A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-01-14 / 3. szám
OTT JÁRTUNK Betlehemezés Berencsen A betlehem A Zoboralján meghonosodott és mind a mai napig élő ősi hagyományokról, népi játékokról, különösen a betlehemezésről köteteket írtak már a néprajzkutatók. A Jézus születését bemutató népi misztériumjátékot a Zoboralján nem tankönyvekből tanulják a gyerekek; száll az magától is, apáról fiúra, anyától lányra. Egyesek azt vallják, hogy ha a karácsonyi ünnepközi szokásokból lebontanánk a keresztény jelleget, akkor egy ősi pogány ünnepnek, hagyománynak lelnénk meg a körvonalait. A betlehemezés egykoron jobbára a fiúgyermekek tisztsége volt, hiszen a pásztorok házról házra járván jelezték a Megváltó eljövetelét, a kis Jézus születését. Mára eme karácsonyi népi játékba bekapcsolódnak a lányok is, ám a fő rekvizitumot, a "betlehemet" a fiúk viszik magukkal. Nagyon színes a pásztorok és a zoboraljai népviseletbe öltözött kíséret párbeszéde, éneke és táncai is... Nos, ezúttal a Zoboraljai Kulturális Napok szervezői úgy döntöttek, hogy a betlehemezést Zoboraljának azon tájára viszik, ahol az már csak az idősebbek emlékezetében él. így esett a választás Berencs községre, és a berencsiek örömmel fogadták az ajánlatot, annak ellenére, hogy december első felében már átestek egy komolyabb erőpróbán, ugyanis Berencsen rendezték a karácsonyi kórusfesztivált. De kanyarodjunk vissza ahhoz a bizonyos szombat délutánhoz, amikor gímesi, pogrányi, zsérei, gesztéi és alsóbodoki betlehemezők tartották ünnepi lázban, hangulatban a falut, és a berencsiek szeretettel fogadták a házról házra járó betlehemeseket. A szervezők előrelátóan felosztották a csoportokat, és mindegyikhez egy hazai vezetőt állítottak. Csoportunkat, a gímesi betlehemező gyerekeket Lórincz József lelkes Csemadok-tag kalauzolta, és irányítása mellett vágtunk neki az állomás felé vezető útból balra elágazó új utcába, amelyet "nemzetközi utcának" is neveznek, mert a magyar és szlovák családokon kívül csehek, lengyelek és román családok is lakják a csupa új emeletes családi házból álló, rendezett utcácskát. Elsőnek Vargáékhoz csöngettünk be; a házigazda és a ház asszonya szélesre tárt ajtókkal, őszinte szeretettel fogadta a betlehemeseket. A szép énekek és táncok után nem maradt el az ajándékozás sem. Az új utcasorból az Érsekújvár felé Berencsi képviselők Megérkeztek a pásztorok vezető utcába váltottunk át, és elsőnek a nyugdíjas igazgató-tanítóhoz, Kántor Miklósékhoz kopogtattunk be. A betlehemesek műsora után Kántor Miklós a régi hangszeréhez, harmóniumához ült, és rövid játékával emelte a szívbéli karácsonyi hangulatot. Kántoréknál elidőztünk egy darabig, a faluról, a régi emlékekről beszélgettünk, amikor még Berencsen is volt magyar iskola. A nyugdíjas tanító kissé lemondóan nyilatkozott, nem bízik már abban, hogy Berencsen a jövőben magyar iskola nyíljon. Amit egyszer eladtunk, önként feláldoztunk, nagyon nehéz visszaszerezni. Az egykoron színmagyar községnek mára alig negyven százaléka vallja magát magyarnak. Ámbár a magyar nyelvet legalább választható tantárgy formájában Berencsen is oktatni lehetne és kellene... Kántoréktól jövet a községi hivatal felé vettem utamat, a betlehemesek pedig folytatták útjukat nélkülem, a gyülekező színhelyére, a kultúrházba. Még időben érkeztem: a Nyitra Városi Alapítvány kuratóriumát, László Bélá val az élen — ülésezés közben — a községi hivatalban találtam. A városi alapítvány november végén Zsérén alakult, működését szeretné kiterjeszteni a zoboraljai magyarság legszélesebb rétegeire. Tulajdonképpen a berencsi összejövetel egyik feladata a januárban, Nyitrán tervezett szélesebb körű ülés előkészítése volt. A kuratóriumi ülés után Berencs képviselőivel váltottam néhány szót. Őszinte elismeréssel szóltam a betlehemesek kedves fogadtatásáról és arról is, hogy minden háznál "fizikai" meleg is fogadott, ugyanis az idei telet Berencsen gázfűtéssel várták az emberek. Elégedetten szóltak a képviselő-testület és a polgármester munkájáról. — Örülök, hogy jó híreket hoztál — vette át a szót dr. Gulka Ede polgármester. — Vannak kellemetlen híreim is, például egyesek szerint nem a legszínvonalasabb az oktatás az alapiskolában — mondtam. — Az iskola gondjaival több alkalommal 2 A HÉT
