A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1994-06-24 / 26. szám

GONDOLKODÓ mynrnk Hímé#. Nyelvi különfejlődési tendenciák a szlovákiai magyarok nyelvhasználatában A szlovákiai magyarság az 1939—45 közötti hat évtől eltekintve már több mint hetven éve él kisebbségi helyzetben, kapcsolata az anyaországgal, az ottani nyelvhasználattal gyengült ugyan, ám szerencsés földrajzi helyzeténél, határ­menti elhelyezkedésénél fogva sohasem szakadt meg; az idegen államkeretbe való tartozás azonban természetesen kihatott nyelvállapotára is. Az általunk megkérde­zett magyarok döntő többségének véle­ménye szerint a szlovákiai magyarok nyelve mind hangzásában, mind szóhasz­nálatában eltér a magyarországiakétól, habár ezek a különbségek jelenleg még nem akadályozzák a kölcsönös megér­tést. A magyarországi ún. standard magyar nyelvtől való bizonyos fokú eltávolodást tehát tényként kell elfogadnunk. A kérdés azonban az, hogyan, miben nyilvánulnak meg az eltérések. Nyelvművelőink már évtizedek óta foglalkoznak az általunk használt szlovák szavakkal és a szlovák mintára létrejött tükörszavakkal és -kife­jezésekkel, ezek valós elterjedtségéről, használatuk gyakoriságáról és hátteréről azonban vajmi keveset tudunk. Az utóbbi néhány évben megindultak ugyan az ez irányú kutatások is, mindez azonban kevés ahhoz, hogy a szlovákiai magyar nyelvhasználatban mutatkozó különfejlő­­désről kimerítő és valós képet tudjunk nyújtani. Ebben az előadásban is célunk csak az lehet, hogy bemutassuk eddigi vizsgálataink idevágó eredményeit, illetve ráirányítsuk a figyelmet néhány olyan kérdésre, amelynek vizsgálata vélemé­nyem szerint szükséges a ténymegálla­pításhoz. Először is nézzük azokat a külső körülményeket, melyek kihatással vannak — vagy lehetnek — magyar nyelvhasz­nálatunkra, erősíthetik vagy gyengíthetik a különfejlődést! A földrajzi elhelyezkedés: A szlovákiai magyarság a szlovák—magyar határ mentén él, aránylag összefüggő, zárt tömbben, Mivel ez a terület a történelmi Magyarországnak mindenkor szerves ré­szét képezte, az itteni lakosságot szoros, sokszor családi kapcsolatok fűzték az odaát maradtakhoz. Mára a rokoni kap­csolatok megritkultak és meglazultak, hiszen újabb kapcsolatok kialakítására, házasságkötésre nemigen akadt lehető­ség. Az alap- és középiskolások körében végzett felméréseink szerint a diákok mintegy egyharmada válaszolta azt, hogy nincsenek Magyarországon rokonai. A másik csoport sem látogatja azonban túl gyakran a határon túli rokonokat, hiszen az összes válaszadónak majdnem a fele állította, hogy magyarországi rokonaival ritkán találkozik, rendszeres vagy arány­lag rendszeres kapcsolattartásról csak 20—25 százalékuk számolt be. A szlovákiai magyarok számára azon-14 A HÉT ban nyilván fontosabb az anyaországiak­kal való kapcsolattartás, mint viszont, hiszen a magyarországi diákok kevesebb rokoni kapcsolatról számoltak be, mint a szlovákiaiak, és ritkábban is járnak Szlo­vákiába, mint itteni társaik Magyarország­ra. Mindennek természetesen gazdasági, pontosabban kereskedelmi okai is van­nak, hiszen tudjuk, hogy elsősorban bevásárolni jártunk és járunk Magyaror­szágra. Az anyaországhoz való földrajzi közel­ségből adódik, hogy nálunk a magyarlakta területeken jól fogható a Magyar Rádió és a Magyar Televízió adása. A különböző szociológiai kutatásokból tudjuk, hogy a szlovákiai magyarok elsősorban ezeknek az adóknak a műsorát hallgatják és nézik (pl. 1989-ben a megkérdezett magyarok 72 százaléka az MTV 1-et részesítette előnyben minden más televízióadóval szemben). Újabban nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a dél-szlovákiai videokölcsönzőkben magyarra szinkroni­zált filmeket is kínálnak; a moziban esetleg szlovák vagy cseh változatban, illetve szlovák vagy cseh feliratokkal látott külföldi filmet meg lehet nézni magyarul is. A magyarországi sajtóhoz eddig is hozzá lehetett jutni, ma már ez elsősorban pénzkérdés. A politikai helyzet: A mindenkori politikai helyzet, a két ország viszonya mindig is befolyásolta a kapcsolattartást, sőt a nyelvhasználatot is. 1945 után a két állam fejlődése párhuzamosnak mondható, bár Magyarországon a politikai változások már korábban megindultak. Az azonos politikai tömbbe való tartozás nyelvi-nyelv­használati szempontból sem elhanyagol­ható: a kommunista időben ugyan a politikai szövegeknek szinte szakrális jelleget tulajdonítottak, s ez a fordításukkal kapcsolatos nézetekben is megnyilvánult; nálunk mégsem "fajult" odáig a helyzet, mint például az NDK-ban, ahol a Nyugat- Németországtól való különállást nyelvi síkon is szorgalmazták. A cím — nyelvi különfejlődési tenden­ciák — azt sugallhatja, hogy a szlovákiai magyar nyelv, nyelvhasználat fokozato­san távolodik az ún. standard magyartól. Hogy ez valóban így van-e, nem tudjuk. Nem ismerjük ugyanis sem a kiindulópon­tot — a szazadeleji állapotot —, sem azt, milyen volt a valós helyzet a két világhá­ború közötti időszakban. Ezekből az időkből esetleg csak nyelvjárási anyagunk van, a szlovákiai magyar köznyelv akkori állapotát tudtommal még senki sem vizsgálta meg alaposabban. A nyelvjárási kutatások — pl. Arany A. Lászlónak és társainak vizsgálatai — pedig azt mutat­ják, hogy a szlovákkal érintkező magyar nyelvjárásokban kimutatható volt a szlo­vák nyelv hatása. Ezt a kérdést történe­tiségeben kell vizsgálnunk; annál is inkább, hiszen tudjuk, hogy a török kiűzése után a 18. században az elnép­telenedett magyar falvakba nagyszámú szlovák telepes érkezett, akik aztán jórészt elmagyarosodtak. Nem kizárható azonban, hogy valamikori szlovák anya­nyelvűk nyomai máig hatnak. A tisztázandó kérdések körébe tartozik az is, hogyan különíthetőek el az areális hatások a sajátosan szlovák hatásoktól. Itt elsősorban arra gondolok, hogy a magyart indoeurópai nyelvek veszik körül, közülük számunkra a két legfontosabb, a latin és a német évszázadokon keresztül hatott nyelvünkre; napjainkban az infor­mációk jelentős hányadát pedig elsősor­ban angol nyelvű forrásokból szerezzük. Mindez nyilvánvalóan befolyásolja nyel­vünk fejlődését is. Ezzel kapcsolatban idéznék egy példát. Közismert az ún. Partnership for piece elnevezésű amerikai kezdeményezés, en­nek több magyar fordítása is használatban van: Partneri viszony a békéért, Béke­­partneri viszony, Partnerség a békéért, Békepartnerség. A program magyar meg­nevezése nyilván azért okoz gondot, mert a nyelvünkben az ilyesfajta jelentéstömö­rítő hátravetett jelzős szerkezetek nem gyakoriak, s a partnership fordítása sem egyszerű, az Országh-fóle angol—magyar szótár ezeket a magyar megfelelőit tünteti fel: társi szerep, társi viszony. A partnerség egyelőre szótárazatlan szavunk, hiszen a -ság/-ség képző ilyen jelentésben elszigetelt használatú, esetleg csak a barátság főnév tartozik még ide. A kifejezés szlovák fordítása egyszerűbb, mivel az angol eredetiével azonos szer­kezetű: Partnerstvo pre/za mier. A szlo­vákiai magyar sajtóban a partnerség szó használatát ez a tény is támogatja. Mellesleg a partnerstvo megfelelőjeként nálunk már korábban megjelent a part­nerség szó, természetesen más össze­függésben; az egyik cikkemben meg is jegyeztem, hogy a fentiekre való tekintettel ne használjuk. Most azonban a partnerség főnév a magyarországi közéleti nyelv­­használatban is felbukkant (tőlünk teljesen függetlenül), s elképzelhető, hogy tartósan beépül a szókészletbe. SZABÓM IHÁLY GIZELLA (Folytatjuk) A szerző ezt az előadását az idei Kazinczy Napokon olvasta fel.

Next

/
Thumbnails
Contents