A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-08-12 / 33. szám
ÉLŐ MÜLT MT Az elpusztított Losonc látképe (litográfia) ki. A tiszteket másnap aztán újra eltemették, egyikük sírja ma is megvan. Az exhumálás után kezdetét vette, és másfél napig tartott a város kifosztása és feldúlása, melynek áldozatul estek mind a magánlakások, mind az iskolák, templomok. Kubinyi Ferenc természettudós, akkor Nógrád országgyűlési követe is a kárvallottak közé tartozott. Házának feldúlását a jelenlévő császári biztos irányította. Elpusztult a híres könyvtár, az érem-, ásvány- és kövületgyűjtemény. Még az ipolytarnóci megkövesedett ősfenyő egy darabját is tönkretették a losonci ház kertjében. Mintha az egész forradalmat itt akarták volna megtorolnil Augusztus 8-án már trombitaszó által szabályozott "rendben" érkeztek, egymást felváltva a fosztogatók ezrei. A módszeres rablás közben kegyetlenül bántalmazták a lakosokat. Amit nem tudtak, vagy nem akartak elvinni, azt összetörték. A pincéket feltörték, ami bort nem tudtak meginni, azt kifolyatták. A részeg katonák közt a tisztek aztán már a fegyelem látszatát sem tudták megőrizni, ezt maga G rabbe is elismerte utóbb. Az asszonyokon esett erőszakot csak sejtetik a korabeli szemtanúk... Augusztus 9-én délután aztán felgyújtották A szabadságharc mártír városa 1849. július 31. — a segesvári ütközet, Bem seregenek megsemmisülése, Petőfi halála, augusztus 9. — a temesvári csata, a honvédsereg felbomlása, augusztus 11. — Kossuth lemond, Görgeyre ruházza a hatalmat, augusztus 13. — Görgey leteszi a fegyvert Világosnál... A magyar történelmi kronológia általában így sorolja fel a szabadságharc utolsó eseményeit, a köztudatban ezek ismertek. Hogy mi történt ugyanebben az időben egy nógrádi mezővárosban, Losoncon, arról nem tesz említést a kronológia, nem taglalja a történelemkönyv, nincs benne a köztudatban, hiszen "csak" egy város tragédiája, megsemmisülése ment végbe. Losonc városa legrégibb ismert látképe rögzítette az 1849. augusztus 10-i állapotot, döbbenetes látvány: a kiégett falak közül kémények meredeznek az égre, az üres ablaknyilások mint riadt szemek tekintenek reánk, a szélesen elterülő romhalmazból három beomlott templomtorony magasodik ki. A 20. század emberének — ilyenkor augusztusban — önkéntelenül is Hirosima jut eszébe... Hogy Losonc 145 évvel ezelőtti pusztulásának mértékéről pontosabb képet kapjunk, érdemes összehasonlításul felidézni, hogyan jellemzi a reformkori várost, történetírója, Scherer Lajos tanár: "1848 elején a városnak három felekezeti népiskolája, kisdedóvója (150 éve alakult! — B.I.), ev. algimnáziuma, ref. líceuma, kaszinója, kórháza, gyára, pénzintézete és minden közjóra hajlamos, dolgos polgársága volt. A város vezetésében képviselve volt minden társadalmi réteg, s ezt a demokratikus irányt áthatotta a rend és szabadság szelleme..." Losonc a forradalmat megelőző években valóban Nógrád legjelentősebb, legvárosiasabb városa volt, mind gazdasági, mind művelődési szempontból. Lakosainak száma 1847-ben 4034, a lakóházak száma 500 körül volt, az utcák már kövezettek és részben kivilágítottak voltak. Ekkor élte fénykorát az országos jelentőségű, 4000 kötetes könyvtárral rendelkező, nagy múltú református líceum, amelyben Nyelvművelő Társaság működött a Petőfi által is tisztelt Homokay Pál tanár vezetésével. Hetilapot adtak ki, színtársulat tevékenykedett, és még hosszan sorolhatnánk a reformkornak megfelelő polgárosodó közélet jellemzőit. Mindezen anyagi és szellemi értékek, melyek a 700 éves városban felhalmozódtak, 1849 augusztus elején két nap alatt megsemmisültek. Nézzük az előzményeket: 1849 tavaszán, nyarán Losonc a "hadak útján” feküdt, császári seregek, honvédalakulatok, illetve azokat támogató szabadcsapatok — gerillák, s végül az orosz cár katonái jöttek—mentek keresztül a városon. Márciusban egy kisebb ütközet is lezajlott itt, mely hozzájárult a tavaszi hadjárat sikeréhez. 1849. augusztus 1-jén történt az a végzetes eset, mely okot szolgáltatott a város elpusztításához. Egy, a városban átvonuló százfőnyi orosz különítményt megtámadtak a Repeczky Ferenc — Kossuth nógrádi kormánybiztosa — vezette gerillák. Három orosz tiszt és ugyanannyi közlegény elesett, heten fogságba kerültek, a többiek elmenekültek, és értesítették a Miskolc környékén táborozó Grabbe cári tábornokot, aki amúgy is bosszús volt a Gesztelynél, Leiningen tábornoktól elszenvedett vereség miatt. Azonnal felkerekedett hadoszlopával, hogy megtorolja a losonci támadást. A hozzá beosztott osztrák összekötőtiszt is gerjesztette bosszúvágyát, mondván, hogy "Losoncon minden ember gerilla". A büntetőexpedíciót megelőzte híre, sokan elmenekültek a városból, melynek szomszédságában, Apátfalván augusztus 7-én letáborozott Grabbe serege. Losoncot körülzárták, és az ottmaradottaktól óriási mennyiségű élelmiszert, italt, dohányt, abrakot stb. követeltek, a város feldúlásával fenyegetőzve. A hadisarcnak csak egy részét tudták a losonciak előteremteni. Erre, valamint arra hivatkozva, hogy a város vétlen az orosz csapaton esett támadásban, egy, a város polgáraiból álló küldöttség tárgyalást kezdeményezett. A tábornok nem fogadta őket, egy ezredes viszont kegyelmet ígért a városnak. A haladék, az ígéret azonban csak puszta szó maradt. Sötétedés után egy kozákcsapat vágtatott a városba, és rabolni kezdett, majd arra kényszerítette a kancsukával összeterelt lakosokat, hogy a korábban közös sírba temetett orosz katonákat puszta kézzel ássák A leégett református templom és az iskola rajza az újjáépítést szolgáló sorsjegyen a várost, minden házat külön-külön, az oltást megkísérlőket meg korbácsolták. És közben szólt a szimbirszki vadászezred tábori zenéje... Estére a város izzó lángtengerré változott, Losonc végzete beteljesedett. Grabbe tábornok persze mosta kezeit, naplójába azt írta, hogy valószínűleg maguk a város lakói kezdték a gyújtogatást! A hozzá beosztott császári összekötőtiszt, Gablencz alezredes azonban megírta Schwarzenberg hercegnek, hogy Grabbe rendelte el Losonc felégetését. Természetesen sem Haynau, akivel utóbb Komáromban találkozott, sem Ferenc József, akivel Schönbrunnban ebédelt, nem vetette szemére az ártatlan és védtelen magyar város elpusztítását. így semmisült meg a bevezetőben lefestett virágzó város. Később országos méretű segélyakció kezdődött, adománygyűjtés, sorsjegykibocsátás, emlékkönyv kiadása szolgálta — eredménnyel — a város újjáépítését, "hamvaiból való feltámadását". A mondabeli főnixmadár képe díszíti a Vahot Imre által szerkesztett és kiadott háromkötetes emlékkönyv címlapját, melynek előfizetői bevétele is a város "fölsegélyezését" szoltálta. Arany, Petőfi, Tompa, Jókai és mások írásai mellett ebben a kiadványban jelent meg Losonc történetének első összefoglalása, különös tekintettel az 1848—49-es eseményekre és a város pusztulására. Losonc városa csodával határos módon kiheverte a rettenetes csapást, és viszonylag gyorsan újjáépült. A református templom magas, karcsú tornya, dacos szimbólumként már 1853-ban kimagaslott a romok közül. BÖSZÖRMÉNYI ISTVÁN
