A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-06-10 / 24. szám
ÉLŐ MÚLT tettet önérzetesen vállalták is, a törvényszék elé kerültek a btk. 420. §-ára fektetett vád alapján azért, hogy az idézett §-ban említett 'nyilvános emlékszobrot’ megrongálták. És ismét hiábavaló volt minden érvelés, hogy a fa nem szobor, s a törvény csak szoborra, s nem egyéb emlékül szolgáló tárgyra vonatkozik, a cseh bírák a Masaryk-fákat szobroknak minősítették, s a fiúkat fogházra ítélte." (Hangéi László (szerk.): Mit élt át a Felvidék?, é.n., Bp. 234—235. o.) Balassa Géza tanár 1943-ban megbízást kapott a várostól, hogy múzeumot rendezzen be, amely 1944-ben meg is nyílt. A munkálatok során tudomására jutott, hogy létezik valamilyen szobor. Sikerült megtalálnia, szénába csomagolta és elrejtette a zólyomi vár kápolnájában. Ha előkerült volna, bizonyára a bronzot fölhasználták volna nyersanyagnak. A szobor így "eltűnt". Balassa tanárt a háború után megbízták múzeum létesítésével a várban, és később ő irányította a vár rekonstrukciós munkálatait is, így sikeresen tudta rejtegetni a szobrot egészen 1967-ig. Ekkor átszállította Fülekre, ahol ki merték tenni a múzeum udvarára. Ő azzal a szándékkal adta át, hogy az új gimnáziumot II. Rákóczi Ferencről fogják majd elnevezni, s az iskola épülete előtt avatják föl. Ebből sem lett semmi az emberi butaság, nemzeti korlátoltság és tolerancia hiánya miatt. Várni kellett egy újabb kedvező alkalomra. Ennek is eljött az ideje, amikor Balassa Gézának tudomására jutott, hogy Borsiban ünnepséget rendeznek és megfelelő szobrot keresnek. Ekkor felajánlotta a megőrzött alkotást. Átszállították és leleplezték. Immár másodszor. Az avatóünnepségen apám nem tudott résztvenni, mert a meghívót késve kapta kézhez. Ezt nagyon sajnálta. 1969. május 30-án, szombaton a borsi kultúrházban szimpóziumot rendeztek, melynek keretében dr. Czine Mihály, budapesti irodalomtörténész előadást tartott a fejedelem életéről és munkásságáról. Ezután kuruc estet tartottak, melynek főszereplői Béres Ferenc népdalénekes és Burka Sándor volt. Mayer Ede szobrát másnap, délután 14 órakor leplezte le Tolvaj Bertalan, a Szlovák Szocialista Köztársaság Nemzetiségi Titkárságának vezetője. A koszorúzás alatt a kastély egyik ablakából tárogató szólt. Az ünnepség után a többezres közönség a helyi park szabadtéri színpada körül gyülekezett. Dr. Czine Mihály előadása után, Burka Sándor kuruc dalokat adott elő. A nagykaposi vegyeskart a kistárkányi, majd a bácskai táncegyüttes követte. Szabó Júlia cigánydalokat adott elő. Ezután a nagykaposi középiskola táncegyüttese lépett színpadra, akiket a gálszécsi népi együttes, a Sečovčan követett. A műsor második részében a Csemadok fennállásának huszadik évfordulója alkalmából kitüntetéseket adtak át. A dal- és táncünnepélyt a magyarországi vendégek fellépése zárta. Dr. Dalmady László színművész humoros jeleneteket adott elő, Béres Ferenc és Gaál Gabriella népdalokat énekelt, a sárospataki Rákóczi Gimnázium leánykara nagyszerű teljesítményével kápráztatta el a közönséget — ahogy az ünnepségről beszámoló írás tudósított a Zempléni Szó 1969. június 11 -i (3—4. o.) számában. Mayer Ede alkotása méltó helyre került. Remélhetőleg már nem fogják indulatos kezek eltávolítani. Azokat a falakat őrzi, amelyek között a fejedelem meglátta a napvilágot, hogy felnőtt fejjel a Kárpát-medence népeit szolgálja a megismert igazság által. Nem önző célokat követett, hanem az örökkévalósággal mérhetőket. Ezért van helye szívünkben és elménkben — és szobrának a szülői ház előtti parkban. BALASSA ZOLTÁN Fotó: Görföl Jenő DALKA — Hát az meg mi? — kérdezhetik. Tűnődtem fölötte egy ideig jómagam is, aztán rájöttem, hogy dalocskát, kicsi, illetve rövid dalt jelent. Hasonló mintára képzett szó, mint a lányka, bárányka, pohárka... Egy, a húszas évek közepén írt daloskönyvben akadtam rá. Szerzője mátyusföldi, s bár közel van a Csallóközhöz, ahonnan származom, még sosem hallottam ezt a szót. De hát mi is egy ilyen daloskönyv? Az értelmező szótárunk 2. számú meghatározása igy hangzik: "Régebbi korokból származó dallamokat, énekeket, verseket tartalmazó kézirat vagy ennek nyomtatott kiadása." A jelen esetben kéziratról van szó. Méghozzá egy galántai, 1904. november 26-án születeti Kovács József nevezetű, az 1925— 27-es években Prágában szolgáló magyar baka vetette papírra a körülményekhez igazított verseket és rigmusba szedett sorokat a katonai szolgálatról, a bakák napi gondjairól, a honvágyról. A versek és sóhajok egészen Tomócig szálltak Jancsovics Katushoz. Ha már így a neveket is említem, egyben elnézést is kérek: mindenekelőtt az említettektől — akár élnek, akár holtak — meg az érintettektől is. írásommal csupán a füzet létezését és érdekességét szándékozom dokumentálni, s a tartalmából kiemelni azt, ami az akkori katonaéletre jellemző volt, meg azt, ami a füzet tulajdonosának jó megfigyelő és leíró képességét bizonyítja. Lássuk hát a figyelemreméltóbb részeket! Kezdem, amivel a szerző is kezdte: Vers a katonaéletről. Formai érdekessége, hogy versnek nevezi, s prózában írta — így lett amolyan ritmusos próza. Valószínű, hogy az idősebb, ugyanott szolgáló magyar ka lona pajtásoktól hallotta, mert alig egy hónapos katonáskodása után került lejegyzésre. A 2. oldalon található a vele szolgáló magyar fiúk névsora. íme, közlöm ezt is, hátha akad köztük valakinek ismerőse, valakije. A 12. oldalon van a Katona könyörgő, majd a 15-en a Pekár nóta. (A pekár olyasmi lehetett a csehszlovák katonaságnál, mint a magyar hadseregben a hadtápos, a GH-s.) A 17. oldalon található Vers érdekessége, hogy benne versformában egy lánnyal mondatja el, milyen délcegek a prágai katonák. A 24. oldaltól kezdődnek a szerelmes versek, da lók, amiket egy találó idézettel vezet be: "A szerelem mindent pótol, s a szerelmet nem pótolja semmi." Ezeket, s a többiek közül is sokat, emlékezetből másolta le a füzet tulajdonosa. A rövidebb dalocskák szerepelnek DALKA néven a füzetben, majd emlékversek következnek. Véleményem szerint eredeti is akadhat köztük. Néhány cseh katonatárs is írt emlékverset, bejegyzést a füzetbe. Az eléggé kopottas füzetnek 110 számozott oldala van. Hogy szét ne essék, cérnával fűzték össze, de így is hiányzik néhány oldal, s a végén az oldalak sorrendjére sem ügyeltek az összefűzéskor, meg a tartalom se teljes. Ilyen dalos füzet akadhat másutt is. Értékét a benne lejegyzett népdalok, népballadák, nóták, katonadalok, szerelmes, illetve vidám versikék eredetisége, sajátos íze adja. A mi esetünkben ezeken kívül egy, tán csak azon a tájon használt szó is fennmaradt. Ha netán kezünkbe akad valahol ilyesmi, ne hajítsuk hát el, ne tegyük félre! Próbáljuk felhívni rá a figyelmet, igyekezzünk közkincssé tenni! Én ajándékba kaptam e füzetet. Egykori diákom, Fodor Zoltán tisztelt meg vele, amikor a katonanótákról tanultunk. VÉRCSE MIKLÓS A HÉT 15
