A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-06-10 / 24. szám
minden évben megrendezünk. Az emléknap egyetlen feladata, hogy méltóképpen ápolja Mécs László papköltő emlékét, aki ti/enegv évet töltött a varosban. Legszebb költői korszakai Kiralyhelmecen élte meg, s még ma is élnék olyanok, akik személyesen ismer lék. Legjelentősebb rendezve nyűnk ‘91 ben tehát az I. Mécs László Emléknap volt. ‘92 ben az iskolák, óvodák munkatársainak szerveztünk előadásokat. Előzőleg kérdőivel küldtünk az alapiskolákba. A pedagógusok feltüntették, hogy milyen témájú előadásokat szeretnének hallani. Különféle módszertani, pszichológiai előadásokat, iró-olvasó találkozókat szerveztünk. Egy angol családsegítő hálózat pszichológusnője járt nálunk. Több rendezvény társszerve zői voltunk. Nagyon jó a kapcsolatunk a Csemadok Királyhelmeci Járási Választmányával és a helyi művelődési otthonnal. Milyenek ti terveik ti közeljövőre vonatkozóan ’ — Rengeteg tervünk van. Szeretnénk továbbra is szakmai elöa dásokat, továbbképzésekét, iró-ol vasé) találkozókat szervezni. Folytatjuk a Mécs László Emléknap megrendezését. 1991-ben kezdtük kiadni a népfőiskola újságját, a Helmeei Mécsest. Ebben tájékoz láttuk a tagságot a népfőiskola tevékenységéről, ápoltuk Mécs László hagyatékát, felvállaltuk a helyi költők, Írok, képzőművészek munkainak bemutatását. Ez a ki advány havonként jelent meg. Pillanatnyilag gondok vannak az újság kiadása körül, de a kiadást mindenképpen folytatni fogjuk, esetleg nem havonta fog megjelenni, hanem kéthavonta, vagy negyedévenként. A népfőiskola két évvel ezelőtt sikeresen megpályázta a magyarországi Művelődési és Közoktatási Minisztérium határokon kívüli könyvkiadást segítendő pályázatát, így a királyhelmeci önkormány z.attal karöltve sikerült 1993 májusában kiadni Bogoly János Ki rályhelmecról és környékéről, annak természetrajzaré>l és történetéről szóló könyvet. Tavaly két könyvre nyertünk támogatást, s bízunk benne, hogy ezek a könyvek ~~ melyek szintén erről a régióról szólnak majd — a közel jövőben napvilágot látnak. KAMONCZA MARTA OTTJÁRTUNK Üzenetek Balassiról... Június 15-én avatják Zólyomban Balassi Bálint emléktábláját A múlt esztendő végén számoltunk be a nagy reneszánsz költő, Balassi Bálint születésének, illetve tragikus halálának, évfordulós megemlékezéseiről, előkészületeiről, és lám az idő nagyon gyorsan elszaladt. Elsőként a Petőfi Irodalmi Múzeum kiállításában gyönyörköd hettünk, amely ünnepélyes keretek között már február ban várta látogatóit. A kiállított Balassi-ereklyék között néhány igen fontos üzenet is szerepel, amely az utókort nyilván elgondolkodtatja. Egy esztendővel halála előtt (1593. március 21-én) írja Pozsonyban keltezett levelében Battyány Ferencnek: "Nagd elmente után jutottak vala valami új versek elmémre. Poszedarszkynak adtam, Nd kérje el tőle, Nem rosszak bizony, az mint én gondolom. Ha Nd a gyűrűt Fulviának megküldené, bizony oly verseket küldhetnék, hogy az Stelmaster leányának (ha értené ám) megímelyednék az gyomra belé miatta! — az én roh lovamot és fakó lovamot én tizenkétszáz adám el egy német úrnak. Két százat ugyanitt megadá benne, az ezerét otthon adta meg házamnál, mert oda jű az lovakért velem. Mindent ott megadja az árát, ottan Érdélbe megyek enmagam is lovat venni csmét az pénzzel. Én vén cigánkínt csak cseréléssel élek ezután, mert látón, hogy az jó királnak nem kellek..." Sok-sok esztendővel később egy szlovák napilap olvasójához eljutott a hír, mely szerint Balassi Bálint (1554-1594) kerek évfordulójának tiszteletére: a szülői vár falán Zólyomban emléktáblát és mellszobrot helyeznek majd el. Nyomban tollat ragadott és tiltakozott eme elhatározás ellen, illetve tudtul adta ország-világ előtt, hogy csak egy féltétellel ért egyet a "táblaavatással" és "szoboremeléssel", ha Magyarországon a magyarok egy szlovák nagyságnak is táblát, szobrot emelnek. Nem tudni, kire gondolt? Néhány nappal később, ugyanazon lap egyik hölgy olvasója szembeszállt a javaslattal, mondván, hogy Balassi Bálint esetében reciprocitásnak helye nincs, hiszen Zólyomban, Szlovákiában született, szlovákul írott verseit Bécsben megtalálták, tehát szlovák költő volt, csak mások kisajátították. Nyugodtan jöhet az avatás; egyetlen feltétellel: a szöveg "csak" szlovák legyen! Ezekről a nem szívderítő üzenetekről beszélgettem Heneš igazgató úrral a zólyomi vár udvarán, aki derűlátóan ennyit mondott: — Nézze, ma május dereka van, de június 15-én emléktáblát és szobrot avatunk a nagy reneszánsz költő, Balassi Bálint tiszteletére, és a Musica Antiqua Hungarica együttese játszik majd. Az ünnepélyes tiszteletadáson remélhetőleg megjelennek Zólyom polgárai és mindazok, akik számára a Balassi-név jelent valamit. Az emléktábla és a szobor a főbejárat baloldalára kerül majd, amint látja, az előkészületek már folynak. A Republikát pedig nem kell olvasni, nekünk az említett véleményekhez semmi közünk sincsen. Búcsúzóul még megtudtuk, hogy az ünnepélyes alkalomra elkészül egy szerény szlovák fordítás is Balassi Bálint verseiből, amely bizonnyal közelebb hozza a költőt a szlovák olvasókhoz is... Kékkő várában a Balassiemlékünnepségre majd ősszel kerül sor, de a kékkőiek máris tettek lépéseket: színes képeslap hirdeti a költő évfordulóját. Őszre összeáll a Balassi-emlékszoba anyaga. A Petőfi Irodalmi Múzeum és más támogatók is örömmel járulnak hozzá az emlékszoba anyagának kibővítéséhez. A várkastély kiemelkedő pontjára kerül az emléktábla, amely hirdeti a bújdosó, a törökverő, a szerelmes, az imádkozó és a vitéz Balassi Bálint nevét, aki tiszta szívvel távozott, és soha nem veszítette el az emberi bölcsességben, szeretetben való hitét. MOTESIKY ÁRPÁD A HÉT 5
