A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-01-14 / 3. szám
FIGYELŐ GÖMÖRI NÉPI TÁNCOK Takács András — Fügedi János könyvéről A tánckönyvek megjelentetésében oly ínséges időben, mint a mostani, fokozott öröm, hogy kézbe vehetjük a szlovákiai magyar néptáncokat közlő kötetet. A 24 és fél íves "Gömöri népi táncok" immár harmadik olyan publikáció, melyet Takács András ad közre. Előzményei az 1971-ben megjelent "Eredeti magyar népi táncok", majd 1981-ben a Martin Györgygyel közös szerkesztésű "Mátyusföldi népi táncok" című kötetek. Ha a három kiadványt összevetjük, látjuk, hogy a szlovákiai magyar gyűjtők kezdettől fogva szorosan együttműködtek a magyarországi magyar táncfolkloristákkal, így mindenkor a magyar táncfolklorisztika eredményeit és feldolgozási módját használták fel. A "Gömöri népi táncok" szemléletben, szerkesztésben a mátyusföldi kötet folytatása, mert ebben is megtartják a szerzők az ott kialakított közlési módot, vagyis a terület általánosan ismert motívumait tánctípusonként mutatják be. A motivizálást is a Martin György, Lányi Ágoston és Takács András által kialakított módon publikálják. Fügedi Jánostól viszont minden eddigi szlovákiai magyar néptánckiadványnál pontosabb és terjedelmesebb kinetogramos lejegyzést kapunk. A könyv bevezetőjében megemlékezést olvashatunk az 1983-ban elhunyt Martin Györgyről, aki kezdettől fogva részt vett a gyűjtésekben, és rendszerező munkája nélkül ez a kötet sem látott volna napvilágot ebben a formában. Ugyanilyen elévülhetetlen érdemei vannak az 1986-ban elhunyt Lányi Ágostonnak, akitől a "Mátyusföldi népi táncok"-ban Szlovákiában — először jelentek meg a néptáncleírások a Lábán-féle jelírással. Azóta már Sebők Géza fordításában szlovákul is kiadták Lányi Ágoston "Néptáncolvasó-könyvét". De közelebbről, melyik területről is van szó? A magyar szépirodalomban a kisebb földrajzi táj sajátosságainak ízét is érzékelő írók gyakran nevezték ezt a tájat "Gömörországnak". Ez a mai szlovák közigazgatás szerint az Iglói, a Kassai és a Rimaszombati járással, valamint az Észak-Magyarországgal közrefogott Rozsnyói járásban található palóc terület. Ennek harminchét községéből közölnek a szerzők magyar táncokat. A gömöri táncdialektusról Martin György: "Magyar tánctípusok és táncdialektusok" című könyvében a következőket írja: "... A keleti palóc tánc-Takács András — Fügedi János GÖMÖRI NÉPI TÁNCOK. dialektus fokozatosan olvad át a nyugati palóc területbe. Két karakterisztikus jegy alapján húzhatunk köztük hozzávetőleges választóvonalat: az egyik a friss csárdás fent vagy lent hangsúlya, a másik a lakodalmas gyertyástánc megléte, illetve hiánya. Ehhez kapcsolódik a verbunk fokozatos elszegényedése, elszürkülése nyugati irányba, valamint az ugrós típus mars változatának (pajtástánc) megjelenése." A kiadvány a táncokat az alábbi csoportosításban közli: a) női körtáncok, b) esz közös táncok, c) verbunk, d) csárdás, e) egyéb táncok (sapkatánc, gólyás). A lejegyzések hitelességét a gyűjtés ideje, helye, az adatközlők neve (születési éve), a gyűjtők neve, a lejegyző neve igazolja. Ezt egészíti ki tánconként a film, a szóbeli és a táncírás-archívum helye, leltári száma. Helyenként a gyűjtés és a lejegyzés módjáról, körülményeiről is pontos tájékoztatást kapunk. A kötet függelékében találjuk az adatközlők névsorát helységenként a gyűjtések évszámaival; a gömöri táncszókat; az Ág Tibor által gyűjtött 52 dallamból álló dallamtárat; helységnévtárat a faluk magyar és szlovák nevével, valamint 38 fekete-fehér fotót. Kár, hogy ebben a kötetben sem sikerült a képeket mélynyomással, krétapapíron közreadni. A remek adatközlő-portrék és főleg a férfitáncosokról tánc közben készült felvételek "élnek". A fotók többsége színpadi, szabadtéri szerepléseken készült, így a ruhákat a már megkopott népviseletek jelmezként viselt darabjaiként szemlélhetjük. A férfiak még természetesen viselik a megszokott, egyszerű parasztöltözetet, melyet az árvalányhajas kalap tesz ünnepivé. A nők ruhái viszont a napjainkra jelmezzé lett mivoltukban inkább a tánccsoportok anyagi voltára és nem a hagyományos népviseletre emlékeztetnek. Látszik, hogy az idős asszonyok szépen megkötött fej kendőin kívül e tájon már nem járnak népviseletben. Hasznos újítás e könyvsorozat gömöri köteténél a kiadvány végén közölt angol és szlovák nyelvű ismertetés a gömöri tánchagyományokról és a tánctípusokról. Végezetül, de nem utolsósorban meg kell említenünk a szlovákiai magyar gyűjtőket is, akik Takács Andrással 1957 óta hosszabb vagy rövidebb ideig részt vettek a munkában: Hemerka Olga, lesek Istvánné, Méry Margit, Quittner János, Sárközi Csilla, Sebők Géza, Szőllős Sándor és Varga Ervin, valamint a zenei anyagot gyűjtő neves zenefolklorista, Ág Tibor. A könyv anyaga bizonyítja, hogy a szlovákiai magyarság tánckincse a magyar néptánckultúra szerves része. Megismerése nem csupán a táncfolkloristáknak kötelező, hanem a hazai és a szlovákiai magyar koreográfusok "néptáncbibliájának" egyik fontos fejezete kell, hogy legyen. Kaposi Edit A könyv kapható: a Madách-Posonium könyvesboltokban, a Csemadok területi választmányainál és a Szlovákiai Magyar Folklórszövetségnél. Ára: 60,- Sk. A HÉT 11
