A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-06-24 / 26. szám
OTTJÁRTUNK Knrtaszoknyás találkozó Kéménden Volt egyszer egy dokumentumfilmsorozat a Magyar Televízióban Gyökerek címmel. E sorozat alkotói ellátogattak a Garam mentére, a kurtaszoknyás falukba is, s egy olyan műsort készítettek, amelyből az tűnt ki, hogy a Garam partján elterülő falvaknak nincsenek gyökereik. Ez teljesen felháborította a hét kurtaszoknyás falu — Kéménd, Kicsind, Kőhidgyarmat, Bény, Garampáld, Kisgyarmat, Bart — polgárait, s elhatározták: egy műsor keretében bemutatják ország-világ előtt, hogy ennek a vidéknek igenis vannak gyökerei, hagyományai. Tavaly decemberben kezdték a műsor készítését, ekkor a bényi Csókás Ferenc — aki a környék jól ismert néprajzosa — vette a kezébe az ügyet. Ötleteket adott, segített a csoportoknak a hagyományok felkutatásában, betanulásában. Neki és a hét falu hagyományőrző csoportjainak köszönhetően májusra elkészült a mintegy három és fél órás műsor, melyet valamennyi érintett faluban bemutattak. Mi május 21-én Kéménden jártunk. A falu szép, tágas művelődési otthonában már a kezdés előtt nagy volt a tolongás. A falu- és a környékbeli érdeklődők mellett a nézőtéren volt — többek között — Bauer Győző, a Csemadok országos elnöke, Végh László, a Csemadok OV főtikára, Bajnok István, a Csemadok országos alelnöke, Bugár Béla, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke, Bauer Edit, az Együttélés, illetve Fóthy János, az MKDM parlamenti képviselője. A műsor a kéméndi alapiskola diákjainak produkciójával kezdődött. Aztán láthattunk legénybíró-választást, "vasárnap délutáni pletykálkodást", búcsúvasámapi és búcsúhétfői szokásokat, májfaállítást, "keszőcejárást", hallhattuk, milyen csevely folyt valamikor a fonóban. Kamera és mikrofon híján persze esélyünk sincs feleleveníteni azt a hangulatot, amely május 21-én a kéméndi művelődési házban uralkodott. Mindössze annyit tehetünk, hogy a hét kurtaszoknyás falu történetéből egy-egy jellegzetes momentumot ismertetünk az olvasóval. Elsőként a 792 lelket számláló Bart községet mutatjuk be. E falu egyik sajátossága az asszonyok népviselete. A ruhára jellemző, hogy dereka hosszabb, a szoknya pedig rövidebb, mint a környező falvak népviseletéé. Az ún. pruszlikra (mellény) csípőnél egy hurkaszerűen összecsavart vászondarabot — az ún. pofándlit — varrtak, mely a szoknyát tartotta. A néphagyomány szerint e viselet a hódoltság korából ered. A vidéket megszállva tartó török basának nagyon megtetszettek a barti lányok, asszonyok, s hogy többet lásson bájaikból elrendelte: kurtítsák meg szoknyáikat. A nők eleget tettek parancsának: a szoknyák aljából egy széles sávnyit levágtak, de közben túljárva a zsarnok eszén a derékrészt ugyanennyivel meghosszabították, ami által az immár rövidebb szoknya ugyanoda csúszik vissza, ahol addig volt. Barton május első napjának a legszebb mozzanata a májusfa állítása. A fa nemcsak a tavasz, s a májusi-pünkösdi ünnepkör évadkezdő jelképe, hanem az ifjúság szokásainak is szimbóluma. A fiúk csoportosan az erdőből kiválasztották a szép szál fákat, majd az eladó sorban lévő lányos házak előtt díszítették fel azokat. A fölszalagozott fát a kerítéshez állították vagy a kapufához erősítették. A házigazda a fát és a szép nótát borral jutalmazta. A későbbiek folyamán már a tízéves lányoknak is állították májfát. Ezt a néphagyományt elevenítették fel a bartiak a kéméndi művelődési házban. Garampáld az Alsó-Garam mente hét faluja közül a folyó bal partján elterülő kisközség. Az elmúlt negyven év alaposan rányomta bélyegét a falu fejlődésére. Éveken keresztül idegenek álltak a település élén. A régmúlt időkben a község lakossága meghaladta az ötszáz főt, jelenleg csak 320 lakosa van. Újabban a falu szinte újjáéled, erről tanúskodott az a hagyományőrző műsor is, melyet 2 A HÉT
