A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-08-12 / 33. szám
HÉTÉLŐ MÚLT PÉCZELI JÓZSEF SZÜLŐHÁZA Komárom kultúrtörténetét évszázadokra meghatározta a felvilágosodás kora. A dunántúli református egyházkerület legnagyobb gyülekezete itt volt, és így nem csoda, hogy Komárom a reformáció egyik legfejlődőbb központja lett. A vallásüldöztetési korszak után az akkori Németországban tanuló Péczeli Józsefet 1783. szeptember 3-án hívták meg lelkésznek, hivatalát október 5-én foglalta el. Kinevezése szerencsés választás volt. Műveltségével, írói tehetségével országos hírnévre emelte a várost. Még mielőtt megismerkednénk annak a háznak a történetével, amely Péczeli irodalmi munkásságához, hírnevéhez nyújtott otthont, és amelynek falai közt az országnak két neves fia született, lapozzuk át az 1870-es év megsárgult iratait, melyek az épület történetének kezdeteire utalnak. A komáromi eklézsiának ez időben az volt a vágya, hogy minél előbb templomot építsen. Több évig tartó huzavona után sikerült a templomot és a lelkészlakot megépíteni. A városi tanács nem adott telket a templom és a papiak építéséhez. így a gyülekezeti tagok adományaiból vásárolt az egyház a város közepén nagyobb telket, amelyen az említett épületeket felépítették. 1785-ben a Barátok utcájában Csépi Ferenctől "curiális fundust (nemesi telket) vett a rajta épült házzal". Ez lett Péczeli lakása. Majd később a kisebb telekre építették a bal oldali másik épületet, melybe Mindszenti Sámuel másodlelkész költözött be. A telek a házzal és a mellé épített másik házzal együtt 7355 forintba került. Péczeli lelkészi hivatalának nagyvállalkozása a templom építése. Ez tehát az első esemény, mely a parókia épületéből volt irányítva. Az 1786. július 14-én tartott presbiteri gyűlésen határozatilag mondták ki, hogy a következő év tavaszán hozzáfognak a templom építéséhez. A templomot 1787. március 13-án kezdték el építeni a parókiakert végében. A feljegyzésekből kiolvashatjuk, hogy "1788-ban 21-ik Szeptemberben, Isten Segedelme által elvégeztük a templom építését". így utólag számítva az alapásástól ez mindössze 19 hónapot jelentett. A parókia falai között született meg 1789-ben a Komáromi Tudós Társaság megalapításának gondolata, mely a maga nemében második volt az 1787-ben alakult Kassai Magyar Társaság után. A tudós társaság a református parókiában tartotta összejöveteleit. A társaság összetétele változatos volt, hogy csak a legismertebb tagokat említsem: Csépán István ügyvéd, Döme Károly író, műfordító, liléi János jezsuita pap író, Kovács Sámuel lelkész, Nagy Sámuel orvos, Perlaky Dávid evangélikus lelkész, Szekér Joachim Alajos történetíró, Zay Sámuel orvos, Fábián Julianna költő, és nem utolsósorban Édes Gergely, valamint több komáromi polgár és külső munkatárs. A Komáromi Tudós Társaság munkássága lapjuk, a Mindenes Gyűjtemény kiadásában teljesedett ki. Péczeli nagyon merész dologra vállalkozott, és e magyar nyelvű tudományos jellegű kéthetente megjelenő lapot 1789 januárjában indították el. Szerkesztőtársa Mindszenti Sámuel és a másodszerkesztő Perlaky Dávid volt. Valószínű, hogy a városban pezsgő tudományos és szellemi élet a Tudós Társaság működésének is köszönhető, s annak is, hogy Wéber Simon Péter pozsonyi nyomdász 1789- ben fióknyomdát nyitott Komáromban, melyben a Mindenes Gyűjteményt nyomtatták. A házban maga a nyomdatulajdonos Wéber Simon Péter is többször megfordult. 1789. december 25-e jelentős nap lett a család történetében, ekkor született meg ifj. Péczeli József, aki munkásságával az akadémiai tagságig vitte. Csak bölcsője ringott e ház falai között, ugyanis atyja halála után az özvegy édesanya gyermekeivel együtt elhagyta Komáromot, és visszatért Debrecenbe. A lelkes, óriási munkaképességnek, az egész országot behálózó szerzőtevékenységnek, az érdemekben dúsgazdag életpályának a halál vetett véget. Szomorúság borult e virágzó házra. 1792. december 4-én Péczeli József fiatalon, 42 éves korában meghalt. Baráti Szabó Dávid írta róla: "... édes hazája hasznáért mindenét feláldozta..." Kazinczy pedig a következő szavakkal emlékezett: "Komáromban hala meg mint várni lehete, elölve az éjjeli s nappali dolgozásai által, és ez vala végsóhajtása: Vég leheJlésem is hazámnak szolgáljon." Péczeli h alálával megszűnt a Komáromi Tudós Társaság működése és a M indenes Gyűjtemény is. A papiak egy másik neves lakója is Péczelivel együtt érkezett a révkomáromi református gyülekezet hívására: Mindszenti Sámuel, aki a másodlelkészi hivatalt töltötte be. Mindszenti a parókia bal oldali kisebb, a később épített épületében lakott. Közben 1797-ben a hívők pénzadományaiból felépült a református kollégium épülete is, melynek első rektora Katona Mihály lett. Mint érdekességet kell megemlíteni, hogy 1797-ben Komárom vendége volt Csokonai Vitéz Mihály, aki baráti kapcsolatban állt Mindszentivel és Katona Mihály igazgatóval. A költő többször is megfordult e hírneves épületben. Mindszenti halála után 1812-ig Farkas János volt a lelkész. 1813-tól 1835-ig pedig Kalmár József. Ebben az időszakban másodlelkészként 1807—1833-ig a parókián szolgált Tóth János. 1814. december 17-én született a református parókia épületében Tóth Lőrinc költő, jogtudós, akadémikus. Végigtekintve az épületben született és tartózkodó nevesebb személyeken, e szerény ház emlékét- írjuk le. Mivel a belvárosban építették a református parókiát, talán annak köszönheti, hogy nem érte utol a rombolás. Azon neves történetű épületeink közé tartozik, amelyek teljes egészében, ha kisebb-nagyobb átalakításokkal is, de megtalálhatók Komáromban. Tóth Lőrinc halálával ismét felelevenedett e ház emléke. Ezt kihasználva a helyi sajtó — a tudósok emlékének — az épület falára egy emléktábla elhelyezését javasolta. A megalakult emlékbizottság felkérte a kor haladó szobrászát, Istók Józsefet az emléktábla elkészítésére. A tábla szövegét Beöthy Zsolt fogalmazta meg, mely így hangzott: EZ A HÁZ A MAGYAR IRODALOM HÁROM JELESÉNEK ŐRZI EMLÉKEZETÉT ITT LAKOTT ID. PÉCZELY JÓZSEF (1750—1792) ITT SZÜLETETT IFJ. PÉCZELY JÓZSEF (1789—1849) ÉS TÓTH LŐRINCZ (1814—1903) ÉRDEMES MUNKÁSSÁGUK A MAGYAR SZELLEM LEGFÉNYESEBB SZÁZADÁT KEZDETÉTŐL VÉGIG KÍSÉRTE Az emléktábla leleplezése 1904-ben Antal Gábor lelkész szolgálata alatt történt, és a nagyszabású ünnepségen a magyar irodalom jeles tagjai Komáromba jöttek. A Magyar Tudományos Akadémia részéről jelen volt Szily Kálmán főtitkár, Thaly Kálmán, Beöthy Zsolt, Konkoly-Thege Miklós és Szinnyei József. A Kisfaludy Társaságot Alexander Bernát, Hegedűs István és- Négyesy László képviselte. Az emléktábla előtt a beszédet Bausz Theodorik és Beöthy Zsolt mondta. A Komáromi Lapokból idézzük fel rövid részletét: "... E szerény ház, mely előtt ma összegyűltünk, irodalmunk három jelesének őrzi emlékét. Szerencsés hajlék, múzsák kedvelt lelőhelye..." Az emléktáblát az épület faláról 1945-ben eltávolították. A város nagyjai előtt a komáromiak 1993-ban tisztelegtek, amikor a református egyház kezdeményezésére visszaállították az emléktáblát, mely ma Komárom emlékhelyeit gazdagítja. Dr. SZÉNÁSSY ÁRPÁD 10
