utána hivatásos hegedűművész leszek." Minden esélye megvan hozzá, hiszen tehetsége mellett napi három órát gyakorol: "Amíg megvan a hegedűm, nem vagyok egyedül." A hangszer szinte mindent helyettesít, ami más gyereknek természetes. Szinte barátnői sincsenek. m Benjamin Becker tizenegyéves. Súlya harmincöt kiló. Magassága százötvenhárom centiméter. Ennek ellenére öntudatosan kijelenti: "Ha Boris abbahagyja, szívesen a helyébe állok". Hatéves korában kezdett el teniszezni. Egy alkalommal nagyanyja fából készült teniszütőire bukkant a garázsuk egy zugában. Ben labdákat szerzett és a garázs falához ütögetve játszani kezdett. Mint egy megszállott, órákon át, szakadatlanul. A szomszéd, aki egykor szintén aktív teniszező volt, csakhamar észrevette Benjamin kétségtelen tehetségét. Elvitte őt egy teniszklubba. Nemsokára csoporttársai közül a legjobbnak bizonyult. Napi négy-öt órát gyakorol. A szakemberek jövőt jósolnak neki. Ütései elérik a százkilométeres sebességet. Edzője szerint az ő korában Boris Becker sem játszott ilyen jól. Nem alaptalan a remény, hogy a jövő teniszcsodájáról van szó. Amíg a barátai legovárakat építettek, addig Robert Nagel elektromos kapcsolókkal és biztosítékokkal foglalatoskodott. Ekkor még csak négyéves volt. Ötvenkétéves édesapja, Fritz Nagel, a mai napig emlékezik, mennyire rettegett, hogy egyszer valami tragédiát okozhat fia tevékenysége. Ám minden jól "végződött". Tanárát sok esetben sokkolja, hogy a kis Robert többet tud a számítógépekről, mint ő. A közönséges, egyszerű számítógép Róbertét már nem tudja izgalomba hozni. Saját kezűleg állított elő egy számítógépet, amelyet Nagel 01-nek nevezett el. "Az üzletben, ahol az alkatrészeket vásároltam, csak mosolyogtak rám elnézően, amikor mondtam, hogy magam állítom elő a számítógépet. Nagel 01-em legalább 2000 márkába került, amelyet nem kis erőfeszítés árán sikerült összegyűjtenem." A kérdésre, hogy mi szeretne lenni, ha megnő, így válaszolt: "Ez aztán a kérdés! Számítógép tervező leszek!" m A kis Elizabeth Matz a hamburgi Habenbeck Állatkertbe utazik. "Végre választ akarok kapni a kérdésre, hogy a dinoszauruszok hideg- vagy melegvérűek voltak-e." Elképzelhető, hogy megtalálja majd a választ, hiszen amit Elizabeth eddig a fejébe vett, azt véghez is vitte. Ha hozzávesszük, hogy valóban bölcs kislányról lehet szó, hiszen az intelligencia hányadosa 151, akkor akár biztosak is lehetünk benne. Az ő korában egy normálképessségű gyerek intelligencia hányadosa tíz és száztíz között mozog. Elizabeth szülei nem tudnak napirendre térni kislányuk kivételes adottságai felett. Édesanyja, aki szociális alkalmazott, így vall: "Igaz, hogy mindig az osztály legjobb diákjainak egyike voltam, de korántsem ennyire tehetséges. Az édesapa, Peter Matz egyetemi docens: "gyermekkoromban hasonló lexikális tudásom volt, mint Lizának." Ám ennek a kivételes tehetségnek hátulütői is vannak. Az első napon, amikor Liza hazament az iskolából, elkeseredetten fakadt ki: "Apukám, meg akarok halni. Már mindent tudok, amit ott mondanak." ..."nehéz, nehéz gyermeknek lenni" — énekli a huncut mosolyú szőke kissrác, akinek még megvannak a tejfogai. Még csak ötéves a párizsi 12
