A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-08-05 / 32. szám
TELEVÍZIÓ Emelt fővel E címmel mutatta be nemrégiben az MTV Márton Áron katolikus püskpöknek az életútját, akinek Csíkországból indult pályája, s aki a gerincroppantó időkben is hősiesen helytállt népéért, és már életében az élő lelkiismeret apostolaként tartották őt számon. A négygyermekes Márton Ágoston fia gyermekéveit a hasonló indíttatásúakkal azonos módon élte, miközben rendkívül szorgalmas és minden iránt fogékony volt. Ahogy a ma is élő 92 esztendős világtalan testvér, Márton Anna elmondta, Áron nem akart mindig pap lenni. De az első világháború során eljutott a frontra, kétszer is megsebesült, ekkor érlelődött meg benne az elhatározás: lelkipásztor lesz, mert ez az "egyetlen út van, amivel népemen segíthetek". Tanulmányait befejezvén állomáshelyei Gyergyószentmiklós, Marosvásárhely, Nagyszeben lettek. Tanulmányi felügyelőként, levéltári alkalmazottként és egyetemi lelkészként egyaránt működött. Végül Kolozs megye plébánosává nevezték ld. 1939. február 12. fontos dátum életében, hiszen ezen a napon a kolozsvári Szent Mihály-templomban Erdély katolikus püspökévé szentelik. A kölcsönös kiengesztelésre buzdító akkori beszéde ma is időszerű. 1944-ben figyeltek fel rá a hivatalos szervek, amikor az elhurcolt zsidók érdekében arra kérte a hatóságokat: ne támogassák az országban folyó embertelenségeket. Üldöztetésének kezdete 1946, ekkor beszél a csíksomlyói búcsún a székely nép szomorú sorsáról. Ezzel kivívta az illetékesek ellenszenvét. 1949-ben letartóztatták, majd az 1951. július 30-án tartott kirakatper során életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. A következő három év megpróbáltatásai Márton Áron emberfeletti erejéről tanúskodnak, amelyek ahelyett hogy megtörték volna, lélekben megerősítették. Lénye a fegyházban is mindvégig tiszteletet parancsoló maradt. 1955-ben váratlanul szabadlábra helyezték, és ismét kezdetét vehették diadalmas bérmaútjai. A következő 11 esztendő nehezebb volt a börtönnél is. Állandó lehallgatásokkal kísért házi őrizet várta, és merényletet is megpróbáltak elkövetni ellene. 1969-ben végre lazult nyakán a hurok, s megvalósíthatta élete álmát: kétszer egymás után eljutott Rómába. Márton Áront 1980. szeptember 29-én kísérték utolsó útjára. Temetése — kívánsága szerint — gyászbeszéd nélkül zajlott, dísztelen koporsóját mindössze egy fenyőág ékesítette. Holtteste abban az ezeréves katcdrálisban pihen, amelyben Hunyadi János, Fráter György, Bocskai és Bethlen Gábor hamvai is örök nyugodalmat leltek. Zsťbik Ildikó Ami a rejtjeltáviratokból kimaradt, avagy szabálytalan diplomáciai napló Mi, hétköznapi emberek hajlamosak vagyunk arra, hogy egy-egy réteg életéből csak a felszínt vegyük észre. Itt vannak például a diplomaták. Ha róluk van szó, a legtöbb ember csak a nagyszabású fogadásokat, vacsorákat, a híres személyiségekkel való találkozásokat látja. Pedig éppen az ő életük van tele buktatókkal. A felfelé ívelő karriert is kettétörheti egy rosszul időzített vagy félreértelmezhető kijelentés. Annak, aki az utóbbi időben kicsit jobban odafigyelt a magyarországi politikai életre, talán ismerősen cseng dr. Bányász Rezső neve. O volt az első magyar kormányszóvivő, nagykövet volt Londonban, Dublinban és Ottawában, dolgozott a s védországi magyar nagykövetségen, öt évig volt az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet magyar bizottságának főtitkára, szolgálatot teljesített New Yorkban, a magyar ENSZ-képviseleten. Tehát gazdag diplomáciai múlttal rendelkezik. Munkája során sok olyan emberrel találkozott, akiket mi, hétköznapi emberek csak a médiákból ismerünk. Bányász Rezső éppen akkor volt Magyarország londoni nagykövete, amikor a trónörökös Károly herceg feleségül vette a szép Lady Dianát. Az évszázad esküvőjének kiáltották ki az eseményt, amelyről más egyéb érdekességek mellett részletesen olvashatunk az egykori magyar nagykövet "Ami a rejtjeltáviratokból kimaradt" című könyvében. Ez egy szabálytalan diplomáciai napló, mely betekintést nyújt az olvasónak a diplomaták sokak által irigyelt, de korántsem problémamentes világába. A könyv a Pelikán Kiadó gondozásában jelent meg, 1993-ban, és valamennyi hazai könyvesboltban kapható. (kamoncza) KIÁLLÍTÁS Mátyás Corvinái Bécsben A császári ház hajdani rezidenciája — a Hofburg —, ez a szabálytalan alakú épületkomplexum Bécs egyik híresen szép nevezetessége. Építésének története a 13. század elejére nyúlik vissza, s az utolsó békeévben, 1913-ban ér véget. A közbeeső nyolc évszázad alatt fokozatosan hozzáépült részek és bővítések markánsan jelzik a kort, melyben keletkeztek. A napokban tett bécsi látogatásom alkalmával érdeklődésem középpontjában az a barokk épülettömb állt, amely 1726 óta a Nemzeti Könyvtár hajléka. Az itt található rendkívül értékes anyagok gyűjtésének kezdete a 15. századba nyúlik vissza. A fokozatosan gyarapodó anyagot részben a Hofburgban, majd különböző rendházakban raktározták el. Csak a törökellenes háborúk befejeztével rendelte el VI. Károly (1711-1740), az akkori császár egy önálló könyvtárépület létesítését. így született meg az az épület, mely pompás architektúrájával méltó keretet biztosít a felbecsülhetetlen értékű ritkaságoknak, melyek révén a gyűjtemény a világ legnagyobb könyvtárai közé emelkedik. Látogatásom célja azonban nem az épület, hanem a könyvtár birtokában lévő Corvinák, tehát a Mátyás király híres budai könyvtárából származó kódexek megtekintése volt. Mint tudjuk, humanista beállítottságú és nagy műveltségű uralkodónk — állítólag évi 33 ezer aranyat fordított könyvtára, a Bibliotheca Corviniana gyarapítására — tudatosan alakította ki könyvtárának profilját. Gondosan ügyelt arra, hogy a kor legfrissebb tudományos és művészi termékei is birtokában legyenek, így nemcsak Budán, hanem Firenzében is alkalmazott könyvmásolókat. Ezek munkái alkották a pazar művésziességgel írott és festett kódexeket, melyekből a könyvtárnak — feltevések szerint — mintegy 500 darab volt a birtokában. Mátyás 1490-ben bekövetkezett hirtelen halála után a könyvtár rohamos pusztulásnak indult, s mire a török elfoglalta Budát, a kódexek java már külföldi gyűjtők és fejedelmi udvarok tulajdonába vándorolt. Ma a világ különböző könyvtárainak birtokában mintegy 168 eredeti Corvin-kódex van regisztrálva. Ezekből 43 található magyar könyvtárak tulajdonában, 34 pedig Bécsben. Ezek az utóbbiak kiegészítve Vitéz János hét kódexével képezik a rendkívüli tárlat anyagát, amely október végéig áll az érdeklődők rendelkezésére. Varga József
