A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)

1994-07-22 / 30. szám

OTTJÁRTUNK Jubiláló iskola Ipolyságon "Nem lehet boldog az az ember, akinek nem öröme a zene. Erre az örömre azonban tanítani kell az emberiséget, mert magától nem jut el odáig." A jubiláló, 35. évfordulóját ünneplő Ipolysági Művészeti Alapiskola igazgatósága által kiadott ünnepi füzetecskéből másoltam ki a Kodály Zoltántól idézett sorokat. A bekö­szöntőben Rédli János igazgató úr ezeket írta: "Már hosszú idő óta áll városunk központjában, a gesztenyék árnyékában egy szürke épület. Az 1958/59-es tanévben nyílt meg ajtaja, első alkalommal akkor lépték át küszöbét a művészet iránt érdeklődő tanu­lók." És azóta bizony az iskola tartani tudta magát, hírnevét és színvonalát bizonyította, amiről az ezer végzős diák is tanúskodik, néhányuk eljutott a pódiumok, színpadok magaslatáig, mások pedagógusként tértek vissza az iskolába. Csajka Alexandra azt mondja, hogy gyerekfejjel örömmel járt az iskola falai közé zenét tanulni; azonkívül, hogy a zene megnyugvást nyújt, vallja: "Azzal, hogy jártam zenére, emberi értéke­imet emeltem!" A jubileumi ünnepségek színvonalát nö­velte a II. Bartók Béla Zenei Találkozó is, amelyet Ipolyságon rendeztek. A zenei napok jeles résztvevői voltak: Fodor András költő, ifj. Csőri Sándor népzenész, Csehi Ágota, a Nyitrai Pedagógiai Főiskola zenei tanszékének tanára, egyben zongoramű­vész, Vikárius László zenetudós Budapest­ről, a Concordia Kórus tagjai Komáromból, Bauer Győző, a Csemadok országos elnöke és Végh László, a Csemadok OV főtitkára. Az ünnepségek közepette Rédli János igazgató urat fogtuk vallatóra, és aziránt érdeklődtünk, hogy azon túlmenően, hogy jelenleg az iskola igazgatója, milyen kötő­dések, kapcsolatok fűzik a Művészeti Alap­iskolához? — Elsősorban az iskola növendéke voltam, itt kaptam zenei alapokat, itt tettem meg az első lépéseket a zene birodalmában, majd a kassai konzervatóriumba kerültem. Elvég­zése után visszakerültem az iskolába mint pedagógus, hegedűtanár. Nemcsak éltem a lehetőséggel, hogy visszajöhettem az "alma mater"-be, hanem emberi kötelességemnek A közönség az iskola épülete előtt (Kodály Zoltán) tartottam Ipolyság zene iránt érdeklődő ifjúságának a nevelését. — Mit jelent önnek és tanítványainak a zene? — Az ember lelkivilágát gazdagítja és a nemes belső érzelmeket gyarapítja. A zenét szerető gyerek sokkal nyugodtabb, kiegyen­súlyozottabb, és szinte kihal belőle az agresszivitás. Úgy érzem, a zene számomra és tanítványaim számára, de az egész emberiség számára is nagyon fontos. — Milyen hangszereket tanítanak? — Tanítunk zongorát, harmonikát, hege­dűt, gitárt, de fúvós szakot is beindítottunk, éppen a jubileumi évben. Tíz diákunk tanulja a blockflőtén (magyarul botfuvolának is nevezik) való játékot. Szeretném megemlíteni, hogy nemcsak zenét tanítunk, hanem iskolánkban működik a képzőművészet szak is. Visszakanyarodván a zenéhez; ének sza­kunk nincsen, de a terveink között szerepel Rédli János, a jubiláló iskola igazgatója az éneklés tanítása is. Minden azon múlik most már, hogy sikerül-e szeptemberre ének szakos tanárt szereznünk. — Hiány tanára és diákja van az iskolának? — Hét állandó és négy óravállaló tanárunk van, a diákok száma kettőszáz. Az oktatás délután folyik, hiszen a tanulók délelőtt a kötelező tanítási órákat hallgatják. —Van az iskolának énekkara és zenekara is? —Van vonószenekara és harmonika, triós csoportja. Énekkarunk sajnos nincsen, de az ének szak beindulásával meglesz a lehetőség arra, hogy énekkart is szervez­zünk. — Hogyan értékeli all. Bartók Béla Zenei Találkozót? — Az értékelés talán legyen mások feladata, de elmondanám, hogy csodálatos élmény volt a gyerekek számára már a "nyitóhangverseny", amelyen, a városháza színháztermében előadtuk a 35. évfordulóra készített ünnepi műsorunkat. Az iskolánk koncerttermében zajlott a "Bartók — gyermekeknek" című hangver­seny, amelyen felléptek — rajtunk kívül — a zselizi, a párkányi, a kékkői és a Balassagyarmati Zeneiskola növendékei, és igen színvonalas volt az ipolysági gyermek­­kórusok és szólóénekesek előadása is. — Mibői tartja el magát a Művészeti Alapiskola? — Elsősorban állami iskola vagyunk, tehát igazgatásilag a járási tanügyi osztályhoz tartozunk, így ebből a forrásból jön az iskola működtetésére szolgáló anyagi fedezet. De sajnos a költségvetés egyre szűkösebb. Az iskola mellett működik a Sipos Antal Alapítvány, amely Ipolyság és vidéke mű­vészeti oktatásának fejlesztésére jött létre. Egyelőre még csak ott tartunk, hogy megvan az alapítvány, de remélem, hogy hamarosan a kultúra és a művészet támogatókra talál. — A szólásmondás szerint a matematika és a zene nyelve nemzetközi, de azért megkérdezem: milyen nyelven folyik iskolá­jukban az oktatás? — A megállapítás közismert, ám leszöge­zem, hogy iskolánk kétnyelvű, tehát a magyar gyerekeket magyarul, a szlovák gyerekeket szlovákul tanítjuk például a zene alapjaira, a zenei elméletre, mert a zene nem csak éneklésből vagy hangszeren való játékból áll. — Egy személyes kérdés, a Rédli csa­ládban van-e, vagy lesz-e zenei utánpótlás? — Két fiam van, az egyik már szeptem­bertől megkezdi a zongoratanulást, a kiseb­bik majd hegedűs lesz, és a nyomdokaimba lép. — A 35 évre visszapillantva, mire büszkék és mi az, ami a jövőben is lendületet ad az oktatásban? — Elsősorban igen örvendetes és kötelez, hogy a város polgárai és a városi testület is, dr. Zsolnay Érnővel az élen, méltányosan értékelik munkánkat. Néha sokat segít egy-egy jó szó vagy biztatás, ami lendületet ad a gondok leküzdésénél. Öröm az is, hogy iskolánk volt növendékei nagy-nagy szere­tettel figyelik munkánkat, hiszen sokuknak a gyermekét vagy talán már az unokáját is tanítjuk. Most viszont nagy öröm és elismerés számunkra, hogy iskolánk falára került Bartók Béla emléktáblája, ami úgygondolom kötelez és serkenti munkánkat a jövőben... Motesiky Árpád 12 A HÉT

Next

/
Thumbnails
Contents