A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-01-14 / 3. szám
KINCSÜNK AZ ANYANYELV is foglalkoztunk a tanácsüléseken. Az oktatás színvonalát esetleg a gyerekeim tudásán tudnám felmérni, de az sem lenne helytálló megállapítás. Ám tudnunk kell azt is, hogy Berencs két községből áll, Berencsből és Nagyfaluból, a közös nevet az első köztársaságban kaptuk, úgyhogy elmaradt a Nagyfalu és megmaradt a Berencs. De mi igyekszünk a nagyfalusiak igényeit is teljesíteni, a képviselő-testület fele nagyfalusi. Az iskoláról meg annyit, hogy több helyiségben, különböző helyeken, még a monarchia idején épült tantermekben is tanítottak, kályhákban fűtöttek, mint régen. Most azonban közös födél alatt folyik a tanítás, tehát a különböző akadályok elhárultak, most már az oktatásra lehet fordítani minden energiát — mondta a polgármester. — Az emberek említették a magyar nyelv esetleges oktatásának igényét is. Van rá lehetőség? — Az iskolával jók a kapcsolataink, a képviselő-testületben vannak pedagógusok is, tehát a felmerülő gondokat nem rejtheti senki véka alá. A magyar nyelv tanításáról is már szó esett, de annak Kántor Miklós megvalósításához elsősorban a szülők akarata szükséges. A polgármesteri hivatal vagy a polgármester csak akkor vállalhatja ezeknek az "érzékeny" feladatoknak a megoldását, ha azt a szülők nagy többségben, vagy legalább a magyar szülők óhajtják. • ^ — Mik a legújabb tervek? — Tervek akadnak bőven... A gázhálózat kiépült, minden utcába bevezettük, az emberek éltek is a lehetőséggel. Soron van a víz bevezetése, amelyet a nyitrai városi hálózatra szeretnénk rákapcsolni. A Nagycétény és Berencs közti utat is jó lenne rendbehozni, de mindenhez pénz kell, azt pedig nem egyszerű dolog szerezni. A beszélgetés után a kultúrházba igyekeztünk, ahol már folyt a közös műsor, Maga Ferenc Csemadok titkár a jutalmakat osztotta és értékelte a betlehemesek szereplését. A magyarság ünnepeit, hagyományait ápolnunk kell, mert ha azok feledésbe merülnének, minket is elfedne a homály. Motesiky Árpád ŕ---------------------------------------------------------------------------------------------------------—------------\ Hogyan nem szabad fordítani? — II. Legutóbbi írásomban a Bratislava dávnych čias című kiadványban található magyar szövegekkel foglalkoztam. Amint jeleztem, folytatni szeretném ezt a témát. Ott hagytuk abba, hogy a könyvben közölt képeken látható templomok és kápolnák magyar megnevezésével nincs minden rendben. Lássuk tehát a további kifogásolnivalókat! A könyv 50. sz. képe alatt a szlovák szövegben a Blumentálsky kostol kifejezés szerepel. Ezt a mi fordítónk Blumentál templomnak "magyarítja". Tudni kell, hogy a német Blumental szó a régi Pozsony egy külvárosát jelölte, s hogy ezt a városrészt magyarul Virágvölgynek hívták. A múlt században ott felépített úgynevezett újvárosi római katolikus plébániatemplom köznyelvi neve virágvölgyi templom, az öreg pozsonyiak szóhasználatában esetleg blumentáli templom, de semmi esetre sem lehet Blumentál templom. A Szent Márton-dómnak a Donner szobrászművész alkotta barokk kápolnáját, melynek szlovák neve: Kaplnka svätého Jána Almužníka, könyvünk magyarul következetesen Kéregető Szent János kápolnának nevezi. Illenék tudni, hogy a szentnek, akiről a kápolnát elnevezték, s akinek ereklyéit ebben a kápolnában őrzik, a magyar neve mindig is Alamizsnás Szent János volt. A kápolna neve pedig helyesen: Alamizsnás Szent János kápolnája. A 31. sz. kép szlovák szövege így hangzik: Kaplnka sv. Jána pri františkánskom kostole, slepá kružba západného priečelia (okolo roku 1380). Ennek magyar megfelelője fordítónk szerint: Szent János kápolnája a ferencesek templománál, nyugati homlokzat (1380 körül). Nem vagyok rá hivatva, hogy eldöntsem, teljesen helycs-e a szlovák szöveg, de szó szerinti átvétele mindenképpen helytelen. Ugyanis a Szent János-kápolna a ferenciek, ha tetszik, ferencesek templomának melléképítménye, s a templommal szorosan összetartozik, bár később épült, mint maga a templom. Vagyis helyesen így kellene megnevezni: A ferencesek templomának Szent János-kápolnája. Vagy ha nagyon pontosak akarunk lenni, akkor így: A ferencesek templomának oldalához hozzáépített Szent János-kápolna. Az, hogy a könyvben olvasható magyar szövegből hiányzik a slepá kružba kifejezés fordítása, voltaképpen nem nagy baj, csak éppen arra vall, hogy a fordító nem tudott ezzel az építészeti szakkifejezéssel mit kezdeni. Bizonyítja ezt, hogy a következő, a 32. sz. kép szövegéből is kihagyta a kružbové jelzőt, s a gotické kružbové okná-t csak gótikus abiakok-nak fordította. A rend kedvéért mondjuk meg, hogy a slepá kružba magyarul vakrács, vakkőrács vagy vakmérmű, a kružbové okno pedig kőrácsos vagy kőráccsal díszített ablak. A 42. sz. kép alatt ez a szlovák szöveg olvasható: Svorníky na klenbe radničného podjazdu od H. Himbergera (z roku 1442). Az ennek megfelelő magyar szöveg így hangzik: A városháza aluljárójának boltozata H. Hiinbergertől 1442-ből. A fordító először is nem tudta, mit jelent a svorník szó, továbbá rosszul ismerte a podjazd szó jelentését, s feltehetően sohasem járt a pozsonyi régi városháza épületében. Mert ha járt volna, tudná, hogy ott nincs semmiféle aluljáró, bár a podjazd szó esetleg jelenthet aluljárót is. A magyar aluljáró szó jelentése: forgalmas útvonalak, úttestek alatti átjáró. Ezt szlovákul a podchod szóval is jelölik. A klenba podjazdu szókapcsolat kapuboltozatot jelent, különösen a régi épületek tágas, nagy kapui esetében. A svorník szlovák szó jelentése az építészetben zárókő, s a szóban forgó képen valóban négy zárókő látható; az egyik közülük címerállatot, a másik három emberi fejeket ábrázol. Ami a további adatokat illeti: od H. Himbergera (z roku 1442) — ezt sem szabad szó szerint lefordítani. A helyes magyar szöveg így hangzanék: A városháza kapuboltozatának zárókövei; H. Himberger alkotása (1442-ből). írásomat azzal fejezem be, hogy legközelebb még visszatérek a fővárosunkat bemutató képes kiadvány magyar szövegeihez. Mayer Judit _____________________________V A. HÉT 3
