A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-08-12 / 33. szám
Múltidéző A honfoglaló magyarság és a helyi népesség elmondható Nyugat-Európa népeiről is. Az európai népek kiformálódása ugyanis ezt követően vette kezdetét, s a néppé válás folyamatában a 10. századtól létrejövő politikai kereteknek (francia, angol királyság, Kijevi Rusz) volt döntő szerepe. A honfoglalás korában a bajor, sváb, frank és szász még nem olvadt össze egységes néppé, akárcsak az elbai szlávoktól keletre lakó pólyán és a Krakkó környéki fehér horvát törzs még nem egyesült lengyel néppé, mint ahogy a keleti szlávság különböző törzsekből állt, és a rúszok (akik később nevet adtak a népnek) még skandináv nyelven beszéltek. Európa törzsei tehát a 10. századtól a politikai keretekhez igazodva kezdtek integrálódni és néppé válni, a politikai kereteket pedig az erős katonai kísérettel rendelkező uralmi központok határozták meg. S ilyenné a Kárpát-medencében a 10. század folyamán a 895-ben bevándorolt magyar törzsszövetség vezetői, az Árpádok által létrehozott központi hatalom, majd az 1000-ben létrejött Magyar Királyság vált. A Kárpát-medencébe érkező magyarság lélekszámáról nem tudunk pontos adatokat, de az egykorú források megjegyzik, hogy a magyar törzsszövetség 20 000 lovast tudott kiállítani. Ennek alapján - a katonáskodó és a termelőmunkát folytató népesség átlagos arányát figyelembe véve - a magyarság számát 400-500 ezerre becsülhetjük. A helyben talált lakosság többségét a medence sík vidékein az avarok, a peremvidékein a szlávok (bolgárok, dunai szlovének, morvák, fehérhorvátok) alkották. A helyi népesség számát a kutatók a magyarság felénél is kevesebbre, legfeljebb 200 ezerre becsülik. A jövevények és a helybeliek igen jól megfértek egymással, ezt igazolja az ekkori szláv helynevek (pl. Csongrád, Visegrád stb.) továbbélése. A két népesség együttélése lassanként a kisebb számú helyi közösségek beolvadásához vezetett. Elsősorban az avar és a dunai szlovén nemzetségek sorsa volt ez, míg a peremterületek zárt tömegű szláv lakossága továbbra is megőrizte népi jellemvonásait és nyelvét; összefoglaló nevévé pedig a hajdan avar uralom alatt élő elszlávosodott gepidák thuat nevéből származó tót népnév vált. így nevezték a Kárpát-medence szlávjait a Dráván túl, Erdélyben és a Dunától északra is. A Kárpát-medence népessége a később keletről beköltöző besenyőkkel és kunokkal, valamint a délről beköltöző románokkal gyarapodott. A királyság északi peremterületein pedig az északról beköltöző fehérhorvát, valamint nyugati cseh-morva telepesekkel megerősödő szláv népesség folyamatosan elkülönülve a többi szláv népességtől, szlováksággá alakult. KOVÁCS LÁSZLÓ KÉRDÉS: Milyen szláv népesség élt a Kárpát-medencében a honfoglalás előtt? A honfoglalók a Kárpátokon átkelve természetesen nem lakatlan területre érkeztek. A Kárpát-medence egyébként nagyon régen, ha nem is mindig egyforma sűrűségben, de lakott terület volt. A különféle régészeti kultúrák után, az indoeurópai kelta és trák népeket követően a római birodalom része lett nyugaton Pannónia és keleten Dácia. A népvándorlás korában nagyon sok nép megfordult a Kárpát-medencében. A Kárpát-medence ugyanis földrajzilag a kelet-európai füves puszták zónájának nyugati vége, s ennek megfelelően a sztyeppeországúton nyugatra vándorló népek utolsó állomása volt. Ide torkollott sok jelentős ázsiai nomád nép, és a közéjük keveredett félnomád törzsek útja: a szarmatáké, a gotoké, a hunoké, a longobárdoké, a gepidáké, az avaroké. (Később ide irányult a besenyőké, úzoké és kunoké is.) A történelemben a honfoglaláshoz legközelebb eső időben az avarok hoztak létre a Kárpát-medencében nomád birodalmat. Az avar birodalom megszűnése (803) után átmenetileg három szomszédos hatalom, a keleti frank, a bolgár és a morva terjesztette ki uralmát a Kárpát-medence bizonyos részeire mint saját államai határvidékére: a keleti frankok a Dunántúlra, a morvák a Dunától északra eső területekre, a bolgárok az Alföld és Erdély déli területeire. Közben, már az avar uralom idején, a Kárpát-medence erdős zónájában szláv népesség telepedett meg, elsősorban a medence peremterületein. Az itt talált népesség etnikailag azonban igen heterogén volt. Megjegyzendő, hogy a Kárpát-medencében ma élő népek egyike sem vezethető vissza mai etnikai-nyelvi formájában a 895-öt megelőző időre. Ugyanez Honfoglalás kori férfiviselet különböző sírleletek alapján elképzelt vázlata
