A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-22 / 30. szám
KINCSÜNK AZ ANYANYELV Varázsló Olvasási nehézségek felismerése, olvasásfejlesztés Az olvasás megtanulása sokkal többet jelent, mint egy készség elsajátítása, egy műveletsor automatizálása. Ismeretes tény, hogy az iskolai tanításban óriási szerepet játszik az olvasás, hiszen manapság az olvasni tudás nem a művelődés végét, hanem csupán a kezdetét jelenti. A sikeres tanuláshoz, az egyes tantárgyak szövegeinek megértéséhez és értelmezéséhez feltétlenül szükséges a jó olvasástechnika, a könnyű, folyamatos, megfelelő tempójú és pontos olvasásértés. Sajnos, az alapiskolák alsó tagozatán nem minden gyermek jut el az olvasás tanulásában a megfelelő szintre, s ez természetesen a gyermeket és a pedagógust egyaránt elkeseríti. Hogyan, miképpen segíthetünk a problémákkal küszködő tanulókon? Ezeknek a gyermekeknek külön foglalkozásokra, otthoni gyakorlásra van szükségük. Ám nem mindegy, hogy milyen úton-módon próbáljuk meg leküzdeni nehézségeiket, miképpen juttatjuk el őket a megfelelő készségszintre, amely biztosítja az eredményes továbbhaladásukat. Az olvasás nehézségeinek felismerésére és fejlesztésére kitűnően alkalmazható dr. Gósy Mária és LaczJcó Mária magyarországi szakemberek könyve, a Varázsló. Ez a kötet olyan összeállítás, amely minden olvasástanítási módszertől és könyvtől független, ugyanakkor bármelyikkel együtt használható kiegészítő anyag 6—12 évesek számára. Használata egyszerű, különösebb szakképzettséget nem igényel, eredményesen alkalmazhatja szülő, nagyszülő, tanító, nevelő, logopédus — tehát mindenki, akinek érdeke, hogy a gyermeknek az olvasás az ismeretszerzés könnyű és örömteli eszközévé váljon. A Varázsló több részből áll, ám mindössze 61 oldal. A szerzők valóban alaposan megvizsgálták az olvasásnak mind a technikai, mind a megértési szintjét, s ezért sikerült az olvasásfejlesztéssel foglalkozó részt eredményesen megtervezniük. Ebben a részben pontosan le van Írva, hogyan fejleszthető az olvasás (szótagolt majd folyamatos szöveg alkalmazása, lassú, illetve gyors tempó stb.), sőt a fejlesztésre szánt idő is meg van határozva. A következő részt a szöveggyűjtemény alkotja, amely 44 szöveget tartalmaz: szótagolt anyagot (eltérő betűnagysággal), hézagosán (nagy szóközökkel) nyomtatott szöveget (ugyanis a szavak között hagyott nagyobb szóközök segítik a gyermeket a folyamatos olvasás elsajátításában), valamint folyamatos szöveget (különböző betűtípussal és betűnagysággal). Ami a szövegek megértésének nehézségi fokát illeti, ebből a szempontból is változatos a szöveggyűjtemény. Található benne könnyebben és nehezebben feldolgozható anyag, sőt tudományos és egy halandzsa szöveg is. Ez utóbbiak a gyermekek olvasástechnikai szintjének megítéléséhez nyújtanak segítséget. Vajon hogyan ellenőrizhetjük, hogy a gyermek valóban megértette-e az elolvasott szöveget? Ez a harmadik részben olvasható kérdések segítségével könnyen megoldható. A kérdéseket a szöveg elolvastatása után tesszük fel a gyermeknek, mintegy "beszélgetésként" az olvasottakról. A könyv írói figyelmeztetnek; feltétlenül ügyelnünk kell arra, hogy a gyerek ekkor már ne láthassa a szöveget, mert az segítheti a válaszadásban. A szerzők saját tapasztalataik alapján korcsoportonként különféle kritériumokat állítottak fel az olvasási szint vizsgálatára, illetve megítélésére (olvasástechnika, olvasásértés). Ezt a részt elsősorban a szakemberek tudják majd eredményesen felhasználni. Az olvasásfejlesztés akkor lesz sikeres, eredményes, ha a felnőtt szem előtt tartja a Varázslóban előírtakat, és azok szerint halad a gyermekkel történő foglalkozásokban. Bodzsár Erika Ne fordítsunk találomra! Nemrégiben egy angol nyelvből lefordított magyar szöveg került a kezembe. A számomra ismeretlen fordítóról kénytelen voltam megállapítani, hogy nem mindig tudja pontosan egy-egy magyar szó jelentését, sok helytelen szókapcsolatot használ, és gyakran rosszul szerkeszti mondatait. A következőkben csak néhány kirívó példát szeretnék kiemelni a jogosan kifogásolható magyar szövegből. Azt olvashatjuk ott például egy gyermekről, hogy "szüleinek tehetős vagyona volt". Ebben a mondatban a tehetős vagyon jelzős kifejezés helytelen, mert a tehetős melléknév mindig személyre vagy csoportra vonatkozik, jelentése pedig: kedvező vagyoni körülmények közt élő, módos, jómódú. Például: tehetős gazda, tehetős polgárság, tehetős kereskedő stb. Tehát: akinek számottevően nagy, jókora vagyona van, az lehet tehetős, vagyis egy gyermeknek lehetnek tehetős születi; a nagy, jókora vagyon azonban nem tehetős vagyon, legföljebb tetemes vagyon. Egy másik mondat így hangzik: "A stressz eredője nem más, mint a gond felismerése." Ez a megállapítás arra kíván választ adni, mi a stressz oka, miből ered a stressz. Csakhogy az eredő főnév éppen ezt nem fejezi ki. Az eredő jelentése a fizikában: valamely testre két vagy több különböző irányból ható erő együttes hatásának megfelelő egyetlen erő. Például: Szerkesszük meg két adott erőnek az eredőjét! Az eredő főnév ritkábban átvitt értelemben is használatos, de nem ok, hanem ellenkezőleg: okozat jelentésben. Például: Vannak, akik a történelmet kényszerű törvények eredőjének — értsd: együttes hatásának — tekintik. A stressznek tehát nem eredője a gond felismerése, hanem okozója vagy oka. Charles Darwinról az említett szövegben ezt olvashatjuk: "A XIX. század naturalistája". Ez a helytelen meghatározás valószínűleg úgy jött létre, hogy a fordító gondolkodás nélkül átvette az angol naturalist szót, amely egyebek közt jelenthet természettudóst is. De mit jelent a magyarban a naturalista főnév? Megállapíthatjuk, hogy régebben használatos volt természetbúvár, természetkutató jelentésben is, ámde ez a jelentése már elavult. Naturalistán ma a naturalizmus — tehát a naturalizmusnak nevezett irodalmi vagy művészeti irányzat — hívét, követőjét értjük, vagy pedig az olyan személyt, aki naturalista módon — azaz kellő képzettség nélkül, természetes hajlama, képességei, tehetsége alapján — alkot, kedvtelésből foglalkozik valamely művészettel. Például: Naturalistaként kezdte, csak később járt festőiskolába. Vagy: Régebben a legtöbb cigányzenész naturalista volt — és így tovább. Darwinról tehát semmiképpen sem mondhatjuk, hogy a XIX. század naturalistája, Darwin természettudós. És most még nézzünk meg egy felemásra sikerült mondatot! "Veszélyes dolgokba vágtad a fejszéd" - olvashatjuk az angolból fordított magyar szövegben. A fejszét természetesen nem szoktuk sem veszélyes, sem másféle dolgokba vágni, sem a valóságban, sem pedig átvitt értelemben. Azt is tudjuk, hogy van az idézett mondathoz némileg hasonló képes értelmű mondásunk, mégpedig a következő: nagy fába (esetleg nehéz fába) vágja (vagy veri) a fejszét, illetve a fejszéjét. Ennek a mondásnak a jelentése: nehéz, erejét könnyen meghaladó, nagy vállalkozásba kezd. Amint láttuk, a mi idézett mondatunk egy konkrét értelmű határozóval kezdődik — veszélyes dolgokba —, tehát azt várnánk, hogy konkrét értelmű mondatrésszel vagy mondatrészekkel fog folytatódni is. Például így: Veszélyes dolgokba keveredtél, veszélyes dolgokba ártottad magad stb. Ehelyett azonban a mondat második fele — vágtad a fejszéd — a már említett átvitt értelmű állandó szókapcsolatból származik. így válik aztán a mondat felemássá és természetesen helytelenné. Mayer Judit A HÉT 13
