A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-01-21 / 4. szám
A zene mindenkihez szél Beszélgetés dr. Duka Zólyomi Emesével, a Szlovákiai Magvar Zenebarátok Társaságának elnökével Ezekben a téli hónapokban egyre gyakrabban, különböző hangversenyek szervezése kapcsán hallunk a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társaságáról, melynek elnökét,' dr. Duka Zólyomi Emesét elsőként a társaság tevékenységéről kérdezem. — Amikor a zenebarátok társasága megalakult, úgy terveztük, hogy hivatásos zenészek segítségével karoljuk fel az amatőröket és azokat, akik vonzódnak a zenéhez, szeretik azt, bevonjuk a társaság munkájába. Tudatában voltunk, hogy ez egy hosszabb folyamat, de nem lehetünk türelmetlenek. E mellett természetesen folytatni szeretnénk azoknak a rendezvényeknek a sorozatát, melyek már a múltban is voltak. Gondolok itt a Csengő Énekszóra — a gyermekkórusok fesztiválja —, illetve a Kodály Napokra — ez a felnőtt kórusok fesztiválja. 1991 november végén és december elején valósítottuk meg az első nagy akciónkat, az I. Bartók Béla Zenei Találkozót. A Csengő Énekszó és a Kodály Napok bizonyos korosztályhoz, meghatározott érdeklődési körhöz szól. A Bartók Béla Zenei Találkozó programját úgy próbáltuk összeállítani, hogy abban mindenki találjon valamit saját maga számára. Így e találkozón belül bemutatkoztak a gyerekek, elméleti vonalon vetélkedtek a középiskolások. Erre még ma is szívesen emlékezem. Több, mint száz gyerek vetélkedett, s az első és második helyezettek olyan csodálatos felkészültségről tettek tanúságot, mely — s ezt ott az értékelésnél is mondtam — egy konzervatoristának is a becsületére vált volna, sőt nem is vagyok biztos abban, hogy egy konzervatóriumi növendék ismerné olyan jól a XX. század zenéjét, mint azok a középiskolások. Rögtön a társaság működésének kezdetén elhatároztuk, hogy feltérképezzük azokat a szlovákiai településeket, melyek valamilyen összefüggésben vannak valamelyik zeneszerzővel. így került sor tavaly az /. Kadosa Pál Zongoraverseny megrendezésére Léván, a zeneszerző szülővárosában, akkor, amikor az egész zenei világ Kadosa Pál születésének kilencvenedik, illetve halálának tizedik évfordulójára emlékezett. Ennek a versenynek szép folytatása, hogy az első és a második helyezett, illetve az, aki előadói díjat kapott, az idén fellép az Európai Zongoratanárok Konferenciája kapcsán rendezendő zongoraversenyen. Ennek külön örülünk, hiszen ezek a fiatalok különben nem jutottak volna ilyen lehetőséghez. — Az idén milyen rendezvények megszervezését tűzte ki maga elé a társaság? — Ebben az évben kerül sor a nyolcadik Csengő Énekszóra, illetve a kilencedik Kodály Napokra. Előttünk áll a II. Bartók Béla Zenei Találkozó, melyet a többi rendezvényeinktől eltérően mindig más városban rendezünk meg. Tavaly Komáromban tartottuk, az idén pedig Ipolyságon találkozunk. A rendezvény központi témája is változik. Az idei találkozón Bartóknak a népzenéhez, fűződő viszonyával fogunk foglalkozni. Elkezdjük a felkészülést Harmath Artúr 1995-ös centenáriumára. Az ő nevét főleg azok ismerik, akik egyházi zenével és orgonamuzsikával foglalkoznak. Ezenkívül együttműködünk a Dunaszerdahelyi Zenei Napok megszervezésében is. — A társaság milyen szerepet tölt be a szlovákiai magyar zenei életben, egyáltalán lehet beszélni szlovákiai magyar zenei életről, hiszen a zene mindenkihez szól? — Ez nagyon érdekes kérdés. A zene mindenkihez szól, tehát az itteni magyar zenei élet is összefolyik a szlovákkal. Viszont ha egy olyan rendezvényről van szó, amelyet magyarok szerveznek, ilyenformán lehet beszélni szlovákiai magyar zenei életről. Az idén március végén sorra kerülő Bárdos-konferencián éppen a szlovákiai magyar zenei élet lesz a téma, s igyekezni fogunk, hogy ezt minél alaposabban mutassuk be a résztvevőknek. — Mi a véleménye a szlovákiai magyar kórusmozgalomról ? — Az. elmúlt rendszerben a kórusmozgalmakat jelentősen támogatta az állam. 1989 után ez. a támogatás kicsit visszaesett, ennek ellenére szép számban vannak olyanok, akik hajlandók szabadidejük egy részét a kóruséneklésnek szentelni. Vannak magyar gyermekkórusok, felnőtt vegyes- és férfikórusok. Pozsonyban ismét megalakult a Ferencesek temploma mellett egy kórus. Ez 1992 december elején alakult meg mint egy kis női kamaracsoport, s tíz számot tanultunk be a karácsonyi és az újévi ünnepekre. 1993 februárjában jött az, ötlet, hogy énekeljünk vegyescsoporttal. Fokozatosan formálódott a kórus. Tavaly karácsonykor már huszonnégyen léptünk fel. Ez már olyan csoport, amellyel jól lehet dolgozni. Első nagyobb fellépésünknek a tavalyi Szent István napi bécsi szereplésünket tekintem. Ennek a kórusnak elsődleges célja az, hogy az ünnepeken énekeljünk, s itt-ott kisebb műsorokat állítsunk össze. Egyébként tény: jelenleg kevesebb kórusunk működik, mint ’89 előtt. Talán ez abból is adódik, hogy az emberek jobban el vannak foglalva most, mint korábban. Viszont arról is meg vagyok győződve, ha a karnagynak sikerül jó légkört teremtenie a kórusban, s támogatót is sikerül találnia, akkor a kórus működni fog. Szép példa erre a komáromi Concordia kórus. Sajnos, az emberek egyre nehezebben szánják magukat arra, hogy elmenjenek cgy-egy kórus fellépésére. Ezzel számolni kell. Ezért is lépnek fel szívesen a kórusok templomokban, a szentmise keretén belül, mert akkor tudják, hogy meghallgatják őket, s a jelenlévőknek örömet is szereznek. — Ön szerint miért van az, hogy az emberek egyre kevesebb időt találnak a zenei rendezvények, a hangversenyek látogatására? — Az, egyik ok az is lehet, hogy az emberek fáradlak, elkényelmesedtek. Előnybe helyezik a televíziózást a koncertlátogatással szemben. Habár szerintem a kényelem részben a fáradtság eredménye. — Beszélgetésünk során nem esett szó a népzenéről. Úgy tudom a népzenével foglalkozók nehezményezik, hogy a társaság nem foglalkozik eléggé velük. — Erről én is tudok, s a véleményemet már elmondtam ezzel kapcsolatban. Ahhoz, hogy a zenebarátok társasága felölelje ezt a területet, szakemberekre van szükségünk. Eddig még egyetlen ezzel a témával foglalkozó szakember sem mondta, hogy bekapcsolódna a munkánkba, sőt még csak nem is tagjai a társaságnak. Tagjaink közül sokan szeretik a népzenét, ismerik a feldolgozásokat, de ez még nem jelenti azt, hogy ezt megfelelő szinten is tudják csinálni. Az idei Bartók Béla Zenei Találkozó központi témája lesz — mint már említettem — Bartók és a népzene. De itt a népzenét nem a műzene szemszögéből vizsgáljuk, hanem fordítva. Én lennék a legboldogabb, ha lenne egy népzenei szekciónk. — Hány tagja van a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társaságának ? — Van harminc fizető tagunk, s körülbelül nyolcvanra tehető azoknak a száma, akik rendszeresen eljárnak a rendezvényeinkre, s akiket mi magunk is értesítünk a találkozóinkról. Egyébként két dolog van, ami visszafogó erőt jelent a munkánkban. Az egyik a pénz, a másik pedig az, emberek elfoglaltsága. Van egy félállásban dolgozó titkárunk, a többiek viszont csak szabadidejükben tudnak foglalkozni a társaság munkájával. KAMONCZA MÁRTA A HÉT 1
