A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-01-21 / 4. szám
MINERVA Gyógyítható lesz a ] lepra? Akit hamarosan milliók életmentőjeként emlegethetünk A tudomány eszközeivel sikerült legyőzni a himlőt, a diftériát, a skarlátot, a gyermekágyi lázat, a gyermekbénulást, sikerült sarokba szorítani a tuberkulózist, a tífuszt és sok más fertőző betegséget. Korábban egy évtized kellett a szifilisz gyógyításához — non sine lacrima —, ma egyetlen injekció végez a fertőzéssel. Egyre eredményesebben vesszük fel a harcot a rákbetegséggel, viszont egyre messzebb kerülünk a lepra gyógyításától, holott földünk 15 millió lakosa vár a förtelmes kórtól való megváltásra. Vessük fel a jogos kérdést: nem szégyen-e a második évezred alkonyán lepratelepek fenntartásával "kezelni" az elevenen rothadó páriák szörnyűséges betegségét? Sétálunk a holdon, körözünk az űrben, egyetlen gombnyomással képesek vagyunk elpusztítani a földi létet, miközben szemrebbenés nélkül álljuk a leprások vádló tekintetét...? Vajon nem szorult ez a rémséges betegség a kutatások perifériájára? Csupán azért, mert — úgymond — ez nem a mi betegségünk, akárcsak az AIDS vagy a depresszió? Jogos a vád, hiszen a kutatók százezrei dolgoznak a "mi" bajaink könnyítésén, ellenben jó ha akad tíz(!) olyan kutató, aki teljes idejét a leprakérdósnek szenteli. Viszonylag könnyű megválaszolni a felvetést, hogy miért nem halad előre a leprakutatás. Annak ellenére ugyanis, hogy minden kongresszuson elhangzik a megállapítás: "nagyot haladtunk", ki kell mondani, hogy semmit sem haladtunk! Azért nincs előrelépés, mert a leprabaktérium az egyetlen olyan emberi kórokozó, amelyet képtelenség mesterséges táptalajon tenyészteni. Enélkül viszont lehetetlenség a vizsgálata, lehetetlenség az ellenszérum kikísérletezése. Nincs az orvostudomány kezében az ellenség, hogy titkai és gyengéi kifürkészhetők lennének, s a megfelelő ellenszer alkalmazásával megfojtható lenne a megtámadott szervezeten belül. Dr. Kátó László professzor, neves magyar biokémikus, a világ számos egyetemének díszdoktora, a leprakutatás legnagyobb tudósa, aki hosszú időn keresztül a Leger Cardinális munkaközösségének vezetője volt, 38 éven keresztül, a világ legjobban felszerelt laboratóriumában összesen 27 000 kísérlet keretében próbálta kierőszakolni a leprabaktérium szaporodását — eredménytelenül. Mígnem az Élet és Tudomány egyik közlése új irányba terelte a munkáját. A lap beszámolt — az már szinte természetes, hogy itt egy újabb magyar név következik: — Szejtli József professzor kutatási eredményeiről, aki a Chinoin gyógyszergyár laboratóriumaiban kukoricából cyklodextrint állított elő; ezek a gyűrűs molekulák olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek a vegy- és élelmiszeriparban rendkívül hasznos újításokhoz vezettek. A világ azonnal felfigyelt Szejtli professzor felfedezésére, ahogy a kutató szemével maga Kátó professzor is felismerte, hogy a cyklodextrin segítségével lehetséges a leprabaktériumot táplálni! Kátó professzor azonnal kapcsolatba lépett Szejtli professzorral, tisztázandó a felfedezéseik kölcsönös használhatóságának kérdéskörét. A leprabaktérium éltető eleme a vas, ámde vasat nem képes felvenni. Ezt a problémát küszöbölte ki Kátó doktor a cyklodextrin közbeiktatásával, minthogy a cyklodextrin komplexet képez a vassal, s így az a létfontosságú elemet készen tálalja a baktériumnak. Kátó professzor tehát elkészítette a szükséges táptalajokat, amelyeket Brazíliába küldött, hogy "beoltsák" az embert fertőző leprabaktériummal. Hamarosan megérkeztek az ily módon előkészített táptalajok, s már csak idő kérdése volt a professzor "keltetőiben" elhelyezett minták szaporodása. A beavatott tudósok szinte éjt nappallá téve őrködtek a vállalkozás felett, várva az eredményt. A leprabaktériumok azonban nem szaporodtak... Újabb csalódás. S mint már annyiszor a tudományos világban, most ismét a "véletlen" lépett közbe: néhány tartaléktégelyt, táptalajjal és leprabaktériummal beoltva jégszekrénybe helyezett a professzor. Egyszer csak nagy-nagy elképedéssel látta, hogy ezekben a tápoldatokban szépen szaporodnak a baktériumok! Heuréka! 38 év után, végre, valahára! A döbbenet azonban maradt, mert hiszen egy trópusi betegségről van szó, amelynek kórokozója ilyen hidegben (10 C°-on) szaporodna? De nincs új a nap alatt. Sőt, éppen ez a körülmény magyarázza a baktériumok, illetve a betegség különös voltát. Azt, hogy a leprabaktérium az emberben csupán tengődik, így egy évtized kell ahhoz, hogy a 37 C°-on emberi testben elszaporodjon, s a betegség elhatalmasodjon a fertőzött emberen. Ha ez a tulajdonsága nem lenne, a lepra úgy pusztítana, mint a tűzvész. Ám a lepra nem öl, csupán roncsol. Mindent egybevetve, dr. Kátó László, dr. Szejtli József és Szente Lajos voltak azok a magyar kutatók, akik cyklodextrin közbeiktatásával vízben oldhatóvá tették azokat a zsírsavakat, amelyek táptalajul, illetve energiaforrásul szolgálnak a leprabaktériumoknak. Kátó professzor beszámolt kísérleteinek eredményeiről a Hágai Lepra Világkongresszuson, s nemrég jelent meg ezzel kapcsolatos közleménye az International Journal of Leprosy-ban. Ha az eredményeket ezek után "extra muros" igazolják, akkor új út nyílik meg a leprabetegség gyógyításában! Dr. Kátó László és két további magyar segítőtársa baktériumszaporító módszere szolgál majd farmakológiai modellek és új, hatásos gyógyszerek kikísérletezéséhez, ami tulajdonképpen már csupán rutinmunka. Hisszük, hogy a három magyar professzor munkája nyomán hamarosan eljön az az idő, amikor egyetlen injekció kiöli a leprabaktériumokat a befogadó emberi sejtből. Az ilyen irányú gyógyszerkutatáshoz más út nem vezet! S ez az az út, amely egyben további magyar Nobel-díjat eredményezhet... Cúth János Nagy László rajza 14 A HÉT
