A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-05-06 / 19. szám
A hivatalos régészet azt állítja, hogy Dél-Amerika területén nincsenek tízezer évnél régebbi városmaradványok. Az elmúlt száz év során sokan be akarták bizonyítani, hogy ez az állítás nem telel meg a valóságnak. Percey Fosett ezredes is beható kutatásokat végzett Dél-Amerika őserdeiben. Vizsgálódásait egy dokumentumra alapozta, melyet Rio de Janeiróban talált. Relatorio A Relatorio című dokumentum 1753-ban született. Benne röviden az áll, hogy portugál kalandorok egy csoportja tíz éven át bolyongott a vadonban,, mire rábukkant egy emberek lakta városra. Útjuk során felfedeztek egy elhagyott várost is. E város főterén hatalmas kőtömb állt, amelybe egy furcsa ember alakját vésték. A figura egyik keze felfelé mutat, a másik pedig északra. A dokumentum 1753-ban archívumba került. Itt bukkant rá 1841-ben Kanego Benino. Kutatócsoportot szervezett, mely a szöveg útmutatásai alapján látott munkához. Sikerült is eljutnia egy faluba, ahol a helybeliektől megtudták, hogy onnan mintegy 35 mérföldnyire valamiféle romvárosba vezető út nyílik. Azonnal el is indultak abba az irányba, de Beninónak hirtelen felszökött a láza, és rövidesen meghalt. Ezzel a kutatóexpedíció munkája félbeszekadt. A Relatorio útmutatásai alapján 1913-ban a Rio de Janeiró-i brit konzul indított útjára egy kutatócsoportot. Tagjai meg is találták a romokat. A munkában részt vett a már említett Percey Fosett, aki 1921-ben újabb expedíciót szervezett. Ekkor beszámolt arról is, hogy a romváros főterén megtalálta a dokumentumban említett kőtömböt. Extraszenszek segítségével Sokan felróják Fosettnak, hogy útjáról MIT REJTEGETNEK AZ ŐSERDŐK? egyetlen fényképet sem készített, és nem jelölte meg a város pontos helyét. Ez igen meglepő, hisz a kutató útközben részletes naplót vezetett. Feljegyzéseiből egyebek között az is kiderül, hogy útközben az indiánoktól számos legendát hallott. Ezek egyikében egy kőből épült városról van szó, amelynek lakói fehér bőrűek. Egy amerikai politikus, aki szabad idejében több könyvet is írt a legendás Atlantiszról, furcsa szobrocskát ajándékozott Fosettnak, amely meghökkentően hasonlít a romváros főterén álló kőtömbre. Extraszenszek segítségével állapították meg, hogy a szobrocska egy atlantiszi templomból származik. Ez újabb kutatócsoport útnak indítására ösztönözte Fosett ezredest. Ez volt azonban az ezredes utolsó útja. Mato Grosso őserdejében nyoma veszett. Az utána küldött mentőexpedíciók nem találtak rá. A harmincas és az ötvenes évek folyamán két hölgy, Geraldine Cummins és Beatrice Gibbs szokatlan módon próbált Fosett ezredes nyomára bukkanni. Extraszenszek segítségével kíséreltek meg kapcsolatot teremteni vele. Az 1955-ben megjelent könyv arról számol be, hogy Fosett 1935-ben még élt, valami furcsa állapotban lebegett élet és halál között, valahol az őserdőben, az atlantisziek titkos városában. Számos, a huszadik század embere előtt ismeretlen erőről és szerkezetről számolt be, amelyeket az atlantisziek már évezredek óta használnak. Az eltűnt városok legendái A felsoroltak azonban a hivatalos tudomány számára nem bizonyítékok. A régészek azt állítják, a Relatorio szövegében említett városban nincs semmi figyelemre méltó. Ezt egy 1967-ben útjára indított kutatócsoport állapította meg. Ennek ellenére sokan azt mondják, Dél-Amerika őserdővel borított területei hatalmasak, és bizonyára még rengeteg meglepetést tartogatnak. Ezen a véleményen van Gene Sawoy, aki már talált negyven romvárost. Szerinte Dél- Amerikában léteztek olyan ősi civilizációk, amelyek régibbek az egyiptominál is. Az említett városok közül néhányban inkák éltek, a többiben pedig egy olyan fehér bőrű nép, melyet az indiánok chachopoyan néven emlegetnek. Valamennyi várost a XV. században hagytak el lakói. Előfordulhat, hogy az őserdő még nagyon sok ilyen romvárost rejteget. Sokan szkeptikusan nyilatkoznak, ha az ősi, eltűnt civilizációkról esik szó. Szerintük erről tudnia kellene a tudománynak. Van itt azonban bizonyos dolog a történtek hátterében. Sokszor a helybeli lakosság eltitkolja a tudósok elől a romvárosokat. Rájött ugyanis, hogy az ott talált tárgyakat drága pénzért el lehet adni. Jó példa erre a kolumbiai Santa Marta közelében elterülő, nehezen megközelíthető fekvésű Tairon település, amelyről a régészek csak 1975-ben szereztek tudomást. A várost a XVI. században hagyták el lakói, amikor az aranyláz erre a tájra csalogatta a spanyolokat. Az elmenekülök eldugott falucskákat építettek a hegyekben, és utódaik még ma is ott élnek, távol a civilizációtól. Nem is szándékoznak senkivel kapcsolatot létesíteni. Mindössze egyetlenegyszer tettek kivételt, amikor 1990- ben rövid időre maguk közé engedték a BBC forgatócsoportját. Aztán a kogi indiánok (mert ma így nevezi őket a tudomány) még mélyebbre húzódtak az őserdőbe, és eltűntek a tudomány látóköréből. A sumérok kortársai Úgy látszik, beigazolódnak Gene Sawoy feltételezései. 1980 óta az Északi-Andok folyóvölgyeiben mintegy ötven, eddig ismeretlen város romjaira bukkantak. Ezen a helyen az épületeken kívül számos lépcsőzetes piramis is van. Amit az első látásra meg lehetett állapítani: hogy az épületek precíz tervek alapján épültek. A behatóbb ásatások, kutatások 1991-ben kezdődtek meg. Eddig annyit sikerült megállapítani, hogy a városok időszámításunk előtt valamikor az 1500— 3000-ig terjedő időszakban épültek. Vajon miféle titkokat rejtegetnek még Dél- Amerika őserdei? A kutatás eddig lassan haladt, mert az őserdőben rendkívül nehezek a munka- és az életfeltételek. Napjainkban azonban a korszerű technológia meggyorsíthatja és hatékonyabbá teheti a munkát. Az amerikai műholdak olyan felszerelésekkel vannak ellátva, amelyek nagyban megkönnyítik a régészek munkáját. Egyelőre azonbam még nemigen használják ilyesmire őket, de máris vannak eredmények. A műholdak a Szahara közelében nagy víz nyomaira bukkantak. Dél-Amerikában pedig egy csatornarendszert fedeztek fel, amelyet valószínűleg még a maják építettek. Remélhetőleg ily módon a jövőben fény derül a Mato Grosso titkaira is. (D.V.)
