A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-08-19 / 34. szám
OTT JÁRTUNK Há Légikisasszonyok Történetünket talán ott kezdeném, hogy van a Zoboralján egy zömében magyarok lakta falu; Alsóbodok, amely hagyományait, népi kultúráját keményen őrzi. Mindezeket már nem lehet elmondani magyar iskolájának fenntartásáról, mert az 1122 lelket számláló falu, 874 magyar nemzetiségű polgárának gyermekeiből alig telik két osztálynyira, igaz a szlovák osztályok padjait is zömében a magyar nemzetiségű gyerekek töltik be. Most azonban nem erről van szó. A bodoki kisiskolában Gyepes Erzsébet tanító néni irányítása mellett már évek óta működik a hagyományőrző gyermekcsoport. Sikeres bemutatóik közül említésre méltó a villőzés, a libapásztor-játékok, a húsvéti ünnepi szokások, a tojásfestés és természetesen a betlehemezés, amely élő hagyomány mindmáig a Zoboralján. Az iskola másik tanítója Varga György viszont a népzene mellett egy kicsit a modernebb dolgok felé is hajlik. Honnan ez az indítás? — kérdeztük ottjártunkkor. — Nálunk a családban hagyomány a zenélés, talán édesapámtól örököltük, aki a zsérei folklórcsoport parasztzenekarának a trombitása, öcsém is szerepel az együttesben, ő a vőlegény szerepét játssza. Én elvégeztem a nyitrai művészeti alapiskolát, majd miután Pozsonyba kerültem a Duna utcai gimnáziumba, játszottam zenekarokban és folytattam a zenélést Nyitrán is a főiskolán, ahol sajnos a zenei szakra nem jutottam be, így az alsótagozatos tanítói képesítést szereztem meg. — Mikor kerültél az alsóbodoki iskolába? — A főiskola elvégzése után szülőfalumban, Zsérén kezdtem tanítani, de gyorsan bevonultattak katonának. A leszerelés után 1991-ben kerültem Alsóbodokra, ahová bonyolult a bejárás, mert be kell utaznom Nyitrára és onnan ki Bodokra, majd a tanítás után ugyanaz fordítva. De jól érzem magam, nagyon jó gyerekeink vannak; miután a negyediket elvégzik Pogrányba kerülnek, de továbbra is a mieinknek tekintjük őket. — Az év elején meglepett a hír, mely szerint az alsóbodoki Szivárvány Gyermekszínjátszó-csoport bemutatja az Antoine de Saint-Exupéry művéből, A kis hercegből készült zenés játékot. Honnan az ötlet? — Még főiskolás koromban találkoztam az udvardi származású Zsapka Attila barátommal, aki a Mezőgazdasági Főiskolára járt és jó zenésznek tartottuk. Említette, hogy megzenésíti a világhírű művet. Amikor már elkészült a munkával, megemlítettem a dolgot Fehér Sándornak, és így láttunk hozzá 1993 tavaszán a munkához. Az igazság az, hogy a darabot színpadra kellett alkalmazni, amit Fehér Sándor és Szűcs Enikő vállalt. A zenei részt Zsapka Attila készítette, de a hangszerelés és a zenei háttér Gyepes Alfréd ötletes munkáját dicséri. A rendezést pedig én vállalom. — Mondjál valamit a szereplőkről, élvezték a játékot? — A gyerekek örömmel és lelkesen készültek, az előadást a mi erőnkből nem tudtuk volna megoldani, tehát meghívtuk a pogrányi iskolába járó volt tanítványainkat is, akik szívesen jöttek. A darabnak tizenkét szereplője van: Gyepes Árpád, Bene Tibor, Gyepes Ottó, Lydik Kamilla, Gálik István, Csingér Edit, Bene Jana, Bene Lívia, Paulisz Kati, Kmetyo Tamás, Gyepes Szilveszter és Bene Júlia. Legtöbbjük ügyes, jól szaval, kitűnően énekel. Közülük talán Lydik Kamillát említeném, aki az országos Ki, mit tud? vetélkedőn népdalt énekelt, de részt vett a Tompa Mihály országos versenyen is, ahol verset mondott. — Mik a további terveitek? — A munka nem állt meg, tervünk is van elég sok. Miközben újabb darabon gondolkodunk, A kis herceget is szeretnénk felújítani. Decemberre készülünk a darabbal a Vajdaságba. — Honnan és hogyan jött a meghívás? — Júniusban Magyarországon táboroztunk egy nemzetközi gyermektáborban, Zánkán. Mondhatnám jutalmul kaptuk a nyári üdülést, a Csemadok nyitrai TV titkára, Maga Ferenc intézte. Ott megismerkedtünk délvidéki barátainkkal, látták a megnyitón szereplésünket — zoboraljai szokásokat adtunk elő —, szóba került a zenés játék is, tehát meghívtak. — Milyen volt a táborozás? — Mondhatnám igazi üdülés, nem a régi "pionírtáborozások" szellemében zajlott. Volt benne egy kis cserkészes razancia is, de senkit sem kényszerítettek arra, hogy azt csinálja, amit nem akart. — Hallottam, hogy a lányoknak külön élményeik is voltak? — Igen, a tábornyitón megjelent Bába Iván és Kónya Imre (az utóbbi ekkor még belügyminiszter volt.) Közvetlenségükkel megleptek mindenkit. Helikopteren jöttek és "meghelikoptereztették" a tábor lakóit is. így lettek a mi lányaink légikisasszonyok! De a legnagyobb élmény mégis az volt, hogy a gyerekek megismerhették közös sorsukat, a kisebbségi sorsot, mert itt találkozott és egymás mellett lakott a délvidéki gyerek az erdélyivel, felvidékivel, kárpátaljaival és más országokban élő magyar gyerekekkel. — Kanyarodjunk vissza hazai tájakra. Hány elsős lép szeptembertől a magyar osztályba? — Hét elsős gyereket fogadunk majd nagy szeretettel, annak reményében, hogy anyanyelvén taníthatjuk meg mindazon ismeretekre, amelyre az életben szüksége lesz. Engemet az aggaszt és döbbent meg sokszor, hogy színmagyar szülők, akik maguk is magyar iskolában végeztek és magyar középiskolába jártak, szlovák iskolába adják gyermeküket! Ez enyhén szólva elgondolkodtató... Alsobodokon szorgalmas, vallásos nép él már évezredek óta. Pusztította tatár, török és országhatárok vonultak Alsóbodokról át rajta. Ám nem tudta megtörni magyarságát a második világégés utáni kemény elszlovákosítás sem. Most azonban úgy tűnik, egyesek önként adják fel nemzetiségüket. Reméljük, a jelenlegi állapot a Zoboralján nem lesz tartós. MOTESIKY ÁRPÁD Fotó: a szerző 5
