A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-01-21 / 4. szám
MINERVA Az egykori Udvardi járás Ma már csak kevesen tudják, hogy Udvard község a múltban város és az Udvardi járás székhelye volt. Udvard, amelyről az első írásos feljegyzés és említés 1075-ből származik, 1429. október 2-án kapott városi rangot "Vásári Possessio Nagy Udvard" néven. A városi pecsétet, címert és oklevelet Garay Miklós nádor adta át a község elöljáróságának. A vármegyék kialakulásával egyidőben a vármegyéken belül megalakultak az egyes járások. Komárom vármegyének négy járása volt: a Csallóközi, az Udvardi, a Gesztesi és a Tatai járás. A megye székhelye Komárom szabad királyi város volt. Az Udvardi járáshoz 23 falu és 11 puszta tartozott: Bagota, Baromiak, Csehi, Csúz, Für, Izsa, O Gyalla, Új Gyalla, Hetény, Imely, Jászfalu, Koltha, Kurtakeszi, Kürth, Madar, Marcelháza, Martos, Naszvad, Perbete, Duna Radvány, Szemere, Szent Péter és Udvard. A járáshoz tartozó puszták: Bajcs, Harcsás, Alsó és Felső Konkoly, Belső és Külső Lándor, Path, Szent Miklós, Várfölde, Vék, Virth és Zsitvatő. A járás hatalmas kiterjedésű volt, északi, nyugati és déli határát a Zsitva, Nyitra, Vág és Duna folyók alkották. 1572-től egészen 1685-ig Udvard és az egész járás török megszállás alá került, az Udvardon székelő janicsár aga irányította. A város és járás az érsekújvári ejálethez és az esztergomi szandzsákhoz tartozott. A törökök kiűzése után újból megalakult a megye és járás eredeti formájában. Az Udvardi járásról igen érdekes adatokat tartalmaz Fényes Elek kiváló magyar etnográfus és geográfus 1848-ban kiadott műve "A Magyar Birodalom statistical geographiai és történeti tekintetben — Részletes leírása Magyar és Erdélyországnak" címmel, melynek első kötetében Komárom vármegyét és annak járásait ismerteti. A mű megyei és járási adatai között tallózva érdekes dolgokat tudunk meg Udvard és a járás múltját és állapotát illetően. A könyv megírása idején Udvard már nem volt város és a járáson belül sem található egyetlen mezőváros, viszont Udvard mint járási székhely és több más község a járásban fejlett és magas lélekszámú község volt, melyek a Gesztesi járás mezővárosainak bármelyikével vetekedtek. A járás helységei közül 14 magyar, 4 szlovák és 5 vegyes magyar—szlovák község volt. Udvard magyar község volt, annak legrégibb törzsökös adományos családjai a Vadkerti, Lengyel de Tóthi, Pázmán és Salgó nevezetűek voltak. Az Udvardi járás falvaiban 30 475 lakos élt 1848-ban, a pusztákon pedig 1454, a legnagyobb lélekszámú község Udvard volt 3457 lakossal, utána következett Perbete 2550, Naszvad 2409, Szent Péter 2210, Koltha 1844, Kürth 1766 és Ó Gyalla 1613 lakossal mint a járás legnépesebb települései. Az udvardi kataszter északi csücskében volt a járás és Komárom megye hármashatára, itt találkoztak Komárom, Nyitra és Bars vármegyék. Fényes Elek mint érdekességet említi, hogy Komárom vármegyében és annak járásaiban már 1842-ben egyévi kísérlettel mérték és jegyezték az időjárást, valamint a napi hőmérsékletet és légnyomást. A megyében és annak járásaiban 15 871 lakosra jutott egy orvos, illetve 9583-ra egy sebész (felcser). Krónikái feljegyzések igazolják, hogy a lengyel Wieliczkából (Krakkó mellett) az ottani sóbányákból a sót Verebélyen és Besenyőn át Udvardra, majd onnan Kakathba (a mai Párkány-Nána) szállították. Az Udvardi járás jellegzetesen mezőgazdaságjellegű volt. Termőtalaja részben sárga agyagos, valamint fekete homokos, Udvardon a Zsitva folyó mentén előfordul a futóhomok, de a termőréteg általában mély és igen termékeny. A legszebb földek a járásban Csúzon, Üdvardon, Szent Miklóson, Perbetén és Jászfalun vannak. A leghíresebb búza a megyén belül az Udvardi járásban termett, elsősorban Udvardon, Perbetén, Baromiakon, Csúzon és Jászfalun, de kiváló minőségű volt az árpa, zab és kukorica is. Az Udvardi járásban a dohánykertészek kiváló minőségű dohányt termesztettek, igen elterjedt a burgonyatermelés is, és Udvardon sok és jóminőségű káposztát is termeltek, amelyet a kereskedők egészen Morvaországba szállítottak. A járásban kevés kivétellel minden határban volt szőlőhegy vagy legalábbis számos szőlőskert. Különösen a szentpéteri, bagotai, ógyallai és udvardi borok voltak híresek. Az Udvardi járásban található haszna vehető földet nem lehetett pontosan meghatározni, mert azt sok községben nem mérték még fel, mint például az esztergomi érsek Udvard-járásbeli birtokait és uradalmait, melyek területe a járásban igen jelentős volt. A szántóföldek, legelők, rétek és erdők terjedelme is állandóan változott, mivel a réteket feltörték, az erdőket kiirtották, hogy több szántót nyerjenek. Erre utal az a tény is, hogy például Üdvardon a ma is létező Tölgyes út mentén nagy kiterjedésű tölgyes erdők voltak, de ezeket fokozatosan kiirtották, mára csupán a név maradt fenn. Udvardon és Perbetén igen híres volt a lótenyésztés, Udvardon nagy állatvásárokat rendeztek. Érdekes adat, hogy az Udvardi járás bozótosaiban és erdeiben a múlt században még éltek farkasok és rókák, sőt itt-ott megjelent a vadmacska is. Udvardon a mű megjelenésének idejében számos kézműves iparos dolgozott, nevezetesen 4 kovács, 2 kerékgyártó kollár, 6 szabó, 11 takács, 12 csizmadia, 4 szűcs, 5 varga, 1 asztalos. Ezek 11 kontárt kivéve céhbeliek voltak, és az érsekújvári, verebélyi, esztergomi, nagysallói és sellyei céhekhez tartoztak. A járás lakossága általában jómódú volt, a magyarlakta falvakban a ruházat "csinosként" jellemezhető. Mint Fényes Elek írja, a nők szeretik magukat cifrázni. A férfiaknál a bunda ritkaságszámba megy, inkább a szűr és köpönyeg volt gyakori, ám a posztónadrág és felöltő nyáron is divatozott. Télen a férfiak birkabéléses öltönyt és dolmányt hordtak, ez pótolta a bunda szerepét. Az Udvardi járás nemeseinek ruháján fényes ezüstgombok csillogtak. A nők Udvardon és környékén főkötőt nemigen hordtak, fejüket általában selyemkendővel fedték, fülük alatt kony tra csavarva, homlokbokorra, vagy csak egyszerűen az áll alatt kötötték meg a kendőt. Az idősebb nők a fiataloktól abban különböztek, hogy ráhájuk sötét színű volt. De a jobbmódú fiatal nőknél sem voltak kedveltek a cifra színek. Ez inkább a szegényebbekre volt jellemző. A férjhez menendő lányok ismertetőjele a fehér kötény volt, de örömest viseltek szép piros csizmát is. Udvard hajdan virágzó város volt, vámszedési joggal és 1441-től pallosjoggal felruházva. Szépen gyarapodtak a járás községei is. Sajnos a török megszállás idején Udvard nagyon sokat szenvedett, de a többi település is. Éppen Érsekújvár közelsége — melyet 1580-ban szenteltek fel mint jelentős török elleni végvárat — okozta, hogy Udvard fokozatosan veszített jelentőségéből. A XVIII. század végén megszűnt város lenni. A XX. század elején az Udvardi járás egyes hivatalai fokozatosan átkerültek Kolthára, Perbetére, majd onnan Ó Gyallára. 1923-ban az első Csehszlovák Köztársaság idején az Udvardi járás teljesen megszűnt, az új járás székhelye Ó Gyalla lett az újonnan létesített Ógyallai járásban, melynek Udvard is része volt egészen 1949-ig, amikor a területi átrendezés folytán Udvard az akkori Érsekújvári járáshoz került. Ezzel lezárult Udvard igen jelentős időszaka, és ma már csupán nosztalgiával gondolhatunk Udvard és az Udvardi járás dicső hírnevére. Ángyéi Miklós r Az ausztráliai Perthban a kilencéves Jamie Andrich három testvérével és unokatestvéreivel egy homokdűnében hatalmas, 2000 éves strucctojást talált. Egy magánalapítvány 175 000 márkát ajánlott fel a gyerekeknek, de közbeszóltak a kormány képviselői, akik megtiltották az üzletet, és a kőtojást az egyik múzeumban akarták elhelyezni. A kis Jamie megharagudott, és eldugta a strucctojást. A kormány képviselői végül megadták magukat: Jamiék 28 000 márkát kaptak, a többi pénzt pedig a belépő árából folyósítja majd a múzeum. — A pénzből taníttatni szeretnénk a gyerekeket — nyilatkozta boldogan Jeanette, Jamie mamája. Túljárt az eszükön A HÉT 15
