A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-06-10 / 24. szám
ÉGTÁJAK A z ember el bele a vakvilágba, de olykor csodálatos gondolatok jutnak az eszébe. Az ember élete olyan, mint egy hivatalos kiküldetés. Rövid és felelősségteljes. Az ember nem rendezkedhet be, mint valami állandó bejelentett lakásban, nem gyűjthet terhes ingóságot. De az élet azt sem engedi meg, hogy csak a lábad lógasd, és úgy töltsd az időd, mintha szabadságon volnál. Meg vannak szabva a határidők és a költségkeretek. És nemcsak neked. Mi mindannyian nem vendégek, nem is házigazdák, nem turisták és nem is bennszülöttek vagyunk. Mindannyian kiküldetésben vagyunk. Az élet viszontagságai ellen előre a halállal vigasztaljuk magunkat, s ha bajunk van, mindjárt azt mondjuk: — Haljak meg, fütyülök rá! Azt hiszem ez az orcátlanság, hogy a halállal ki akarunk szállni a játékból, még keményen számon kéretik rajtunk. A természet nem engedi meg az olyan olcsó befejezést, mintha csak vendégségből távoznánk, fogjuk a sapkánkat, és azt mondjuk: "na, én megyek, ti meg maradjatok, és csináljatok, amit akartok". Azt hiszem, a halált (még az egyszerű fizikai megsemmisülés formájában is) éppúgy meg kell szolgálni, mint mindent a világon. A természet nem engedi meg, hogy a házában szeszélyeskedjünk. A szexuális kapcsolatokban van valami •T*- patologikus. Az a vonzó taszítás, az a taszitó vonzás. Egyáltalán nem az a "falat kenyér", amit az ember meg akar enni. Itt a kívánás azon alapul, hogy ezt nem szabad csinálni, és minél inkább "nem szabad", annál inkább szeretné az ember. Anatómia? Elemi dolog. De mi az a homály? Mi az a ragyogás a homályban?! A nő, akit máskor köznapi jelenségként fogunk fel, azon nyomban valami túlvilági árnyalatot kap. "Ljudocskából", "Szofja Nyikolajevnából" egyszeriben sötét erők papnője lesz. A nemi aktusban mindig van valami a fekete misékből. Maga az így szerzett gyönyör mélyebb és félelmetesebb a szokásos testi örömöknél. Ebben nem kis része van annak a tudatnak, hogy szentségtörést követünk el. A szép nők egyebek között éppen annak köszönhetik sikerűiét, hogy szépségük felfokozza a szentségtörés érzetét. Ebből fakad az érzelmek ingatagsága, a hűtlenség. Szigorúan fiziológiai szempontból a szerelem új tárgya nemigen különbözik a régitől. De éppen az a trükk, hogy az új tárgy "édesebbnek" tűnik, mert először szegjük meg vele a törvényt, következésképpen még súlyosabb a szentségtörés. Az ismeretlen Donna Annából szajhát csinálunk, de a legfőbb gyönyörűség, hogy az áldozat "donna" és "ismeretlen": "olyan szép vagy, olyan tiszta, de majd meglátod, mit művelek veled!" És újból átéljük vele a bukás érzetét, ami a "régi tárgy" mellett elveszett a megszokás következtében. Amazzal az ismétlődés törvényessé tette a szentségtörő aktust, s így nem tűnt olyan vonzónak. Don Juan története: ama, még ártatlan Nő keresése, akivel különösen gyönyörteljes a tiltott dolgot elkövetni. Mindig sokkal fontosabb esemény levenni a nő bugyiját, mint kielégíteni természetes szükségletünket. És minél magasztosabb, minél megközelíthetetlenebb az illető, annál izgalmasabb a dolog. Ugyanez az oka, hogy férj és feleség, akiket az erkölcsi jog oltalmaz, sokkal találékonyabbak a bujaságban, mint az alkalmi szeretők. Az idegeneket szemérmesebbé teszi, hogy idegenek. A szerető hitvesek esetében viszont ki előtt kéne szégyenkezni — viszont hogy lehet így paráználkodni? Nem marad más nekik, mint hogy a törvényt a tulajdon keretei között sértsék meg, és olyan szemérmetlenséggel töltsék meg a családi szövetséget, hogy legalább a bűnbeesés látszata megmaradjon. A szenny, a szemét az ember körül T*- koncentrálódik. A természetben ilyesmi nincs. Az állatok nem piszkítanak oda, ahol vannak, hacsak nem az ólban vagy a 16 A HÉT
