A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-06-17 / 25. szám
MINERVA A TUDOMÁNY OSVMYKI Magyar nyelvű természettudományi és műszaki o ismeretterjesztés (Cseh) Szlovákiában__________________^ megjelentetése. Ez nagymértékben fellendítheti a szlovákiai magyar ismeretterjesztés színvonalát, bővítheti lehetőségeit mind tartalmi, mind terjedelmi szempontból. Magyar tudósok tevékenységének ismertetése Rendszerváltás és ismeretterjesztés Az elmúlt évtizedek meglehetősen szerény lehetőségei azt a jogos reményt keltették a tudományos ismeretterjesztés művelőiben, hogy a rendszerváltást követően, az adminisztratív korlátozások elmúltával, új magánkiadók létrejöttével lehetőség nyílik a nagyobb publicitásra. Arra kevesen gondoltak, hogy válságos időkben felerősödik a csodavárás iránti vágy, amely természetszerűleg mindig tudományellenességgel párosul. Az ötvenes évek kezdetétől a nyugati civilizáció is megpróbálta elhitetni magával, hogy elérkeztünk a Kánaánba, a tudományos fejlődés megoldja az emberiség évezredek alatt felhalmozott tengernyi baját. Ehhez az eszmei alapot Bertrand Russel 1948-as elmélete szolgáltatta a tudományos-műszaki forradalomról, amelynek eredményeképpen minden ismétlődő, monoton munkát gépek végeznek majd, az embereknek csak az örömszerző, alkotó tevékenység marad. Ugyanígy a tudomány legyőzi a nyomort, diadalt arat a betegségek felett, és biztosítja mindenkinek az örömteli, hosszú életet. Aligha csodálható, hogy ezek fényében a Római Klub 1968-as megalakulását általános értetlenség fogadta, senki sem vette komolyan az intő szót, hogy a termelés állandó növelése a nyersanyagforrások elapadását és válságot hoz magával. Csaknem két évtizednek kellett eltelnie, mire a laikus közönség is felismerte a veszélyt, melynek első kézzelfogható eredménye a kritikátlan tudományellenesség felerősödése lett. Aztán Csernobil hatására végigsöpört a világon a tudomány- és tudósellenesség vihara. A józan, mértéktartó érveléssel, miszerint ha a csintalan gyermek zsebkésével megsebzi magát, nem a kést kell elhajítani, hanem a lurkót felelősségre tanítani, senki sem törődött. Háromszáz év múltán is félelmetesen igaznak bizonyultak V. Márton pápa szavai, aki azzal utasította el Jeanne ď Arc felmentését az eretnekség vádja alól — amikor az orleansi szűz hívei azzal érveltek, hogy a Megváltó anyja jelent meg a lánynak —, hogy az egyháznak csak válságos időkben van csodákra szüksége: a huszadik századvégi emberiség a válság elől ugyanide menekül. Olyannyira, hogy az egykori keleti blokk országaiban sorra szűntek meg a tudományos ismeretterjesztő lapok. Csehszlovákiában nemcsak a Természet és Társadalom átalakítása nem jöhetett szóba, hanem a Szabad Földművesből is előbb egy politikai-gazdasági napilap, majd újabban egy hasonló hetilap kerekedett; a többi hazai sajtótermék is gyökeresen átalakult: alig vagy egyáltalán nem foglalkozik ismeretterjesztéssel. Ezen írások helyét a különféle "színesek", légből kapott áltudományos handabandák, csodadoktorok és nagyhatalmú vajákosok tevékenységének ismertetése foglalta el. Ennek hatásaként csak a Csallóközben — szemtanúk beszámolói szerint — kétszer annyi földönkívüli lény fordult meg az utóbbi három-négy évben, mint amerikai és kínai turista együttvéve. Ilyen légkörben meglehetősen nehéz a tudomány népszerűsítő helyzete. Egyedül a józan kivárás segít, tudván, hogy a hirtelen megnövekvő csodafaló étvágyat hamarosan követi a kijózanodás csömöre. A jelenlegi ínséges időkre talán a legjellemzőbb az időközben kalendáriummá átvedlett Madách Naptár esete: míg a hetvenes, nyolcvanas években egy-egy kötet 10—15 százalékát tudományos ismeretterjesztő írások tették ki, addig az 1994-es kiadásban ilyen rovatot hiába keresünk. Hírmondónak ugyan sikerült két tudománytörténeti írást becsempészni, viszont mindkettő száz-kétszáz éves találmányokat (Puskás Tivadar és Kempelen Farkas munkássága) ismertet, így aligha pótolja a mai ismeretterjesztést. Az alagút végét jelezheti a Magyar Művelődési és Közoktatási Minisztérium által a kisebbségi irodalmaknak nyújtott támogatás, amely természettudományos és műszaki témájú művekkel is megpályázható. A jelenlegi tőkeszegény és vásárlóerőt csökkentő korban támogatás nélkül elképzelhetetlen bármilyen kisebbségi mű Széles e Kárpát-medencében a kisebbségi magyar naponta szerezhet tudomást a tömegtájékoztatás csatornáin keresztül és gyermekeinek iskolakönyvéből, hogy milyen elfajult, elkorcsosult, műveletlen nemzet tagja, bezzeg a "többségiek" európai műveltségűek, és majdnem mindent ők alkottak meg. Jellemző példája ennek a magatartásnak a szlovák nyelvű tudományos ismeretterjesztők alapállása, akik szerint — tisztelet a kivételnek — mindazok, akik a mai Szlovákia területén éltek, vagy hosszabb ideig itt tartózkodtak, valamennyien a szlovák tudománytörténet alakjai. Eközben az olyan apróság, hogy semmilyen szláv nyelven nem tudtak, igazán lényegtelen körülmény. Az öncsalásnak e foka egyrészt a nemzeti mítosz megteremtését szolgálja, másrészt bizonyíték kovácsoltatik általa a műveletlen nemzetiségek tudatának befolyásolására. Ilyen körülmények között elsőrendű fontosságú a magyar tudomány nagy alakjainak és tevékenységüknek a bemutatása, ami döntő mértékben járul(hat) hozzá a magyarságtudat megőrzéséhez és erősítéséhez. Különösen fontos az ismeretterjesztés eme ágának művelése ifjúsági és gyermeklapjaink hasábjain: az érintetlen tudatú, sokszor már eleve kisebbrendűségi érzéstől gyötört gyermek egészséges önbecsülésének kialakításában nem kis szerepe van annak, ha tudatosítja, hogy egy lélekszámát tekintve ugyan kicsi, de rendkívül tehetséges nemzet tagja, amely évszázadok óta jelen van a tudomány élvonalában. Ráadásul nem egy világhírű tudós egykor a kisebbségi magyarok kenyerét ette, a kisebbrangúnak sugallt, nemzetiségi magyar iskolában szerezve meg tudásának alapjait. Az ismeretterjesztés területén már egy 20 A HÉT
