A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-06-03 / 23. szám
ÉVFORDULÓ ÚJ ELNÖK, ÚJ ALAPSZABÁLY Megtartotta III. közgyűlését a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége résben részesültek Magyarországon. Neki mint félreállítottnak, megbélyegzettnek az ilyen megtisztelést az illetékes csehszlovák hatóságok sokáig nem engedélyezték. Méltó szlovákiai magyar elismerése is csak öt évvel a halála után következett be azzal a reprezentatív kötettel, melyet a Madách Kiadó Válogatott versek címmel 1978-ban 2600 példányban jelentetett meg. Ebből a budapesti Európa Kiadó 100 példányt vett át. A kötet anyagát a költő leánya, Nora Krausová válogatta össze, és a szép méltató utószót Sziklay László írta. A versek fordításában a következők vettek részt: Dudás Kálmán, Jánosy István, Koncsol László, Kulcsár Ferenc, Kulcsár Tibor, Rácz Olivér, Tandori Dezső, Tótfalusi István, Tőzsér Árpád és Varga Imre. Beniakhoz illő katolikus módon azt mondhatjuk, hogy 1973 óta neki már "az örök világosság fényeskedik", de mi azért, arra is törekedhetünk, hogy szlovákiai magyar emlékezete még tovább fényeskedjék. Ezt szerintem azzal lehetne elérni, ha a legigényesebb fordításait egy nyelvészeti és szemantikai iskolázottsággal is rendelkező szakember elemezné. Én Az elsodort falura és a Csongor és Tündére gondolok. Az elsodort faluval kapcsolatban a Szabó Dezsővel szemben jogosan elfogult, de a tehetsége előtt meghódoló Komlós Aladár a következőket mondta: "Szabó Dezső képzeletének nincs olyan rezzenése, amelyet a stílusa ne tükrözne. Nincs az övénél élőbb stílus.A nyelvteremtők fajtájához tartozik, akiknek minden mondatán a nyelvszületés csodálatos pillanatait figyelhetjük meg. Néha bőbeszédű, néha szónoki, néha fárasztó ez a stílus, amely a legegyszerűbb dolgok megnevezésénél is villámokat szórva és mennydörögve mintha ki akarná forgatni sarkaiból a világot, de többnyire a maga tűzijátékos színességében, libegő élőségében a romantikus prózának legszebb példája a magyar irodalomban." (Komlós Aladár: Szabó Dezső, Tűz 1922, 1—2—3. összevont szám..) — A Csongor és Tünde rendkívüli nyelvi gazdagságáról az akadémiai magyar irodalomtörténet IV. kötete 453. lapján ez olvasható: "Az epekedő szerelem, a józansággal párosult vaskosság, a tündéri és ördögi játékosság, a filozofálás és a mese egyaránt a maguk sajátos nyelvi atmoszférájában jelennek meg. De Vörösmarty nemcsak arra képes, hogy a különböző síkok és típusok stiláris karakterét biztosítsa, hanem varázsos egységet teremt a különféle nyelvi ízek merész keverésével, zseniális játékos kombinációival. Mindezt rendívüli könnyedséggel éri el, a magyar költői nyelv eddig nem látott színpompáját mutatva fel a Csongor és Tündében." Ezeket hallva, olvasva vörösmartysan kell szólnunk: igazi férfimunka — és Beniak iránti nagystílű magyar utótisztelgés — lenne, ha az a keresett szakember a szóban forgó két magyar mű költői nyelvezetének fentebb ecsetelt gazdagságát a szlovák fordításuk párhuzamos értékeivel behatóan összevetné. Május hetedikén Prágában megtartotta III. közgyűlését a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége. A mintegy félszáz résztvevőt először Szabó Béla, a szövetség alelnöke köszöntötte. Őt követte Varga György, Magyarország csehországi nagykövete, aki rövid beszédében leszögezte: a közeljövőben új kabinet álakul Budapesten, de a mindenkori magyar kormány szívén viseli, és figyelemmel kíséri az országhatárokon túl élő magyar nemzeti közösség sorsát. Csémy Tamás, a szövetség elnöke beszámolójában a második közgyűlés óta eltelt időszakot értékelte. Elmondta: a szövetség négyéves fennállása alatt a legnagyobb gondot a kislétszámú tagság okozta. Pozitív eredménynek' nevezte viszont, hogy 1992-ben Ostraván, iiletve 1993-ban Brünnben is megalakult a szövetség alapszervézete. A Cseh- és a Morvaországban élő magyaroknak a Regina Rádióban hetente kétszer fél órán keresztül magyar nyelven közvetítenek. A Prágai.Tükör is rendszeresen megjelenik. A szövetségnek számos magyar szervezettel sikerült szoros kapcsolatot kialakítani. Évente megszervezik a prágai magyar bált, előadásokat, kiállításokat, kerekasztal-beszélgetéseket szerveznek. Összefoglalva tehát: az 1991-es közgyűlést követően a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének szép eredményeket sikerült elérnie, létrehozták saját lapjukat, rádióadásukat, több érdekes összejövetelt szerveztek. Bekapcsolódtak a cseh kormány mellett működő nemzetiségi tanács munkájába is. Az elnöki beszámolót követően került sor a szövetség új. alapszabály-tervezetének megvitatására. A kissé hosszúra nyúlt vita és Sajnos, nem mondhatjuk, hogy sokan voltak kíváncsiak dr. Borbándi Gyula müncheni irodalomtörténész előadására, amelyet május 5-én tartott Pozsonyban a Szlovákiai írószervezetek Székházában. Pedig az Egy pozsonyi író emigrációja — Peér.y Rezső a száműzetésben című előadására oda kellett volna figyelni, hiszen Peéry Rezső nyugati emigrációjáról vajmi keveset tud á közvélemény. Az elmúlt évtizedekben Peéry' neve nálunk tabu volt, s ha valaki nyugati útján kapcsolatba lépett vele, a titkosrendőrséggel gyűlt meg a baja. Dr. Borbándi Gyula nálunk nemcsak irodalomtörténészként ismert. 1984-ig a Szabad Európa Rádió munkatársa volt, s 1958-tól az Új Látóhatár című irodalmi folyóiratot szerkesztette egészen 1990-ig, a lap megszűnéséig. Peéry Rezső 1910-ben született Pozsonyban, s legalább annyira kötődött szülővárosához, mint Márai Kassához. A Sarló mozgalom egyik alapító tagja, tanár, majd újságíró, Szlovákia német megszállása után Budapesten és Sopronban működött. 1956- ban emigrált, s azóta a totalitárius rendszer "fekete bárányként1' kezelte. Borbándi Gyulá-Peéry nyugati emigrációját, ezt a számunkra fehér foltot térképezte egyeztetés után a küldöttek végül elfogadták a szövetség alapszabályát, és programját. Ebben legfontosabb célkitűzésükként az önművelést jelölik meg, További céljuk, hogy bekapcsolódjanak a magyarság egészének életébe. "Nem szándokozunk politizálni, semmiképpen sem valamely pártpolitika vagy tiszavirág-életű napi politika értelmében. Olyan szervezkedés példáját szeretnénk felmutatni, amely nem az élkülönülés, a szembenállás szelleméből jött létre, hanem általános emberi viszonylatban is értelmes ügyet szolgál." Áll egyebek mellett a programban, amely a végén leszögezi: A Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége nem határokban, hanem hidakban szándékozik gondolkodni. A közgyűlés további részét a tisztújítás töltötte ki. Csémy Tamás, aki a munkahelyén túl, szabadidejét feláldozva látta el e tisztséget, s mint mondta, ez az időszak alaposan próbára tette az erejét, a továbbiakban képtelen összeegyeztetni a munkahelyi és a szövetségben lévő kötelezettségeit. A küldöttek két tartózkodással megválasztották a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének új elnökét Kluka József személyében, aki egyben főállásban a szövetség szervező titkára. A közgyűlésen a már említett Varga György nagyköveten kívül jelen volt Gindeléné Bencskó Klára, a Prágai Magyar Kulturális Központ igazgatója, a Pax Romana müncheni csoportjának képviselői, Jégh Izabella, a Csemadok Pozsony Városi Választmányának titkára, akit a küldöttek a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének tiszteletbeli tagjává választottak. fel. Szinte krónikaszerűen taglalta a Németországban letelepedett író életének és munkásságának minden állomását. Ez a néha egészen apró részletekbe menő felsorolás talán hátrányára is volt az előadásnak, mert így a lényeges és kevésbé lényeges dolgok összemosódtak, s a részletekben elveszett az egész. Természetesen nem szeretném elmarasztalni ezt az alapos felkészültséggel megírt igényes munkát, hiszen Borbándi Gyula közeli munkatársa volt Peéry Rezsőnek, s az ő számára bizonyos dolgok maguktól értetődőknek tűntek, s feltételezte, hogy hallgatóközönsége is alaposan ismeri Peéry munkásságát. Az előadásból így is egyértelműen kitűnt, hogy Peéry Rezső mindvégig elkötelezte magát a népi eszme mellett, az Új Látóhatár nagyon fontos volt neki, s az emigrációban élő írók összetartására intett. Egy szomorú és megdöbbentő dologról is értesültünk: Peéry Rezső emigrációjának ideje alatt a legnagyobb harcát a magánnyal vívta. 1977-ben halt meg Stuttgartban, s utolsó kívánsága az volt, hogy a neve magyarul kerüljön a fejfájára. A magyar Peéry Rezső temetésén azonban német ajkú volt a gyászoló sereg. (kamoncza) Peéry Rezső a száműzetésben Borbándi Gyula előadása Pozsonyban TURCZEL LAJOS Melaj Erzsébet A HÉT 15
