A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-29 / 31. szám
OTT JÁRTUNK Hat hektáron torma terem... \/an a Garam völgyében egy kis falucska, ’ Vámosladány, ahol nagyon jó torma terem. Ott jártunkkor polgármesterük, Vitái István mondta, hogy ők nem szégyellik a "tormás" nevet, amit a környékbeliek ragasztottak rájuk, sőt a népi gyermektáncegyüttesüket is "Tormásnak" nevezték el. Am, amikor arról szóltam, hogy nem messzire Nyitrától, az ősi Cétényke folyó mentén egy magángazdálkodó, Szerződi Lajos, több hektáron tormát termel, a polgármester úr őszintén elcsodálkozott... Már több alkalommal is készültem, hogy meglátogatom Szerződi Lajos "tormatermő" birodalmát a Cétényke partján, de a látogatás mindig elhúzódott. Az idei nyárelőn azonban úgy adódott, hogy mások is látni akarták a tormás gazda birodalmát, nekivágtunk hát az útnak. Barátaimmal gépkocsiba pattantunk, és Nagycétény főutcáján végig, elhajtottunk az Árpádok-korabeli ősi katolikus templom mellett: előtte emlékmű áll, amely a háborúk pusztításainak keserű emlékét hirdeti, rajta az első és a második világégés idején elpusztult hősök és egyben mártírok neveivel. Egy élesebb kanyar után a temető következett, de a temetőn túl aztán már nem folytatódott az út, azaz folytatódott volna, de az előző napi kiadós esőzés járhatatlanná tette, a kocsi tengelyig süppedt a latyakban, alig tudtunk visszatolatni. Nem maradt más hátra, mint a Cétényke mellett húzódó sánc, azon aztán hamar az erdő alá értünk, ahol a Lázaknak nevezett dűlőben, pontosabban a régi meder vagy a Cétényke holtága mentén található a "tormásgazda" hathektámyi földje. Szerződi Lajos arról beszélt, hogy lényegében egyetlen munkahelye volt, a helybéli szövetkezet. Kezdetben mint traktoros szántotta a földeket. Később aztán a szövetkezet takarmánykeverőjében lett csoportvezető, de amikor lehetőség nyílott a földek visszaszerzésére, ősi jussát kikérte a közösből. Az első években uborkát, zöldséget, meg vagy két hektáron tököt termelt. Itt kell elmondanom, hogy a cétényi nép kihasznál minden talpalatnyi területet, és ahol nem teremne más, oda tököt ültet. A tök nem túl igényes növény, jól bírja a szárazságot is, elég egyszer bekapálni, azután a levelei a gyomoktól elvonják a napfényt. De történt egyszer, hogy Szerződi Lajos Erdélybe utazott kirándulásra, illetve vendégjárásban a Romániába szakadt sógorasszonyékhoz. Néhány nap múlva, ott Erdélyben megismerkedett egy magyarországi férfival. Söröz.getés közben — nagyon jó kilátás nyílott Szerződi Lajos talán az első "tormás' gazda egy harminchektáros területre, amelyen a napfényben szikrázott a tarló —, szóval a magyarországi "koma" megjegyezte, hogy azon a területen ennyi meg ennyi torma teremne. Lajos csak bámulta barátját, azt hitte, hogy a sör ártott meg neki, mert "tormát" termelni, hisz a torma ott terem szabadon a kertek aljában, a sövény, a kerítések mentén. De aztán komolyra fordult a dolog... Azzal, hogy a tormatermelésről beszélgettek, még nem fejeződött be a kapcsolatuk. Szerződi Lajos több alkalommal is felkereste Debrecen mellett élő és tormát termelő barátját, Németi Sándort. Ezeket vallotta a találkozásokról: — Bizony több alkalommal leutaztunk Debrecenbe, hogy megnézzük hogyan folyik a torma palántálása, évközben a permetezése és ősszel a hatalmasra nőtt gyökerek kiszedése. A következő évben, azaz ‘93 tavaszán már mi is ültettünk, illetve palántáltunk két hektáron tormát. A palántákat Németi Sándortól kaptuk, aki eljött megmutatni a talajelőkészítést és a palántálást is. — Node, mit lehet kezdeni két hektáron termett tormával, hol lehet értékesíteni? — Abban állapodtunk meg, hogy a kitermelt tormát Magyarországra szállítjuk, Debrecenben átveszik az átvevők. De aztán kiderült, hogy Szlovákiából hozzájuk járnak tormát vásárolni, tehát egyszerűbb a dolog, ha itt Szlovákiában veszik át. Egy hét alatt elfogyott az összes tormánk, háľ Istennek, még több is elfogyott volna. — Mi a tormatermesztés legfontosabb fortélya? — Egyelőre még csekély tapasztalataim alapján mondom, de ázt hiszem az ültetés a legfontosabb, amit egyelőre még csak kézzel végzünk. De fontos — szárazság idején — az öntözés és természetesen a permetezés is a rovarok ellen. — Meg lehet élni a tormatermelésből? — Bízom benne, hogy sikerülni fog. Kezdetben voltak bizonyos kételyeim, de ahányszor Németi Sándor eljött, mindig lelkesített, nagyon sokat köszönhetünk neki. — Hányán végzik a munkát? — Elsősorban idősebbik fiammal dolgozunk, de amikor a munka dandárja vati, a palántálás, a kiszedés, akkor hivunksegítséget. A torma kiszedése úgy történik, hogy először kiszántjuk a földből, aztán jönnek az asszonyok, akik tisztítják és'Ösjzegyűjtik... Miután körülnéztünk a tormaföldön, búcsúzni készültünk, ám a házigazda egy ősi, kétágú füzes árnyékába terelt és kis "terüljterülj asztalkához* ültetett, mint a mesében, mert nemsokára a kis tanya kemencéjéből friss lángos került elő, amit a cétényiek lepénynek hívnak. A tejfölös lepényt üde fokhagymával ízesítettük, és cétényi borocska is került az asztalra. Egy pillanatra a földnek ezen a darabkáján megállt az élet, ime a "tonpa" is összeköt országokat, mert Romániában, valahol Nagyváradtól száz. kilométerre, Erdélyben fogant a gondolat és átkísért Magyarországon, hogy a magyarországi palántákból Szlovákiában megteremjen, majd végül itt kerüljön az emberek asztalára. Molesiky Árpád A kemencéből friss lángos került az asztalra 4 A HÉT
