A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-05-06 / 19. szám
Múltidéző I Nyelvrokonaink A 13. században Julianus barát szerzetestársaival elindult, hogy a keleten maradt magyarokat megkeresse. Hozzá, róla írt gyönyörű vallomásos verset legközelebbi nyelvrokonaink, a vogulok költője, Juván Sesztalov. A rokonkeresés tehát kölcsönös vágy a magukat rokontalannak érző népek leikében. Ez indította el Körösi Csorna Sándort, Reguly Antalt, a finn Castrént, s már annak idején Julianust. „Mindannyiunkban él valami Körösi Csorna lelkesedéséből - írta llylyés Gyula Oroszország című riportkönyvében. - Amikor oroszországi utazásom bizonyossá vált, az orosz szótár mellé rögtön egy osztják nyelvtant is beszereztem. Nem megyek egészen idegenbe - ilyen érzés bujkált bennem. Megérkezésem után rögtön a rokonok felől tudakozódtam. Annak ellenére, hogy mindannyiunkban él valami Körösi Csorna lelkesedéséből, vajmi keveset tudunk nyelvrokonainkról.“ A finnugor nyelvcsaládba tartozó népek nagyobb részt Oroszországban élnek, közelebb vagy távolabb a finnugor ősnép őshazájától, népünk bölcsőjétől. Önálló állama csak a finneknek és az észteknek van. Ezeknek a népeknek a nevét kárvallott dolog lenne a történelmet formáló nagy népek sorában keresni: létük és sorsuk belevész az emberiség sok-sok ezernyi volt és ma is élő kis népeinek tömegébe. De az is meglehet, hogy csak mi, ma élők tudunk keveset róluk, a múltjukról, s ha bővebb ismeretekkel rendelkeznénk, rangosabb helyet foglalnának el történelmi tudatunk hierarchiájában. Erre a sejtésre a finn Kalevala, az észt Kalevipoeg, s a vogulok és osztjákok hősi epikájának mozgalmas világa jogosít fel elsősorban. A fönt idézett Sesztalov történelmük korábbi dicsőségesebb korszakáról ezt írja egy legendát idézve: „Őseim akkoriban tudtak vasat kovácsolni, gabonát vetni. Gyors lábú, tüzes lovakon vágtattak, és birkanyájat legeltettek. Aztán elvesztették a napot és a palotákat. Elmentek megkeresni, betévedtek a tajgába, a mocsarakba. A visszautat azonban nem találták meg.“ A finnugor nyelvcsaládba tartozó nyelvek ma egymással a rokonság különböző y H KÉRDÉSEK: „Áldás, áldás reád, Áldás rád, Julián! Üdvözlő szókat szól Északról jött Juván. fokán vannak. Földrajzi elhelyezkedésük is ezt bizonyítja. A balti-finn ágba tartozik a finn (suomalainen). A mintegy 4,5 milliónyi finn saját köztársaságában él, mely 1917-től független állam. A finn írásbeliség nagyon régi: a 16. századtól fejlett anyanyelvi irodalmuk van. Az 1 millió észt az Együtt éltünk régen, Akár a mesében. Már el ne szakadjunk! Egymást el ne hagyjunk!‘ Juván SESZTALOV: Julianus Észt Köztársaságban él, mely 1990-ben nyerte el függetlenségét. Ebbe az ágba tartozik még több kisebb nép: a lívek a Lett Köztársaság tengerpartján és szigetein élnek kb. 500-an. A Finn-öböl partvidékén élnek az inkeriek (izsórok) 700-an, a Ladoga és az Onyega tó partján a vepszék 8000-en, és Szentpétervár közelében a vótok, mindössze 20-an beszélik ezt a nyelvet. A volgai-finn ágba tartoznak a cseremiszek (marik), akik a Volgától északra laknak mintegy 800 000-en. Népdalaikat Kodály Zoltán is tanulmányozta. A Volgától délre élnek a mordvinok (moksa, ezrá). (Mint nekünk magyaroknak, általában a többi rokonnépnek is két neve van: egy belső használatú név, amit mi zárójelben közlünk, s az a név, melyet az idegenek használnak megnevezésükre.) A magyar és a finn után a mordvin a legnagyobb lélekszámú finnugor nép (1 300 000). A permi-finn ágba tartoznak a zűrjének (komik), akik 470 ezren a saját autonóm köztársaságukban élnek. Már a 14. században fölvették a kereszténységet. Permi Szent István püspök megalkotta a zűrjén írásrendszert. A magyart követően a zürjénnek vannak a legrégibb nyelvemlékei. A votjákok (udmurtok) tőlük délre élnek az Udmurt Autonóm Köztársaságban. Lélekszámúk 700 000 fő. Az eddig említett finnugor népek nyelvétől lényegesen különbözik, egymáshoz viszont közel áll az ugor ág ma beszélt három nyelve: a magyar, az osztják (chanti) 21 000 fő és a vogul (manysi) 7 000 fő. A magyarok legközelebbi nyelvrokonai ma Szibériában élnek az Ob és mellékfolyóinak mentén. Rendkívül gazdag népköltészetüket nagyobb részt magyar tudósok (Reguly, Munkácsi) gyűjtötték össze. Távolabbi rokonok közé tartoznak a Skandináviában élő lappok (számi) és a szamojéd ág népei: az enyecek, nyenyecek, nganaszanok és a szölkupok, összesen vagy 35 000-en. 1975-ben halt meg az az aszszony, aki utolsóként beszélte a kamasz nyelvet. KOVÁCS LÁSZLÓ Az uráli nyelvek családfája
