A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-08-19 / 34. szám
ľ(> a pontosság Amikor hajdanában a soktomyú, arany Prága utcáinak köveit koptattam, Hradzsinból lejövet, az Aranymívesek utcájában mindig egy kézműves műhelyének a megtekintésére vágytam. Ám a dologból soha nem lett valóság, talán féltem bekopogtatni, vagy sarkallt az idő, s így a romantikus, rejtelmes, titkokat és nyilván aranyat is őrző "aranyműhely" megtekintése elmaradt. Mindezek Varsányba való utam alkalmával jutottak eszembe, mint az is, hogy az "aranyműves" mesterség, hivatás, vagy művészet elnőiesedett, úgymint sok-sok más szakma, kezdve a tanítóságtól, egészen a szabó, szakács szakmákig... Varsány, vagy Hontvarsány aprócska falucska a Szikince völgyében, közigazgatásilag Lévához tartozik. Az egykoron színmagyar község 12. században épült templomában mára a Lévából kijáró káplán öregedő magyar híveit is — azt mondják — megtanította szlovákul imádkozni. Most azonban nem erről van szó, hanem az aranyműves, Kiss család vendégei vagyunk és aziránt érdeklődünk, hogy miként kerültek Varsányba, hiszen a ház ura, Béla fegyvemeki születésű, Alica asszony pedig nyíri származék. Mivel látogatásunkkor Alica asszony tartózkodott odahaza és kalauzolt szerény műhelyükben, tőle hallottuk a választ: — Léván dolgoztunk férjemmel, és ott szerettünk volna építeni családi házat, de azt javasolták, hogy a Lévához négy kilométerre fekvő és a székvároshoz tartozó Varsányban építkezzünk. Nos, így kerültünk Varsányba, ámbár ha sejtettük volna, hogy valamikor önállóan Az iirányul nem lehel elrontani... Kiss Alica: — Nálunk nincs jelentősévé annak, hogy ki hogyan beszél.. dolgozhatunk az aranyműves szakmában, akkor Nyír felé orientálódtunk volna, hiszen ott van a nagy szülői ház. A kényelem miatt; nem akartunk messziről beutazni, hiszen férjemnek is Léván volt munkája, a földmérési hivatalban (geodézia) dolgozott, én pedig egy ékszerkészítő cég alkalmazottja voltam. — Biztosan vonzó és érdekes szakma az ékszerkészítés, de miként lesz egy nyíri, falusi magyar kislányból ékszerkészítő, aranyműves? — A nővéremnek köszönhetem, hogy aranyműves lettem. Gyerekkoromban nagyon szerettem rajzolni, és kézimunkázni. Sajnos nem az olvasás kötött le, mint más gyerekeket, hanem mindig rajzoltam, varrtam, ragasztgattam, kézimunkáztam. Nővéremnek volt egy barátnője, aki Körmöcbányán tanulta ki az aranyműves mesterséget, illetve vésnöknek tanult. Tehát így merült fel a körmöci iskola lehetősége, ami némi utánjárás nyomán sikerült is. Most már családi hagyomány lett, a lányunk is Körmöcön tanul vésnöknek, most másodéves. — Kérném, ha lehet, mutassa be a műhely kis csapatát. — Turčanová Ingrid a körmöci szakközépiskolában szerezte meg a vésnöki képesítést. Božiková Brigitta — a nővérem kislánya — szintén aranyműves, Seres Enikőt viszont mi tanítottuk be, eredeti szakmája az órajavítás volt, de nagyon ügyeskezű gyerek. Itt van aztán Sibila Mojžišová, ekonómiát végzett, de vonzalma van az ékszerkészítéshez, most tanítjuk a mesterség fogásaira. Szóval ők alkotják a törzsgárdát, de
