A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-05-13 / 20. szám
meg Bud Spencerrel is pofozkodott Kárpáti (balról a második) csak a képen látszik kicsinek, a vízben "óriás" volt Dr. Kárpáti Györgyről a következőket írja a Sportlexikon: "Kárpáti György vízilabdázó, gyorsúszó, edző. 1952 és 1969 között 165-szőr szerepelt a magyar válogatottban, és annak színeiben 171 gólt lőtt. A gyors, robbanékony játékos különösen a támadásokban érvényesült. Tagja volt az 1952-es, 1956-os és az 1964-es olimpiai bajnok magyar csapatnak stb." A "Kuka" becenévre hallgató Kárpáti Gyurit az Egyesült Államokban besorolták a halhatatlanok közé. Ott található a kéznyoma és fényképe az úszó- és vízilabda sport szupersztárjai között. 1992-ben Magyarországon is bevonult a halhatatlanok táborába. Mikor Los Angelesben járt, a népes utcán arra lett figyelmes, hogy valaki megérinti a vállát. Riadtan kapta hátra a fejét. A mancsok egy 126 kilós óriásé voltak, akit Bud Spencer név alatt ismer a filmvilág. Ő 1948-tól 1956-ig az olasz vízilabda csapat oszlopos tagja volt, Carlo Pedersoli név alatt. Vízilabda-pályafutását épp a magyarok ellen fejezte be Budapesten. Kárpáti Györggyel kedélyesen el is csevegett az olasz-amerikai izomkolosszus, sőt még a "Kuka" becenévre is emlékezett. Megemlítette neki, hogy boldog embernek érzi magát, de egy dolog kimaradt az életéből: az olimpiai bajnokság aranyérme. És ebben nagyban ludas Kárpáti "Kuka" is. Pedig de sokszor pofozkodtak a vízben. Jómagam, azt hiszem három alkalommal láttam élőben játszani Kárpáti Györgyöt. Kétségtelen, hogy az idő múlásával a klasszisokat legendák lengik körül, de általában e legendáknak valós alapjuk van. Gyuri valóban egészen különleges adottságokkal volt megáldva. Például bizonyos törvényszerűségeket meg tudott cáfolni meccs közben a medencében. Szélvészgyorsán, propellerszerű kartempókkal száguldott az ellenfél kapuja felé. Nyomában, fél testhosszal zihálva, vérben forgó szemekkel üldözője, az ellenfél védője. És anélkül, hogy tempóján változtatott volna, hirtelen elkezdett hátrafelé haladni. Százból kilencvenkilencszer kiállította az ellenfelet a bíró, pedig az a szerencsétlen védő egy ujjal sem nyúlt Kárpátihoz, nemhogy visszahúzta volna. Tempó közben is tudott kapura lőni. Természetesen ilyenkon süllyedtek a tehetetlen kapusok. Mivel ahogy maga is jellemezte megasságát, amely a nyári hő okozta tágulás maximumán sem érte el a 170 centit. így gyakran kényszerült az izomkolosszus védők ellen eljátszania a chaplini kisember sorsül- * dözöttségét, és számtalanszor bizonyította be: a bunyó úgy kezdődött, hogy az ellenfél visszaütött. Az áthúzást olyan tökélyre fejlesztette, hogy azok a játékvezetők, akik mindenre megesküdtek, hogy őket Kárpáti "Kuka" nem fogja megetetni, és lefújják áthúzásait, valami mágikus hatásnak engedelmeskedve nem fújták le, vagy rosszabb esetben még ki is állították az ellenfelet. Mindezek bizonyítják, hogy komoly érzéke volt (és persze edzőként is) a pszichológiához. Jóbarátja Gyarmati Dezső (ő volt a "Suta") ekképp jellemezte: "Gyuri olyan lelki "szemétláda" volt. Ebbe doboltuk bele minden gondunkat. O meg sorba-sorba, szinte még helyettünk is megoldott mindent." Bizonyára sokan emlékeznek az 1964-es tokiói olimpia döntőjére a szovjetek ellen. Nos, ezen az olimpián történt még a következő eset is a magyar—román meccs előtt. A találkozót az izraeli Askenazi vezette. A mérkőzés előestéjén az egyik exmagyar felment az izraeli játékvezető szállodájának szobájába és a következő tanácsokkal látta el: — Bocsásson meg — mondta angolul —, csak egy pillanatra óhajtom igénybe venni becses türelmét. Mindössze annyit közlök Önnel, hogy Románia némely maradi köreiben még ma is meglehetősen erős az antiszemitizmus. Elnézést — viszontlátásra! Askenázi döbbenten nézett a távozóra. Öt perc múlva jött egy újabb magyar, aki csipketerítőt hozott. — Elnézést a zaklatásért — mondta franciául. Megtisztelne uram, ha elfogadná ezt a csekélységet. Eredeti magyar népművészeti munka. Csak annyit szeretnék közölni Önnel, hogy a II. világháború kezdetével lengyel üldözöttek utaztak át hazánkon, és nagyon jó bánásmódban részesültek. Köszönöm, hogy meghallgatott. A néhány perc elteltével újabb látogató érkezett, de ezúttal az ellenfél táborából. A világért sem akarom háborgatni — mondta németül. — Uram, a román csapatban holnap öt zsidó vallású fiú játszik. Érti uram — öt. Ajánlom magam. Végül is az lett a poén a dologból, hogy Askenázi kitűnően vezette a meccset. Az első két látogató esetében a játékosok Kárpáti "diplomáciáját" vélték felfedezni. Amikor az a bizonyos szovjetek elleni (5:2) sorsdöntő mérkőzés következett, Laky Károly edző szerint (a csapat négy éve veretlen volt), ilyen idegtépő fordulatokban bővelkező találkozót még nem élt át hosszú pályafutása során. A szovjeteket három góllal kellett legyőzniük, hogy Kárpátiék olimpiai bajnokok legyenek. Az ellenfél csapatában olyan nagyságok szerepeltek, mint a legendás grúz Msvenieradze (aki odahaza két ültére elfogyasztott egy birkát, és ivott hozzá 10 liter bort), az eleven idegcsomó Barkalov, a hajókötél izomzatú Popov és Oszipov. A tét borzalmasan nagy volt —, mert győzni kellett! A csapat eddig minden vert helyzetből fel tudott tápászkodni. A harmadik harmadban még 2:2 volt az állás, és ekkor Rusován elhibázott egy büntetőt. Ekkor a 169 centis Kárpáti mókázni kezdett. Szinte minden húzása bejött. A szovjetek vérlázító szemekkel hörögtek egymásra. Az 5:2-es vereség annyira megviselte őket, hogy a találkozó után, csak félórával keszmeregtek ki a medencéből. A mcccs után Kárpáti — saját bevallása szerint — úgy nézett ki, mint egy jól konzervált 60 éves aggastyán. Most, hogy már "abszolút halhatatlan" lett (Amerikában és odahaza is), a következőket vallja 59 évesen: — Mindig lesznek gólok. Mindig lesznek pofonok! Sosem öregszünk meg!(?) BABIÁK LÁSZLÓ
