A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-06-10 / 24. szám
OTTJÁRTUNK Egy este Mikulás Dzurindával Verebélyen mélyen vallásos emberek élnek, nem csoda hát, ha az első választások idején Carnogurský pártja kapta a legtöbb szavazatot. Ám történt, hogy a mélyen vallásos emberek összekeverték a vallást a politikával, s csak a "zavaros víz" leülepedése után kezdett világossá válni, hogy a kettőt nem szabad összetéveszteni. Vagyis nem biztos, hogy a mélyen vallásos ember jó politikus és a kitűnően politizáló, Szlovákia érdekeit önzetlenül szolgáló politikus — aki keresztényi elveket vall — nem biztos és nem "feltétlenül szükséges", hogy elvakultan vallásos is legyen. Ám a fentiektől függetlenül a verebélyi városi hivatal tanácsterme megtelt érdeklődőkkel, akik a fiatal politikust, Mikuláš Dzurinda miniszter urat várták. A szimpatikus miniszter néhány percnyi késéssel érkezett. Mikuláš Dzurinda miniszter a kérdésekre válaszol A képen balról Marian Labuda, Jozef Mikloško és a többiek... Fotó: a szerző Bevezetőjében nem felejtette leszögezni, hogy az új kormány markánsan különbözik az előzőtől, mégpedig főként abban, hogy őszinte, nem hazudik, mint azt Meöiar tette. A köztársasági elnök emlékezetes beszéde a parlamentben leleplezte a "hazugságokat és feltárta az igazságot a Mečiar-kabinet munkájáról" — mondta Dzurinda úr, majd folytatta: "Az igazság az, hogy bizony az idő októberig nagyon rövid, de feladatunk ezt az időt hasznos munkával tölteni, amely meggyőzi az embereket, hogy nem az "asztalverés", a cirkuszi hangulatkeltés és az örökös ellenség keresése az igazi munka, hanem a nyugodt, más politikai pártokkal való békés együttműködés hozhat igazi eredményeket. Ezek Szlovákia igazi érdekei októberig, a választásokig!" A miniszter bevezetője után egy idősebb ember kért szót, és mondott semmit mondó, a szónokot dicsérő szöveget, ami nagyon is átlátszóan a múltból maradt meg benne, hogy a küldöttség vezetőjét, szónokát mindenképpen dicsérni kell. Nem így tett egy magánvállalkozó, aki arról kérdezett, hogy hol van a pénz, miért szűnt meg a hadiipar, miért gyöngül a nemzet összefogása? Egy másik felszólaló arról érdeklődött, hogyan lehet takarékoskodni a családokban, amikor dúl a munkanélküliség és hiányzik a takarékossági készség az emberekből? A város polgármestere Pavol Uherecky szólt a takarékosságról a közéletben, valamint a privatizációs folyamatról. Kérdése az volt, hogy miként áll a jobboldali blokk "szénája" a választások előtt? Szabó Sándor viszont a külföldi, magántőke beáramlásával kapcsolatban — ami nagyon nehezen csordogál — megjegyezte, hogy inkább a hazai vállalkozókat kellene támogatni, akik a "háttéripart" is foglalkoztatnának, ami a munkanélküliség szempontjából igen fontos lépés lenne. Mikuláš Dzurinda válaszában hangsúlyozta, hogy nem szívesen emlegeti a sokat kárhoztatott múltat, de tény, hogy sok-sok eladatlan, használhatatlan áru halmozódott fel, és ezek az értékek milliárdokat tesznek ki. Például a volt hadiüzemek udvarain ott állnak az eladatlan ágyúk és tankok, amelyek nem felelnek meg a mai haditechnika követelményeinek. Manapság, ha korszerű fegyvert akar valaki vásárolni, akkor az a nyugati piac felé fordul, ha meg olcsót, akkor keleti irányba orientálódik. A hadiipart nem "humánus" szempontból, hanem korszerűtlensége miatt kellett leépíteni. Ezt az előző kormány soha nem mondta ki, hanem mindig arra célozgatott, hogy "humánus" szempontokat szem előtt tartva tették tönkre hadiiparunkat a "föderalisták". Ezek nem fedik a valóságot, mert egyetlen írásos dokumentum sem támasztja ezt alá. A legtöbb szó a gazdasági állapotról és a pénzről, a külföldi tőkéről esett, de szóbakerült a mozgalom (a KDM) jövője is. Megtudtuk, hogy a jövőben néhány politikus és közismert személyiség is megjelenik a szlovák kereszténydemokraták választói listáján, köztük lesz Marian Labuda közkedvelt színész is. Szinte a végszóra jelent meg Marian Labuda, aki Nagyiapáson szerepelt. Miután a tapsvihar elcsitult, a nagyvezekényi polgármester emelkedett szólásra: "Köztudott, hogy Mikuláš Dzurinda diákkorában jó szavaló volt, szívesen szavalt népes közönség előtt jelesebb ünnepeken, május elsején és kilencedikén, nem tudna valamilyen verset mondani mondjuk Leninről, talán a jelen lévő Labuda úr segíthetne neki?!" No, erre aztán a békés természetű Marian Labuda dühbe gurult, erélyesen visszautasította a vádaskodásokat; dühét aztán Jozef Mikloško csillapította, mondván, hogy a nagyvezekényi polgármester osztálytársa és közeli barátja Mikuláš Dzurindának... — Nem tagadom, hogy egykoron jól szavaltam, de ezúttal nem Majakovszkijt fogok szavalni — mondta Dzurinda, és belekezdett egy hazafias szlovák költeménybe. Végezetül Mikuláš Dzurinda azzal zárta a gyűlést, hogy az "évenkénti választások" nem hozhatnak megoldást Szlovákia életében, csupán az emberek félrevezetését eredményezhetik, mert félő, hogy a nemzet majd a választásokkal nem tud mit kezdeni. Októberben remélhetőleg tudni fogja... Mikuláš Dzurinda nagyon szimpatikus politikus. Miniszteri posztjának elfoglalásakor tett nemes gesztust irányunkban a falutáblákkal kapcsolatban. Ha módomban állna, azt tanácsolnám szlovák barátaimnak, hogy a hozzá hasonló gondolkodású politikusokra szavazzanak. Ha kétszer lehetne szavazni, akkor a második voksomat biztosan Mikuláš Dzurindára adnám, sajnos a gyakorlat más, így az egyetlen szavazati jogom másokat illet... MOTESIKY ÁRPÁD 12 A HÉT
