A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-22 / 30. szám
Régészeti A közelmúltban Örményországban kőbe vésett rajzokat fedeztek fel. A lelet korát több mint négyezer évre becsülik. Ez talán önmagában még nem volna világrengető szenzáció, hiszen naponta bukkannak a kutatók régészeti leletekre. Ami ezt a felfedezést rendkívülivé teszi, az a rajzok tartalma. Az egyik kőrajzon a földgömb látható, körötte pedig négy emberi alak. Eddig azt tartotta a tudományos világ (az iskolákban is azt tanították és tanítják még mindig), hogy a régi korok emberei laposnak képzelték a világot, amely teknősön vagy más állat hátán nyugszik. Ezek a rajzok azonban mást bizonyítanak: úgy tűnik, az ember már sok ezer évvel ezelőtt is tudta, hogy a Föld gömbölyű, és azzal is tisztában volt, hogy bolygónkat emberek lakják. Nyomban felmerül a kérdés: honnan tudták mindezt? Jerevánban él egy ember, aki már több mint két évtizede kutatja a kőrajzokat. Suren Petrosian egész képtárakat fedezett fel az örményországi hegyekben. Természetesen Suren is felállított egy elméletet a képek tartalmának magyarázatául. Elméletét egy babilóniai eposzra alapozza. Ebben az eposzban egy emberről van szó, aki égi utazáson vett részt. Az utazás első órájában a Föld egy dombra hasonlított, a tenger pedig egy tavacskára. Amint távolodtak, a Föld mindjobban hasonlított a teliholdra, aztán kisebbedett, míg végül teljesen el nem tűnt. — Ha összehasonlítjuk ezt az eposzt, az ott leírt utazást és a látottakat a mostani világűri felvételekkel — mondta Suren Petrosian —, akkor megdöbbenő hasonlóságot fedezhetünk fel közöttük. Ha valaki ilyen leírást akar adni, annak mindezt látnia kell, azaz a szerző valószínűleg világűri utazáson vett részt. Az említett eposz csaknem ötezer éves. Azt hiszem, akkor még nem léteztek űrhajók, így nagyon nehéz elképzelni, honnan szerezte a szerző (vagy a szerzők) az ismereteit. Az örményországi kőrajzok többsége Suren magángyűjteményében van, amely több mint két évtizedes munka eredménye. Némely szakember szerint ez a gyűjtemény világviszonylatban is egyedülálló. Ez a magállapítás különösen érvényes az említett új felfedezésekre. Ezek a rajzok több mint tíz kilométeres területen találhatók. A legfiatalabb négyezer a legidősebb pedig nyolcezer éves. Becslések szerint tizenötezer rajzot tartalmaz ez a különös képtár. Az egyik ilyen kő gömb alakú, kerek lyukak vannak rajta, azonkívül különös rajzok díszítik. Ha figyelmesen szemügyre vesszük, látható, hogy a Hold felszínét ábrázolják. Petrosian szerint ez a MINERVA rejtélyek legősibb rajz, amely a Hold felszínéről készült. Persze, újra felvetődik az iménti kérdés: honnan szerezte ismereteit az ősi kőfaragó, hogyan tudhatta olyan részletesen ábrázolni a Hold felszínét több mint négyezer évvel ezelőtt? Vajon lehetett-e az ókori csillagászoknak távcsövük? Suren Petrosian erre is talált magyarázatot. Szerinte Örményország féldrágakő-lelőhelyei rendkívül gazdagok. Már az ókorban is használták ezeket a köveket. Elsősorban ékszerek készültek a féldrágakövekből, de némely tudós elképzelhetőnek tartja azt is, hogy ügyes kezű kézművesek képesek voltak lencsét is előállítani — ebből pedig már készülhetett távcső is. Ha tartalmilag vizsgáljuk a már említett képgyűjteményt, kiderül, hogy feltűnően sok benne az olyan alkotás, amelyen csillagászati vonatkozású dolgok láthatók. Például számos csillagkép rajza: a Hattyú, a Skorpió, a Nyilas, az Oroszlán, a Kígyó... Jerevántól nyugati irányban harminc kilométerre, a Mecamor folyó partján, a régészek egy fémfeldolgozó központ nyomaira bukkantak. Ezt a központot az időszámításunk előtti harmadik évezredben helyezték üzembe, és több mint háromezer éven át működött. Termékeiket elsősorban a közelben élők hasznosították, de jutott belőle "kivitelre" is. Karavánok szállították a távoli vidékekre. A karavánutakon akkor még nem voltak útjelek, táblák, de nélkülük is tájékozódni kellett valahogy. Ehhez járultak hozzá a karavánutak mentén található kőbe vésett rajzok, amelyek általában csillagászati jeleket ábrázolnak. Az említett fémfeldolgozó központ közelében három megfigyelőhelyet találtak. Ezeket ősi csillagvizsgálóknak tartják. A Sevan-tó partján fedezték fel azt a bronztárgyat, amelyre rá van rajzolva a világűr. A kép alján megtalálható a Föld a körülötte levő légkörrel, és ott a napkorong is meg az ún. életfa. Ez az ábra is négyezer éves. Mindezek alapos ismeretében fejtette ki Suren Petrosian a ma még meglepetésként ható elméletét, amely szerint a csillagászat bölcsője Örményország. Ennek bizonyítékául az említett kőbe vésett rajzok szolgálhatnak. Rajtuk kívül azonban léteznek még írásos dokumentumok is. Felmerült azonban még egy talány: Jan Havelius, a XVII. században élő lengyel csillagász könyvében számos olyan ábra található, amely nagyon hasonlít az örmény rajzokra. Persze, ez utóbbiak mintegy négyezer évvel régebbiek. A kérdés azonban továbbra is nyílt marad: honnan származik ez a hasonlóság? Alattomos templomfalók Lassan szétmállik a Parthenon, az athéni Akropolisz legszebb temploma. Megállíthatatlanul pusztul, mióta a Kr. e. V. században megépítették. Mert márványát nemcsak napjaink szennyezett levegője kezdi ki, hanem születése óta pusztítják az élesztőgombák is. Wolfgang Krumbein oldenburgi geomikrobiológus nemzetközi kutatócsoportja megállapította, hogy a parányi gombák savas anyagcseretermékeikkel vájnak lyukakat a márványba. Az eddig csupán növényi, állati és emberi parazitaként ismert fekete gomba egy melanin nevű anyag segítségével fúrja bele magát a márványba és a mészkőbe is. A melanin festékanyag, amelyet napfény hatására az emberi bőr is termel. A kutatólaboratóriumban most bebizonyították, hogy ha az ultraibolya-sugárzás felerősödik, a fekete gombák is nagyobb mennyiségű melanint termelnek. Valóban sok elfeketedett, természetes kövön megtalálható a melanint képző gomba. Hőség és szárazság idején behúzódnak a kőzetek belsejébe, és az Akropolisz valószínűleg ezért olyan fehér és tiszta még ma is. Száz évvel ezelőtt még burjánoztak a fekete gombák és az algák az athéni templomokon. Krumbein feltételezi, hogy akkoriban nedvesebb volt a klíma vagy jelentéktelenebb a hőmérsékletingadozás, ezért a gombáknak nem kellett elbújniuk. A Dematiaceae gombák gyakran összetett támadást intéznek a kőzet ellen: egyrészt az általuk kiválasztott cukorváladék akár 1500 atmoszférás hidrosztatikus nyomást is kifejthet az épületek belsejében — mondja Krumbein. Másrészt a melaninnal valószínűleg megkeményítik gombavonalaikat, amelyek a kőhöz tapadva apró fúrókként viselkednek. Emellett a gombasejtek vizet is tárolnak, azt felhabosítják, és ahogy az orvosok felpumpálható ballonszondákkal tágítják a beszűkölt artériákat, hasonlóképp csinálnak ők is helyet magunknak. Még zajt is okozhatnak a gombafonalak. A kutatócsoport lehallgató készüléket épít neszeik regisztrálására. Ez már majdnem olyan, mintha a fű növekedését hallgatnánk. Mindenesetre sürgős lenne a "márványpestisre" ellenszert találni. Az élesztőgombák ugyanis mindenütt gyorsan növekednek, ahol antik márványt ásnak ki. A laboratóriumokban a márványtöredékek fehér törési felületei hónapok alatt megfeketednek. Az oldenburgiak egyébként már találtak olyan anyagot, amely megakadályozza a gombák melanintermelését. Krumbein szerint a levegőtisztaság is nagyobb figyelmet érdemel, mert a kártékony gombák táplálékuk nagy részét a szennyezett levegőből szerzik. 20 A HÉT
