A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1994-01-14 / 3. szám

TÖRTÉNELMI VETÉLKEDŐ KASSÁN A Nemes Nagy Ágnes által 1957-ben magyarra fordított művet mai színpadra alkal­mazta Bodolay Géza és Kiss Csaba magyarországi ven­dégrendező, illetve dramaturg. Érdekes, szokatlan játékfelfo­gás, a maszkok használata miatt olykor túlzottnak tűnő, mégis helyénvaló gesztikulá­­ció, a rendezői és képi világ harmóniája jellemzi a komá­romi társulat előadását. Mira János magyarországi díszlet- és jelmeztervező ötletgazdag­sága is az előadás értékét növeli. A produkció hátrányá­nak tartom viszont az első felvonás vontatottságát, a­­melynek szinte az ellentéte a harmadik felvonás pergő rit­musa (aki kibírja az 1. felvo­nást, bizonyára végignézi az előadást). Hatásosak a "brechtesen" szóló songok (zeneszerző: Paul Dessau, a zenekar tagjai: Domonkos De­zső, Holczhei Árpád, Rapos Zsolt, a zenekarvezető: Zsá­­kovics László). Szívesen lát­nám viszont az előadást pél­dául a rimaszombati "Korunk színháza" nemzetközi feszti­válon, hiszen ez alkalommal a lényeg nemcsak a magyarul tolmácsolt mondatokban rejlik — nem lehetnek nyelvi aka­dályai a különböző nemzeti­ségű közönség előtti bemuta­tónak. Valószínűleg majd akad Cs. Tóth Erzsébet, Dráfi Mátyás, Boráros Imre és Ropog József olyan színikritikus, aki elemzi­értékeli a csapatmunkában jeleskedő tucatnyi színész (Pöthe István, Boráros Imre, Dráfi Mátyás, Ropog József, Cs. Tóth Erzsébet, Skronka Tibor, Németh Ica, Varsányi Mari, Holocsy István, Petrécs Anna, Bugár Gáspár, Mokos Attila, Kukola József, Mák Ildikó, Varga Tibor, D. Németh István, Benes Ildikó, Bugár Béla, Vörös Lajos, Tarics Já­nos, Reiter Zoltán, Tóth Gá­bor, Agócs Judit, Ferencz Bálint) egyéni játékát. Közülük itt és most a Sen Tét és Sui Tát felváltva ragyogóan alakító CS. TÓTH ERZSÉBETET és a szigorú-gyarló Isteneket, azaz a Boráros—Dráfi—Ro­­pog-trió időnként mosolyt is fakasztó alakítását emelném ki. Tehát a komáromi társulat ismét megmérettetett... és hogy milyennek találtatott? A mérce a különböző igényű-íz­lésű, többé-kevésbé hozzáér­tő színházlátogatók kezében van. A lényeg, hogy Brecht megérintse a lelkünket! Talpra álarc nélküli jóemberek! Hinni és tenni kell...! MI-KÓ FOTÓ: SZŰCS JENŐ II. Rákóczi Ferenc és kora December elején a kassai ma­gyar gimnázium épületében ke­rült sor a Rákóczi Szövetség által még júniusban meghirdetett történelmi vetélkedő döntőjére, II. Rákóczi Ferenc és kora címmel. A Zrínyi Ilona születé­sének 350. és a Rákóczi sza­badságharc 290. évfordulója tiszteletére rendezett verseny elsődleges célja az volt, hogy e jeles magyar történelmi idősza­kot közelebb hozza és megsze­rettesse a középiskolás nemze­dékkel. Az eredetileg szlovákiai és kárpátaljai magyar gimnáziu­mok részvéteiére számító vetél­kedőt két kategóriában hirdették meg. Az elsőnek a korra vonat­kozó tárgyi tudás feltérképezése volt a célja, míg az ún. Rákóczi Ki mit tud? irodalmi, zenei, irodalmi színpadi összeállítások megmérettetését tervezte. Az első kategóriában mérkőző csapatoknak a döntö előtti he­tekben egy, a vetélkedő témájá­hoz kapcsolódó pályamunkát is írniuk kellett, kiemelten értéke­lendő azokat, amelyek szerzői szűkebb pátriájuk Rákóczival kapcsolatos hagyományait, em­lékeit dolgozzák fel. Szlovákiából 12 magyar gimnázium nyújtotta be nevezését, a decemberi dön­tőn azonban mindössze 10 csa­pat jelent meg. A mezőny még a versenyen kívül induló buda­pestiekkel bővült. A bírálóbizott­ság elnöki tisztét Sádt Ede töltötte be, a héttagú zsűri to­vábbi tagjai a Rákóczi Szövet­ség vezetőségéből és a sáros­pataki vár munkatársaiból ke­rültek ki. A hazai zsűritagok Balassa Zoltán és Hajdú Jenő voltak. A játékmester szerepét, illetve a verseny lebonyolításá­nak szervezését Tarkó Ferenc budapesti versenyszervező ta­nár vállalta, aki közvetlenségé­vel, korhű jelmezével hamarosan feloldotta a kezdeti feszültsége­ket. A meglehetősen mostoha körülmények között dolgozó kas­sai gimnázium tornatermében zajló versenyt a Duna TV, illetve az STV 2 nemzetiségi műsora is rögzítette. A hatfordulós verseny magas színvonalához egy percig sem férhetett kétség. Az igényes, ugyanakkor rendkívül változatos feladatok igazán komoly szellemi teljesítményre sarkallták a ver­senyzőket. Hol a lexikális tudás, hol a gyorsaság, hol a lelemé­nyesség, hol meg a fantázia, esetleg a forgandó szerencse döntött a pontok odaítélésében. A csapatok előbb tesztlapokat töltöttek ki, később vaktérképen tájékozódtak, majd mondatokba rejtett korabeli tulajdonneveket kerestek, illusztrációkat próbál­tak felismerni, villámkérdésekre válaszoltak, vagy történelmi sze­mélyiségek szerepébe bújva ér­veltek valami mellett vagy ellen. De amikor csendben dolgoztak, a közönség akkor is kitűnően szórakozott, hiszen Tarkó Fe­renc komoly és kevésbé komoly kérdésekkel "bombázta" őket, s a legjobb feleleteket azonnal "adómentes" csokoládéval jutal­mazta. A nemes versengés igazán kiegyenlített küzdelmet hozott, a végső sorrend alakulása olykor egy-két ponton múlott. A győze­lemhez 86 százalékos teljesít­mény kellett (87 pont), s ezt a rimaszombati gimnazistáknak si­került teljesíteniük, őket az Ipoly­ságiak követték 81, illetve a komáromiak 79 ponttal. Egyetlen pont miatt szorult le a dobogóról a királyhelmeci csapat, az ötödik helyezettek 75 pojittal az érse­kújváriak lettek. Őket a szepsi és a kassai diákok követték. Dunaszerdahely, Rozsnyó és Fülek egyaránt 66 ponttal és 65 százalékos teljesítménnyel zárta a versenyt. Amilyen nagy volt az első kategórián belüli megmérettetés, annyival halványabbra sikerült a Thália Színpadon zajló második forduló. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy a szépirodalmi alkotások egyéni bemutatására mindössze két komáromi diák vállalkozott, a korabeli zenét csupán a rozsnyói lányok kép­viselték, míg az irodalmi színpa­dot a kassaiak. Erről a versenyről valóban mindenki győztesként távozott, hisz a zsűri elnöke becslésem szerint kb. 100 000 Ft értékű jutalmat osztott szét a csapatok között. A rimaszomba­tiak a mindenkinek kijáró sok-sok könyv mellé magukénak mond­hatnak a Török—Magyar Baráti Szövetség jóvoltából egy török­­országi meghívást is, illetve az első három helyen végzett csa­patok egy Budapesten, a király­­helmeciek és a kassaiak pedig Sárospatakon 1994-ben sorra kerülő nemzetközi történelmi ve­télkedőre szóló meghívást kap­tak. Az első öt helyen végzett csapatok tagjai arra is felkészül­hetnek, hogy az elkövetkező egy évben több magyarországi folyó­iratot hoz majd nekik a postás. Olyan ritka versenyről volt itt szó, ahol a tanári munka is megbe­csülésben, elismerésben része­sült. A Rákóczi szellemében zajló kétnapos rendezvény első napját táncházi vigasság zárta. Egy kegyeleti aktussal kezdődött a másnapi program, amikor a versenyzők utoljára kapván szót jelentést tettek Rákóczi és hű bujdosótársai koporsói előtt. A Himnusz hangjaival kezdődő és a Szózattal záruló, a szemekbe sűrűn könnyet csalogató emlé­kezés igazi tisztelgés volt e nagy fejedelem személye és szelleme előtt. A közös programot város­nézés, valamint a nagyságos fejedelem és bujdosó társainak évtizedeken át "otthont adó" ház hű másának megtekintése zárta. A kétnapos rendezvényt levél­ben köszöntötte a FIDESZ elnö­ke, Orbán Viktor, jelenlétével pedig számos közéleti személy tisztelte meg. ZSEBIK ILDIKÓ A HÉT 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents