A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-08-12 / 33. szám
A televízió Fogadjunk! című műsorában a bika levetette magáról. Szerencsére mindez csak játék. Bicska Maxi flipperceremóniája a modem technikával. Előzményként, következményként meg sorssal, élettel, filmmel, színházzal, színészi hivatással. Robusztus és nyers. Az embernek vele szemben nincs olyan érzése, mintha bármit is ködösíteni vagy kozmetikázni szeretne. Nincs tabukérdés, nincs mellémagyarázás. Rambóalkata párosulva a beskatulyázhatatlan megszállottsággal együtt telepszik az Andrássy úti aprócska kerékasztalhoz. Bubik István sokáig kopasz volt, így először sünifrizurája tűnik fel. — Azt hiszem másfél évig voltam kopasz, de már elegem volt belőle. A rendezőknek elsősorban negatív figurák jutottak az eszükbe rólam. Voltam nyilas, verőlegény, ávós, rossz csendőr, de a fő ok elsősorban az, hogy az esküvőmön nem akarok kopasz lenni. — Tehát most fog nősülni. Ezek szerint a legjobbkor készül a riport. Elmondaná kit vesz el? — Titok. — Sokáig agglegény volt, most miért adja fel függetlenségét mégis? — Hát mert nagyon szeretem azt a lányt! Igaz, mi másért is. A világ legjobb válasza, amit magamtól is tudhattam volna, hiszen már három éve világgá kürtölte a televízióban zenei aláfestéssel, hogy Szeretni bolondulásig, de jó is lenne... És bejött neki — a színészet is, amely így indult: — A Ferences Gimnáziumban előadtunk egy Becket Tamásról szóló darabot és annak alapján ajánlottak a tanáraim a főiskolára, ahová elsőre fölvettek, úgyhogy nem is volt időm gondolkodni. — Melyik színházban érezte magát a legjobban? — A Nemzetinek voltam tíz évig a tagja. A közelmúltban meg ha jól tudom, egy ideig Londonnak volt a "tagja". — Kilenc hónapig voltam csomagolóraktáros Londonban. Ha kellett irodát meszeltem, vagy teát főztem a főnöknek. Jerrynek egy cukorral, kis tejjel, Franknak csak tejjel. És Zsolnay-porcelánban szolgáltam fel. Van fogalma arról, hány herendit csomagoltam be, és mennyi aranyat? A csomagolásban már profi vagyok. — Mi volt ennek a nagy váltásnak az oka? — Egyszerű csömör meg kalandvágy. Ki akartam próbálni magamat egy új, idegen környezetben. — És hogy sikerült a próba? — Jól, mert azt csinálhattam, amihez kedvem volt. Ott döbbentem rá, milyen szerencsés vagyok. Szeretem, amit csinálok, és az sem izgat, hogy mennyit fizetnek érte. Készültem arra, hogy magányos leszek, és hogy milyen idegennek lenni, ezt ott éltem meg teljes mélységében. Nem tudnék ott élni, az biztos. Különben sem állt szándékomban kint maradni, az pedig eszembe sem jutott, hogy színész legyek Angliában. — A Nemzeti a neve után a nemzet első színháza. Ön mégis elhagyta. — Egy idő után azt éreztem, hogy kezdek elfáradni, unott lettem és felületes. A fáradt és panaszkodó színésznél pedigy nincs rosszabb. — Valami mégis visszahúzta Angliából. — Nekem itthon van dolgom, mert színész vagyok. És az ember az anyanyelvén színész. — Most a Művész Színházba igyekezett. Ennek a tagja? — Igen, alapító tagja vagyok. Töröcsik Mari, aki maga is színész, belülről ismeri a gondokat, és én nagyon bízom benne. — Van valami, amiért egy színész ma Magyarországon rosszul érezheti magát? — Személy szerint jól érzem magam, viszont kétségtelen, hogy amiért sok-sok kollégámmal együtt rosszul érezhettem magam, az a buta nyugatmajmolás, a kommersz darabok iránti hadjárat, ami felőrli az ember idejét, energiáját, tehát nehéz most minőségi munkát végezni. Az emberek annyira türelmetlenek és gátlástalanok lettek a gyors meggazdagodás reményében, hogy például a televízióba egyszerűen nem érdemes bemenni. Alaposan meg kell gondolni, hogy miben vesz részt az ember... — Ezeknél a csalódásoknál csak a szerelmi csalódások a rosszabbak. Önnek volt bennük része, vagy szeretik a nők? Elég sokáig megőrizte ugyanis függetlenségét... — Klassz lányokat ismertem meg, és remélem, hogy szeretnek. — De ha "bekötik a fejét", gondolom ennek vége... — Más szférába kerülök. Most is szeretem a nőket, imádok köztük lenni, imádom nézni őket. — Annyit azért elárulhat, hogy választottja a művészvilágból való-e? — Néptáncos. — És Ón tud népi táncot táncolni, vagy most fog megtanulni otthon? — Amikor néptáncos műsorokban szerepelek, akkor betanulom a lépéseket. — Legénybúcsúzóul még megkérdezem, milyen lányokat kedvel? — A fekete, indián típusú lányokat szeretem. Illenek is Önhöz, mint ahogy Bicska Maxi figurája a Taub János rendezte Koldusoperában, amire a meghívást utólag is köszönöm. Szenzációs volt! BEKE ISTVÁN
