A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-01-14 / 3. szám
FIGYELŐ Levelek — hozzám A decemberi, illetve karácsonyi postámban akadt bőven olvasnivaló, ám egyetlenegy postai levelezőlap szlovákul íródott, amelyről érdemes szólni a nyilvánosság előtt is. Lényegében a "Múltunk, hitelünk és jövőnk" című cikkemmel (A Hét 1993. 10. 22., 43. szám) kapcsolatban, amelyet a Slovenské Národné Noviny december elején közölt fordításban "Hazugságok" cím alatt. Sajnos, a szóbanforgó lapot, azaz a fordítást nem sikerült megszereznem, mivel a remittendát az újságárusok nagyon gyorsan visszaküldik és érdeklődésemre, hogy vajon városkánkban kik olvassák, vásárolják, azt a választ kaptam: Senki. Rendszerint az egész küldeményt visszaküldjük! Most azonban nem erről van szó, hanem a levélről, amelynek sajnos szerzője ismeretlen, az aláírás olvashatatlan, csak tippelni tudok, talán Marková úrhölgy írta íme a velős szerzemény: Tisztelt Motesíky Árpád úr! Az Ön lefordított cikkére "Klamstvá" (Hazugságok) reagálok, amely a Slovenské Národné Noviny 1993. XII. 7. — 49. számában jelent meg. Meglep az Ön egyenesen megrázó gyűlölködése minden ellen, ami szlovák. Ön nem ismeri az igazi történelmet, de az érvényes törvényeket sem! (Azt mondja táblás miniszter Hofbauer). Továbbá megemlíti — idézem: "Megkérdezem, elképzelhető-e, hogy névtelen sírokban porladó őseink, kik díszes nyeregkápákat, díszes fegyvereket, ivó- és evőedényeket készítettek, és a kornak megfelelően ékes ruhákban pompáztak, olyannyira elmaradottak, primitívek lettek volna?" Mit mond a nagy magyar regényíró Jókai Mór a " Kis királyok” című regényében a magyarokról és életmódjukról? Idézem: "De kérem, hiszen ez színtiszta, tősgyökeres magyar nép. Bizony annyira, hogy mákszemnyit sem változott azóta, amióta Tuhutom idevezette őket Ázsiából, csak a lótej helyett bort iszik — nagy mértékben. A kereszténységgel, csak azt nyerték, hogy a Szelek Anyja helyett a Szűz Máriát imádja.” Ez a regény megrázó bírálata a magyar életmódnak, ahogy Ön kiemelte az idézett mondatában. A saját emberük bírálja Önöket! U. Marková Az olvasó elnézését kérem, ha a Jókai idézet pontatlan, az eredeti Jókai sorokra nem sikerült rábukkannom, csupán a szlovák szövegre támaszkodhattam. A lényeg azonban nem más, mint az a tanulság, hogy a nagy romantikus, 19. századi regényírónk sorait is megpróbálják ellenünk kijátszani, noha az érvek kissé csikorognak és manapság kissé erőltetettek. Ha már a 19. századnál tartunk, akkor szeretném leszögezni, hogy sokszor számomra úgy tűnik, mintha Szlovákia egyes képviselői manapság is a múlt században járnának és gondolkodnának. Kedves levélíróm az utóbbi megállapításomra is nyilván azt mondja majd, hogy szlovákellenes vagyok, de eme gondolatot leírták már előttem is — jeles szlovák publicisták. És ha már a szlovákellenességem szóbakerült, arról annyit, hogy tizennyolc esztendeig dolgoztam "színtiszta, tősgyökeres" szlovákokkal és lakom tizenöt éve már ugyanolyan környezetben, de a szóban forgó vélemény vagy vád soha nem hangzott el irányomban. Esetleges súrlódásaim a munkatársaimmal, lakótársaimmal soha nem nemzetiségi forrásból fakadtak, hanem inkább a következetességből, amelyet magammal és másokkal szemben is alkalmaztam. Mondhatom, nagyon ritkán, de azért előfordult, hogy nem értettünk egyet valamiban. Ami a történelmi ismereteimet illeti — érdemes elgondolkodni felettük —, van pótolni valóm. Ugyanis korosztályomat, de az utánam következőket sem tanították történelmünkre, a magyarok történelmére. A történelemoktatás a szlovák iskolákban is csak a rendszernek megfelelő szempontok szerint folyt. Változott a helyzet ezen a téren? A múlt esztendő novemberében Érsekújvárott tartott előadásában jelezte Ivan Kamenec szlovák történész, hogy a mai szlovák történetírásnak, történelemszemléletnek bizony vannak nem mindig pozitív jelenségei. "A politika módszeresen visszaél a történelemmel, önkényesen értelmez bizonyos tényeket, s ha már az sem célravezető, akkor egyszerűen semmibe veszi a már meglévő eredményeket, és azt sugallja, mintha erről vagy arról majd csak azután lehet szakszerű véleményt kialakítani." Ezek után elképzelhető Asszonyom, hogy Ön más történelmet ismer, mint amit én tanultam meg több mind félszázados földi létem során. Sajnos, a jogot is másként értelmezzük és magyarázzuk. Ámde nem kötelezhet engemet arra senki — nincs is rá jog —, hogy egy olyan embert, aki II. Rákóczi Ferencet árulónak nevezi és hamvait legszívesebben a Kassai Dómból kidobatná — szeressek vagy tiszteljek. Hiszem, hogy pontosan a fenti erényei juttatták a miniszteri szfkbe. Ezt bizonyította a magyar falutáblák erőszakos eltávolításával is. Azt mondják, csak a jogot alkalmazta! Az érthetetlen jogot sem a legmegfelelőbb pillanatban alkalmazták és különösen visszataszító volt, hogy minden az erőfitogtatás jegyében zajlott. Hofbauer úr tehát nem szolgált rá eddig, hogy különösebb módon tiszteljem és szeressem. Nemcsak a történelemnek, hanem a jognak magyarázata körül is akadnak eltérő vélemények. Dr. Ján Čarnogurský a komáromi gyűlés előtt, amikor javában folyt — különösen a Republika című lap hasábjain — a magyarellenes kampány - dömping, a nagygyűlést jogosnak minősítette. Vele ellentétben dr. Ján Cuper docens, alkotmányjogász teljesen mást állított; szerinte a szervezőket, politikai pártjaink, mozgalmaink vezetőit rács mögé kellene dugni. Ennyit jogi ismereteimről... Végezetül valamit a toleranciáról: A Republika, a kormányhoz közel álló lap habzó szájjal uszít. Karácsonyi üzenetét imigyen summázta: A boldogságért szeleteljünk fel másokat, Szlovákiát nem engedjük felszabdalni! Nagyon találóan megfogalmazott üzenet a megbékélés szent hetében... MOTESÍKY ÁRPÁD A HÉT 5
