A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-08-12 / 33. szám
HÉTLÁTOGATÓBAN ^MT ^ ^ ^ ^ ^ ^ Akinek van családja, s netán háromnégy tagúnál nagyobbra sikeredett, tudja, milyen nehéz még a nyári szünidő előtt megtervezni, s utána (leginkább az anyagiak szempontjából) kivitelezni a család, s főleg a gyerekek nyári üdülését. Mert ugye egyszer az évben, legalább nyáron ki kell valahová mozdulni. Ebből is tovább lehet gondolni, mennyire főhet a feje a gondtól egy gyermekotthon igazgatójának, személyzetének, hogy egy sereg gyermek nyári vakációját a lehető legolcsóbban, ám mégis jól, a célnak a leginkább megfelelően szervezze meg. A nagymegyeri gyermekotthonnak csaknem kilencven lakója van. A gyerekek különböző korúak. Van itt hároméves, ám olyan is, aki már betöltötte a 17. életévét. Ottjártamkor igen szokatlan kép fogadott, mert az egész otthon kongott az ürességtől. Dr. Krascsenics György igazgató a szobájába invitált, s egy kávé mellett elmesélte: bizony ugyancsak ügyeskednie kellett, hogy a gyermekotthon minden lakója (turnusokban persze) kirándulhasson, üdülhessen valahol. — Gondolom ön is azt teszi, mint sokan mások hasonló helyzetben... jó előre támogatókat, szponzorokat ke-FOTÓ: V. PŔIBYL rés. — Én jobban szeretem a barátokat, mint a szponzorokat — neveti el magát az igazgató —, mert a szponzorokra, támogatókra csak néha lehet számítani, főleg olyankor, amikor egy-egy üzleti vállalkozás jól megy. A barát viszont mindig kéznél van, és segít, ha kell. — Van-e belőlük elég... a mai világban? — Akad. Például Nyárasd község polgármestere ingyen és bérmentve immár második éve sátortáborban üdülteti gyermekeinket. Hogy az országból is kimozduljunk egy kicsit, megszerveztünk egy hortobágyi üdülést is. Két turnusban egy-egy hétig ismerkedhettek a gyerekek a Hortobágy szépségeivel. Augusztusban pedig a Tátra volt a célpont. Közben persze mi a magyarországi, illetve a tátrai gyermekotthon lakóit fogadjuk. Nekik lehet, hogy Megyer és környéke, vagy éppenséggel a strandfürdő jelentett különlegességet, érdekességet, nekünk meg az ő megszokott környezetük... Tudja, ezek a gyermekek éppúgy áhítoznak valami újra, a nyári szünidő hasznos, érdekes és kalandokban gazdag eltöltésére, mint bármely más gyerek... vagy talán még nagyobb bennük a sóvárgás, hiszen itt azért minden kollektive történik, nagy dimenziókban, nem pedig egy család meghitt légkörében, ahol azért minden gyerekre sok-sok idő jut, legalábbis a család nyári üdülése idején. — S mi a helyzet ilyenkor a rokonokkal, a szülőkkel? Az ember okkal hihetné, hogy legalább ilyenkor előkerülnek valahonnan, egy-két hétre megemberelik magukat, és hazaviszik gyermekeiket. Gondolom nem állnak sorban a gyermekotthon előtt most sem?! — A kis lakók tizenöt-húsz százalékát egy-két hétre azért elviszik, jobbára a rokonok és a nagyszülők, esetenként a szülők... bár sokszor ne tennék... _ ? — Nyilvánvaló, hogy ezek a gyerekek azért vannak itt, mert igencsak rendezetlen a családi hátterük. Egyiknek-másiknak már most olyan az eddigi élete, a "múltja", mint egy regény vagy egy rémálom. Bizonyos garanciák és feltételek mellett azonban a szülő hazaviheti a gyermeket. Bizony előfordul, hogy egész évi nevelői fáradozásunk egy-két hét alatt semmivé foszlik, s ha a gyermek visszatér, kezdhetjük elölről, hiszen a rossz családi légkör, a negatív példa rövid idő alatt lerombolhat mindent. Szinte közhely, hogy amilyen nehéz építeni, olyan könnyű rombolni. Egyébként ma is egy ilyen ügyben kellett gyorsan kocsiba ülnöm, és a helyszínre mennem. — Mi történt? — Nem akarok részletekbe bocsátkozni... a lényeg az, hogy a szülők néhány hétre hazavitték négy gyermeküket, de alig töltöttek otthon pár napot, a községi hivatalból már értesítettek bennünket, hogy azonnal menjünk a gyerekekért, mert megváltoztak a körülmények, baj van. A részeges apa, az ágynak dőlt anya, s a börtönből hazaérkezett rokon, hadd ne részletezzem, milyen légkört teremtett. Azonnal hazahoztam a gyerekeket... Pedig a véleményem az, hogy minden gyereknek jobb a családban, mint a gyermekotthonban, még akkor is, ha itt mi mindent megadunk nekik, amit lehet, de a család intimitását sajnos... nem tudjuk pótolni. Ezek a gyermekek lelkileg annyira sérültek, hogy még több szeretetre lenne szükségük, mint a gyerekeknek egy normálisan működő családban. Ha az egyik nebuló fejét megsimogatom, akkor további tíz áll sorban, hogy őt is... — Van-e arra lehetőség, mondjuk ilyenkor, nyáron, hogy egy-egy gyermektelen, vagy éppenséggel gyermekszerető, többgyermekes család magához vegyen az otthon lakója közül néhányat, mintegy támogatva ezzel a gyermekotthont? — Van erre is példa, ám csupán jogilag "szabad" gyermekeket, akiket 6
