A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-01-14 / 3. szám
KRONIKA Telepiiléslexi Hon MAGYAROK NYOMÁBAN — DUNASZERDAHELYI JÁRÁS MEDVE (Medveďov) Ősrégi település és révhely. Nevével először egy 1252-ből származó okiratban találkozunk Villa Medve alakban, ahol mint a pozsonyi vár tartozéka szerepel. A korabeli okiratok két Medve községről is említést tesznek, éspedig Nagymedvéről és Kismedvéről, mely utóbbi egyes oklevelekben Kenderesmedve alakban is szerepel. Nevének további megjelenési formái: 1443-ban Medwe et Kendermedwe, 1472-ben utraque Medwe, 1484-ben Kysmedwe, 1773-ban Medve, 1948-ban Medvedbv. A Duna bal partján, a Győrrel szembeni oldalon fekvő községet a török teljesen elpusztította. Ez időben pusztult el ősi katolikus plébániatemploma is, melyről a Pázmány-féle összeírás is mint ősi templomról beszél. Az 1609. évi összeírás a község helyén a folyóparti nádasokban csak halásztanyákat talált. A török eltakarodása után az osztrák hatóságok németeket telepítettek a községbe, akik a falut Weisskirchen-nek nevezték el. A német telepesek a későbbiekben részben beolvadtak a visszatérő magyar lakosságba, részben pedig elhagyták a községet. A török dúlások után csak lassan települt újra a község; még 1658-ban is mindössze 5 egész és 2 fertályhelyes telket írtak össze, 1727-ben pedig 12 jobbágytelket és 9 zsellérhelyet. 1634-ben Komárom vármegyéhez tartozott, s ebben az időben a hédervári uradalomnak és a győri káptalannak van itt részbirtoka. A század elején nagyobb birtokosa nem volt. Medve ősi átkelőhely volt a Dunán; itt vezetett a folyón keresztül a Pozsonyba vivő postaút. A múlt században gőzkomp közlekedett, ma azonban már híd szeli át a Dunát. Ezen a hídon kelt át elsőnek 1938. november 5-én — az 1938. november 2-án hozott bécsi döntés értelmében — a magyar katonaság, hogy elfoglalja a "visszatért Csallóközt". Az 1828. évi Nagy Lajos-féle összeírásban 67 házzal és 469 lakossal szerepel. A község ősi temploma elpusztult; a sokáig templom nélkül maradt hívők csak 1800-ban építették fel templomukat klasszicista stílusban, mely 1855-ben leégett, de 1860-ban újjáépítették. A község területe 1046 ha, lakóinak száma 590, felekezeti megoszlás szerint: róm. kát. 453, ev. ref. 18, gör. kát. 1, egyéb 118. A falu polgármestere Fűzik Tibor, a Csemadok-alapszervezet elnöke Kocsis Márta, az 1—4. évfolyamos iskola igazgatója Csobó Zsuzsa. Népszámlálási adatok: Ev összesen ebből magyar % 1900 771 771 100,00 1921 812 770 94,83 1941 746 745 99,87 1970 768 672 87,50 1980 666 605 90,84 1991 590 525 88,98 MÓROCZKARCSA (Kostolné Kračany) Az úgynevezett karcsaszéli községek egyike. Története mindenkor szorosan kötődött a többi Karcsa történetéhez. Nevével először egy 1255-ben kelt oklevélben találkozunk Morachocarshaa alakban. Nevének további megjelenési formái: 1394-ben Morouch Janoskarcha, 1927-ben Moravské Korčany. Az 1394. évi oklevélben mint pozsonyi várbirtok szerepel, később azonban a vajkai érseki székhez csatolták. Az 1828-as Nagy Lajos-féle összeírásban 21 házzal és 172 lakossal szerepel. Népszámlálási adatok: Ev összesen ebből magyar % 1900 153 153 100,00 1921 147 146 99,32 1930 151 150 99,34 (1940-ben a községet egyesítették Amadé-, Egyház-, Göncöl- és Pinkekarcsával Amadékarcsa néven.) NAGYBODAK (Bodíky) Neve először egy 1272-ben kelt oklevélben szerepel Bodak alakban. Nevének további megjelenési formái: 1290-ben Bodak, 1467- ben Wamosbodak, 1512-ben Nagy Bodak, 1948-ban Bodíky. 1455-ben vitéz Temesközi Bálint pozsonyi várkapitány a község földesura. Az 1553. évi portális összeírásban 14 portával mint királyi birtok szerepel. 1647-ben özv. Amadé Lénárdné a birtokosa, nem sokkal később azonban már a Pálffyak birtokába kerül, s az is marad a monarchia széthullásáig. Az 1828-as Nagy Lajos-féle összeírásban 87 házzal és 625 lakossal szerepel. A Duna partján épült község ősidők óta a Dunából próbálta megkeresni mindennapi megélhetését. Főleg halászattal foglalkoztak, de jövedelmük másik része a dunai vízimalmok üzemeltetéséből származott. A múlt század végén a község közelében az itteni dunai ágon még 14 malom üzemelt. A község területe 2475 ha, lakóinak száma 384, felekezeti megoszlás szerint: róm. kát. 346, egyéb 38. A falu polgármestere Lukovics László, az 1—4. évfolyamos iskola igazgatója Lukovics Irén. Népszámlálási adatok: Ev összesen ebből magyar % 1900 692 691 99,86 1921 686 662 96,50 1941 661 643 97,28 1991 384 377 98,18 (1960-ban a községet közigazgatásilag Felbárhoz csatolták, de 1990-ben újra önállósult.) NAGYBUDAFA (Holice) A gelleszéli községek egyike. Nevét először egy 1251-ből származó oklevél említi Budafalua alakban. Nevének további megjelenési formái: 1300-ban Buda, 1808-ban Nagy-Budafa, 1927-ben Velká Budafa. A XIII. század elején pozsonyi várbirtok, majd 1290-ben lakói nemesi kiváltságokat s földbirtokokat nyertek. A vajkai nemesi érseki székhez tartozott. Az újabb korban a Vermes családnak volt itt nagyobb birtoka. Az 1828. évi Nagy Lajos-féle összeírásban 21 házzal és 155 lakossal szerepel. Népszámlálási adatok: Ev összesen ebből magyar % 1900 169 169 100,00 1921 185 185 100,00 1941 322 322 100,00 (1940-ben a községet egyesítették Kisbudafával Budafa néven. Az 1941. évi adatok az egyesített községre vonatkoznak. 1960-ban Budafát közigazgatásilag Egyházgelléhez csatolták.) NAGYLÉG (Lehnice) Első okleveles említése 1239-ből származik Legu alakban. Nevének további megjelenési formái: 1250-ben Leeg, 1269-ben Leg, 1328-ban Leeg, 1396-ban Leeg alias Legendorf, 1398-ban Naglegh, 1476-ban Legnicz, 1927-ben Veľký Lég, 1940-ben Lég, 1948-ban Lehnice. IV. Béla király 1239. évi oklevelében mint pozsonyi várbirtok szerepel . Lakói később nemesi előjogokat élveztek. Érdekes adatokat tartogat számunkra IV. Béla király 1269-ben hozott ítélete, melyben a Vata községben — a mai Bélvatta — lakó Salamon nemzetségbeliek és a Lég, illetve Patony községben élő udvarnokok közötti birtoklási viszályban az udvarnokok javára döntött. Ez az okirat számos csallóközi víz, halászóhely és egyéb földrajzi pont nevét őrzi, melyek a szóban forgó birtok határai voltak. Az 1553. évi portális összeírásban a Sárkány család 5, a Zomor család 3 portával szerepel. 1694-ben Szüllő Ferencné a község legnagyobb birtokosa. A Szüllő család még a XIX. század elején is a legnagyobb birtokos itt, de e birtokot Szüllő Zsigmond 1860 körül Gálfy Péternek elzálogosítja. E század elején Benyovszky Lajos grófnak, Petőcz Gábornak, illetve a Bacsák családnak van itt nagyobb birtoka, és külön-külön mindhárom családnak csinos kúriája. Az 1828. évi Nagy Lajos-féle összeírásban 84 házzal és 608 lakossal szerepel. A községhez tartoznak Vörösbuzahely és Kondoros puszták, mely utóbbi 1319-ben Kondorosi Jakab birtoka, utána Sellyey Miklósé, majd a múlt század elején Benyovszky Péteré. Ide tartozik még Alsó- és Felsőtőse, illetve Nagyhegy tanyák, valamint Elina, Gálház és Hétmány puszták, továbbá az Igriczei, Kapuhely és Bánvölgy dűlők. Az 1328. évi oklevél bizonysága szerint a község róm. kát. plébániája és gótikus temploma már fennállott, mely a török időkben elpusztult. A mai barokk stílusú templom alapjait Szelepcsényi György esztergomi érsek rakta le 1679-ben, de az építkezési munkálatok csak halála után fejeződtek be. Kései reneszánsz stílusú kastélya a XVII. század elejéről való, klasszicista stílusú kúriája pedig a XIX. század feléből. A község területe 2539 ha, lakóinak száma 2144, felekezeti megoszlás szerint: róm. kát. 1455, ev. ref. 25, gör. kát. 5, egyéb 659. A falu polgármestere Csiba Vince, a Csemadok-alapszervezet elnöke Szafay Márta, az 1—8. évfolyamos iskola igazgatója Janák Gyula Népszámlálási adatok: Év összesen ebből magyar % 1900 523 496 94,84 1921 663 607 91,55 1941 1732 1715 99,02 1970 2110 1697 80,43 1980 2130 1716 80,56 1991 2144 1690 78,82 (1940-ben a községet egyesítették Kisléggel és Szásszal Lég néven. Az 1941. évi adatok már erre a közigazgatási egységre vonatkoznak. 1960-ban Léghez csatolták Előpatony községet.) Öszeállította: dr. Zsigmond Tibor (Folytatjuk) 10 A HÉT
