A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-06-03 / 23. szám
INTERJÚ GYERMEKNAPRA: ÉLMÉNYEKET? A komáromi Óvodapedagógiai Szakmai Napokon nagy érdeklődés kísérte TÓTH JÓZSEFNÉ FÁBIÁN ETA, budapesti játékkészítő művész gyakorlati foglalkozásait, amelyek során megtanította az óvónőket néhány hagyományos játékszer elkészítésére. A játékos ötleteket, fortélyokat elsajátítani vágyók gyűrűjében először arról faggattam a — tereferére könnyen rábírható — művészt, hogy miből és hogyan lesz a cserebogár, vagyis hát a játékkészítő művész? Készségesen válaszolt: — Ötven évvel ezelőtt Szerencsen gyerekeskedtem. A szüleim a helybeli malomban dolgoztak, miközben mi, gyerekek, a hatalmas udvaron szinte minden kezünk ügyébe kerülő holmival játszadoztunk. Bár Amerikából kaptam egy csodálatos babát és egyéb mutatós játékokat is, a legszívesebben az édesanyám által készített mackóval, rongybabákkal játszottam. Azután a lányom "tanított meg" játékokat készíteni, vagyis amikor gyermekgondozási szabadságon voltam, szárnyalni engedtem a fantáziámat, és különféle játékokkal leptem meg őt. Ez a kedvtelésem "kitudódott", és meghívtak művelődési házakba, kismama-klubokba gyakorlati foglalkozások vezetésére. Azóta már mindenféle korosztálynak készítettem játékokat — a gyermeknapi, karácsonyi, augusztus 20-i, május 1-ji kulturális rendezvényeken, Budapest szinte mindegyik művelődési házában. Emellett játéktervezéssel és -készítéssel foglalkoztam egy játékkészítő szövetkezetben. Jelenleg a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában játék szakon oktatok, főként a textiljátékok készítését tanítom... — ... a mai Barbies, Disneys generációnak? Egyáltalán beszélhetünk közép-európai játékiparról akkor, amikor minden kirakatból az amerikai játékfigurák, mesehősök mosolyognak rajongóikra? — Valóban elszomorító helyzet, hogy a tanítványaim közül csak kevesen érvényesülhetnek játéktervezőként az alig létező magyar játékiparban. Hiszen csak a szövetkezetekben, ún. bedolgozó rendszerben történik a játékkészítés, játékgyárak híján... Viszont a szlovákiai játéktervezőket nem féltem, hiszen éppen a közelmúltban, a Szlovák Kultúra Házában csodáltam meg néhány szlovákiai játéktervező csodaszép, ízléses fa- és textiljátékait. Már két alkalommal vettem részt a nürnbergi játék-világkiállításon és -vásáron, ahol szemrevételezhettem, hogy világszerte mi mindent igyekeznek eladni játékként! Én elsősorban a gazdag hagyományokkal rendelkező német játékipar termékeire voksolok, mert a legesztétikusabbak, legérdekesebbek és leginkább gyermekeknek valók. Huszonöt évvel ezelőtt én is hozattam egy Barbiebabát a lányomnak, mert érdekesnek találtam ezt a karcsú, ügyesen öltöztethető figurát, ám haragszom a színvilágára. Egyébként is ellenszenves nekem, hogy lassan már másféle játékokat nem látni a kirakatainkban, csak ezt a "sláger-babát". Ha már egyszer a szülők megveszik gyermeküknek a Barbie-t, akkor tanítsák meg a kicsiket szabni-varmi, hogy a saját fantáziájuk is beinduljon! Az egyik óvodában volt egy "Süni-varrodánk", ahol az apróságok maguk készítették el a babaruhákat... A felnőtteknek azt tanácsolnám: engedjék játszani a gyerekeket bármivel, ami a kezük ügyébe kerül — amivel ők szeretnének! Ezáltal növekszik a kreativitásuk is. Főként a természetes anyagok híve vagyok, ha pedig a műanyagot választják, akkor javaslom a LEGOT — a funkciója miatt kiváló! — Mi a véleménye a manapság — többnyire borsos áron — megjelenő, játékkészítéshez ötleteket, tanácsokat adó könyvekről? — Az a véleményem, hogy talán szükség sem lenne azokra, ha generációról generációra "szállnának" a játékkészítés fortélyai, merítenénk a régi népi hagyományokból, nem félnénk a különféle játék-alapanyagok felhasználásától. Persze sok értékes tanácsadó könyv kerül forgalomba, ám szinte mindenből készíthető játék, egyszerű módon — könyv nélkül. Ráadásul a sok kidobott pénzt sem kell sajnálni, ha a saját készítésű játék elromlik... Elődeink játékai megtekinthetők a budapesti Néprajzi Múzeumban, a kecskeméti Szórakatémuszban, a szentendrei Babamúzeumban, és néhány magángyűjtő is kincset őriz odahaza. — Sejtem, hogy önnek is tele van a lakása játékokkal... — Kiábrándítom: nincs tele. Ugyanis a játékaimtól "megszabadítanak" a családtagjaim, ismerőseim. Ez vonatkozik a saját készítésű játékaimra is. Például húsvét előtt alig győztem a nyuszikat készíteni a hozzátartozóimnak, barátaimnak. Van két huszonéves fiam és egy lányom, továbbá széles baráti köröm... — Komáromban milyen turpisságokra tanította meg az óvónőket? — Többek között készítettünk egy pici rongybabát — két fadarabból, rongyból — amely kékfestő ruhába öltöztethető; egy királylányt — mákgubóból és vászonból; a 16. században a vásárokon árusított paprikajancsi papírmásolatát, amelynek mozgatható a szerkezete; pólyásbabát. Mindez könnyen elkészíthető az ovis foglalkozásokon is. Mindenütt mást szoktam készíteni — ez az alkalomtól és a tanulni vágyóktól függ. Például az aluljáróban lötyögő srácokkal zöld vírusokat, szömyecskéket készítettünk. — Szokott nevezni pályázatokra, versenyekre ? — Mindössze négyszer vettem részt az országos játékpályázaton, egy pályadíjas művem a Szórakatémusz tulajdonában van, de az igazi kitüntetést a feledhetetlen élmények jelentik számomra. Például sosem felejtem el azt az esetet, amikor egy vak kisfiút tanítottam meg babát készíteni az egyik játszóházban. A kissrác nagymamájával együtt mindhárman szívből örültünk e sikernek. Vagy például az egyik művelődési ház parkjában egy hatalmas puszit kaptam egy apróságtól, mert a mamájával együtt olyan pólyásbabát készítettünk neki, amilyet — saját bevallása szerint — még sosem látott, és a kedvencévé vált. Ezek az én csodás "díjaim"! — Mit tanácsolna a tétova szülőknek, a Nemzetközi Gyermeknap alkalmából mivel kedveskedjenek a csemetéiknek? — A játékvásárlás helyett inkább teremtsenek alkalmat a gyermekeiknek, hogy maguk készíthessék el új játékaikat egy-egy játszóházban vagy kézműves foglalkozáson! Ugyanis a játékkészítés közben a gyerek — a gondolattól a megvalósításig — játszik, alkot, mással nem pótolható óriási élményben részesül... MISKÓ ILDIKÓ Fotó: Varga Róbert 6 A HÉT
