A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)

1994-07-22 / 30. szám

annak idején majd fiat szül, aki bosszút áll mindenért.

Mikor az asszony felkelt ágyából, magához hívatta Nektanebost, és elmondta neki álmát. Ez pedig így beszélt:

— Ez az álom igaz, és hamarosan be is teljesül. Ezért készíttess nekem ágyat a hálószobád közelében, hogy ha esetleg hirtelen valami félelem támadna rád, azonnal segítségedre siethessek.

A királyné ezt meg is ígérte, és a mágusnak fülkét jelölt ki a saját hálószobája mellett, s egyúttal bőséges jutalmat ígért neki, ha valóban gyermeket fogan az istentől. A mágus pedig ezt mondta rá:

— Magának az istennek az érkezését előre jelzi neked az, ha este, mikor leülsz ágyadra, látod, hogy sárkány kígyózik feléd. Amint megpillantod, azonnal add ki a parancsot, hogy mindenki távozzék a szobádból. Te pedig, miután királyi ágyadba feküdtél, fátyolozd el arcodat, s a fátyolon keresztül figyeld azt az arcot, amelyet álmodban láttál.

Másnap tehát kijelölik a mágusnak a fülkéjét, ő pedig előkészít mindent, ami mesterkedéséhez szükséges: finom gyapjas báránybőrt, kosszarvakkal, ébenfapálcát és hófehér palástot, és testét nagy szakértelemmel sárkánytestté formálja, amely — mihelyt az este leszáll —, bekígyózik az asszonyhoz.

Amint a királyné megpillantotta a sárkányt, mindenkit azonnal kiparancsolt a szobából, ágyába feküdt, elfátyolozta fejét, és szeme szögletéből kíváncsian leste az annyira sóvárgott isten érkezését. Az isten pedig letette ébenfapálcáját; befeküdt az ágyba, és megtartotta nászát a királynéval. Miután ezt végrehajtotta, kezét az asszony hasára tette és megszólalt:

— Örvendezzél, asszony, mert teherbe estél tőlem, és fiat szülsz, aki megszerzi majd az egész világ uralmát.

Aztán magához vette az ébenfapálcáját és távozott.

Amint felvirradt a reggel, az asszony

vidáman besietett Nektanebos fülkéjébe; ez pedig felriad álmából, s mintha semmiről sem tudna, megkérdi jövetelének okát. A királyné pedig így felel:

— Minden megtörtént, amit megígértél.

A mágus azt mondta rá, hogy ennek ő maga is kimondhatatlanul örül. Az asszony azonban újra megszólalt:

— Vajon kitüntet-e még többször is megjelenésével? Mert édes gyönyörűség volt nekem ez az isteni nász.

— Hallgass meg, ó királyné — felelte erre a mágus. — Ennek az istennek én vagyok a prófétája, s ha újra együtt akarsz lenni vele, csak szólj nekem, s én majd úgy intézem, hogy minél sűrűbben eljöjjön hozzád.

A királyné odaadta a mágusnak a hálószobája kulcsát, s ezentúl sokkal kényelmesebb volt mindkettőjüknek az isteni nász, amelyet annyira kívántak. A mágus elrejtette a kellékeit, és ezentúl annyiszor hálhatott Olympiasszal, ahányszor ez kívánta, mert szentül hitte, hogy Ammon istennel ölelkezik.

De Olympias, mikor már a hasa jócskán dagadozott, így szóit Nektaneboshoz:

— Vajon mi lesz velem, ó, próféta, s mit kell most tennem, ha Philippos hazaérkezik, s meglátja ezt a roppantul megdagadt hasamat?

— Ne félj — felelte a mágus —, majd segít a bajodon Ammon, hiszen ő az oka: majd álmában megmagyarázza Philipposnak, mi történt, s hogy ne haragudjék rád, hiszen tudja, hogy az istenek hatalmasabbak az embereknél.

Efféle hitegetésekkel Nektanebos az orránál fogva vezette Olympiast.

Nektanebos azonban tengeri sólymot varázsolt magának, és ezt utasította, hogy a legnagyobb titokban siessen Philipposhoz, s éjjel álmában mondja el neki minden üzenetét és utasítását. A királyt megrémítette az álom; magához hívatta az álomfejtőt, s így szólt:

— Álmomban láttam valamelyik istent, szépséges szép volt az arca, fehér a haja és szakálla, de kosszarvat viselt a fején: bement a feleségemhez, Olympiashoz, és szeretkezett vele, s miután ezt elkövette, még ezt is mondta neki: "Asszony, fiút fogantál tőlem, aki megoltalmaz téged, és dicsőségesen bosszút áll atyjáért." Aztán úgy rémlett, hogy az asszony szemérmét papiruszhártyával letakarja, és lepecsételi az én arany pecsétgyűrűmmel: ebbe pedig a Nap képe volt belevésve és dárdával átvert oroszlánfej. Amikor ezt láttam, lecsapott egy sólyom, s úgy éreztem, hogy a szárnycsapásaival felébreszt álmomból. Vajon mi az, és mit jelent?

— Ó, Philippos — felelte álomfejtő —, az álmod igaz, s nem is lehet másképpen magyarázni, mint amit valóban jelent. Láttad, hogy az asszony szemérmét lepecsételik, ez igazolja a látomás hitelességét. A lepecsételés hitelesíti azt a tényt, hogy feleséged fogant, hiszen üres edényt nem szoktak lepecsételni. Hogy pedig papiruszhártyával, mivel ez a papirusz vagy hártya sehol másutt a világon nem terem meg, csak a mi földünkön, ez annyit jelent, hogy a királyné egyiptomi magtól termékenyült meg; mégpedig nem alacsonyrendű, hanem dicső, sőt királyi magtól, hiszen láttad az aranygyűrűt is: márpedig tudjuk, hogy ennél értékesebb fém nincs, mert az istenek képmását is aranyban imádjuk. De mivel a Nap vésetét mutató pecsét mellett ott volt a dárdával átdöfött oroszlánfej is, ez annyit jelent, hogy a születendő gyermek a távoli Keletet is meghódítja; mindent mer, mivelhogy ilyen az oroszlán természete; és mindezt erőszakkal és fegyverrel hajtja végre, hiszen a kettőt együtt láttad. Mivel pedig állításod szerint kosfejű, sőt ősz hajú istent láttál, az senki más, mint Ammon, Egyiptom istene.

Az álomfejtőnek ez a magyarázata Philippost akkor nemigen nyugtatta meg, mert szentül hitte, hogy a felesége embertől fogant.

A háború befejeződött, a király hazatért Makedoniába. Az asszony ennek hallatára még jobban remegett, de Nektanebos ott volt mellette és megnyugtatta. A király is biztosította bocsánatáról Olympiast, hiszen álma megerősítette abban, hogy az asszony nem bűnös, mert az istenek akarata ellen semmit sem tehetünk. A király tehát emberségesen bánt feleségével. Nektanebos láthatatlanul mindig ott lappangott mellettük, s többször fültanúja volt a király szemrehányásainak, hogy Olympias magzata nem istentől fogant. Erre a mágus megismételte a sárkányjelenést, majd sassá változott, mire Philippos belenyugodott, hogy isteni erők működnek Olympias körül, és ebből az utolsó jelenésből nyilvánvaló, hogy a gyermek apja vagy Ammon, a kos, vagy pedig Jupiter, a sas.

Nektanebos diadala tökéletes volt.

Révai József fordítása

Szántó Piroska illusztrációja A HÉT 17

ÉGTÁJAK