A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-06-24 / 26. szám
MINERVA A D-nop, 1944 Fordulópont a világháború Habent sua fata libelli — tartották a régi rómaiak. Persze, nemcsak a könyveknek, a gyógyszereknek is megvan a maguk sorsa. A legismertebb és legrégibb — s mindmáig egyik leghatékonyabb — antibiotikum, a penicillin története különösen gazdag a "regényes" fordulatokban. Ezek közül egy kevésbé ismertet, egy éppen ötven évvel ezelőtt megtörtént "sztorit" mesélünk el olvasóinknak. Azt a sztorit, mely véletlenül éppen a híres D-day, azaz D-naphoz kötődik. 1944-ben e napon, azaz június 6-án szállt partra Normadiában 130 000 szövetséges katona, hogy megnyitva a második frontot, térdre kényszerítse a hitleri Németországot. A világ 1994. június 6-án tehát elsősorban erre a sorsdöntő eseményre emlékezik. Az orvostörténész emlékezetében azonban — mintegy szakmai ártalomként — e jeles naphoz mindenek előtt a penicillin-sztori eseménye kapcsolódik. Nem alaptalanul! Eléggé közismert — a Mindent vagy semmit! TV-vetélkedő villámkérdéseinek köszönhetően is —, hogy a penicillint Alexander Fleming skót orvos fedezte fel. Maga a felfedezés jól példázza azt a szintén ismert tényt, hogy a nagy felfedezésekben a véletlen, a szerencse gyakran fontosabb szerepet játszik, mint a tudatos kutatás. 1928-ban Fleming egy londoni kórház laboratóriumában dolgozott. Egy bakteriológiai szakkönyv megírásához a sztafilokokkuszokról gyűjtött anyagot. A sztafilokokkuszok gömb alakú Alexander Fleming és a penicillin történetében baktériumok, melyek több súlyos, genynyesedéssel járó betegség okozói. Fleming a Petri-csésze táptalaján kitenyésztett sztafilokokkusz-telepekből mintát vett, s azt a mikroszkóp alatt vizsgálta. A neves francia író, André Maurois Fleming és a penicillin regénye, magyarul is megjelent munkájában így örökítette meg a nevezetes pillanatot, melynek tanúja Fleming egyik volt munkatársa, a szintén bakteriológus Pryce volt: "Pryce meglátogatta a kis laboratóriumában Fleminget, aki mint mindig, most is rengeteg Petri-csésze között ült. Az látvány csupán azt jelentette: fokozni kell a tisztaságot, ügyelni kell arra, hogy a csészék megnyitásakor ne kerülhessen szennyeződés, például penészgomba spórája a táptalajra. Fleming azonban nemcsak furcsának vélte a látottat, hanem magyarázatot is keresett hozzá. így jutott el a feltevéshez, hogy az agar-agar táptalajon elszaporodott penész valamilyen anyagot termel, mely feloldja, azaz megöli a baktériumokat. Mivel a penész latin neve a Penicillium, az általa termelt "életellenes" azaz antibiotikus anyagot penicillinnek nevezte el. Mindez 1928-ban történt, s bár 1936- ban Fleming egy nemzetközi mikrobiológiai kongresszuson beszámolt megfigyeléséről, felfedezése visszhang nélkül maradt. A penicillinnel komolyan 1939-ben kezdtek foglalkozni, amikor már nyilvánvaló volt, hogy a küszöbön álló nagy világégésben a háborús sérülések követPenész Mari híres dinnyéje — egy korabeli újságlapon, mely a normandiai partraszállást adja hírül okos és óvatos skót nem szeretett megválni a baktériumaitól, amíg meg nem győződött arról, hogy már nem tanulhat tőlük többet. Sokat kötekedtek is vele a rendetlensége miatt, Fleming azonban bebizonyította, hogy a rendetlenség hasznos is lehet... beszéd közben elővett néhány kultúrát, leemelve róluk a csésze fedelét. Több csészében már penészes volt az agar-agar. Megszokott dolog. "Mihelyt fedetlenül hagy az ember egy kultúrát, csak bosszúsága lesz. A levegőből belehull valami" — mondta Fleming, de íziben elhallgatott, majd pillanatnyi feszült figyelés után, megszokott közömbös hangján megszólalt: "That is funny..." — hát ez furcsa... Ezt a tenyészetet is, mint annyi mást, penész fedte, de a penész körül a staphylococcus-telepek feloldódtak, és a megszokott homályos és sárga csomók helyett rózsaszínű cseppekhez hasonlítottak." "Hát ez furcsa" — ez a kulcsmondata az idézett történetnek. Penésszel belepett Petri-csészéket számos kutató láthatott Fleming előtt is. Számukra azonban e kezményeit — a sebek elgennyesedését, a szepszist (vérmérgezést) — egy hatásos baktériumölő szerrel csökkenteni lehetne. Oxfordi biokémikusoknak sikerült előállítani a penész szűrletéből a penicillint, s azt 1941 februárjában emberen is kipróbálták. A beteg állapota szemlátomást javult, ám a kísérlet mégis tragikusan végződött — elfogyott a penicillin. A kezdetleges módszer ugyanis nagyon kis hatásfokú volt: a táptalajon kinövő penész szűrlete literenként csak 1 milligramm penicillint tartalmazott. 1 gramm gyógyszer előállításához tehát 10 hektoliter szűrletre volt szükség... Nem volt kétséges, hogy ilyen "házi" módszerrel a penicillinből sosem lesz gyógyszer — nagyüzemi, nagyságrendekkel hatékonyabb előállítási módot kellett keresni. Anglia azonban ekkor már háborúban állt Hitlerrel, s az oxfordi kutatók nem találtak hazai földön vállalkozót. Nem maradt más hátra, mint a gazdag Amerikában szerencsét próbálni. Az amerikai folytatás az Illinois államban lévő Peoriában zajlott. Itt egy mezőgazdasági intézet mikológiái (gombákat ku-20 A HÉT
