A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1994-05-06 / 19. szám

OTTJÁRTUNK A gázrobbanás veszélye... ám délebbre már más mentalitású nép él — az már a Balkán. A déli tájon veszélyesebb egyedül bolyongani, mert elég gyakran kifosztják az idegeneket. Ilyenkor mondjuk, hogy szégyen a futás, de hasznos! Bizony, a kellemes élményeken kívül kellemetlensé­gek is érik a hajósokat. Eléggé ki vagyunk szolgáltatva az időjárás szeszélyeinek és egyéb veszélyeknek is. Például nem kelle­mes napokig átláthatatlan ködben veszte­gelni valahol... Nemrég a kikötőben történt egy olyan baleset, hogy a kollégánk meg­csúszott, és beleesett a jeges vízbe. Sajnos, a segítség már későn érkezett... Orvos sosem utazik velünk, ezért csak a következő kikötőben tudunk mentőt hívni a beteghez, sérülthöz — ez időbe telik... — Gondolom, hogy a jugoszláv polgárhá­ború következtében a dunai hajósok prob­lémái is szaporodtak... — Több szempontból is. Például csoda, hogy a ŠARIŠ legénysége épségben haza­tért, miközben a hajót — tűzszünet idején (!) — rengeteg találat érte! Akadtak hajósok, akik nyomtalanul eltűntek, semmi hír róluk. Állítólag már kisebb a veszély, viszont különdíjat kell fizetni az átutazásért... — A háború hivatalos befejezése után is tartani kell a kalózbandáktól, fosztogatóktól, akik felfegyverzett csónakjaikon támadják meg a hajókat. Már régebben is működtek ilyen bandák a Duna-deltánál. Azokat a fickókat sehol sem anyakönyvezték, szaba­don garázdálkodnak — szólt közbe a szomszédos hajóról érkező MOTESICZKY GÁBOR fedélzetmester, kadét, raktáros, aki saját bevallása szerint 1986 óta hajózik. Lehet, hogy már nem sokáig, mert: — Nincs jövője a szlovákiai hajózásnak! A jugó problémákon kívül aggaszt a "Bin­­derlandben1', azaz Bősön bekövetkezett helyzet is. A vízi erőműnél történt baleset miatt jelenleg huszonhat hajó várakozik — ki tudja, meddig?! Az áru késéséért ki(k) fizeti(k) meg a pönálét? Majd ez is a mi adónkat terheli! Továbbá: hiányoznak az ütőképes üzletembereink, mindenki lefizet­hető... Talán idővel javul a helyzetünk. Én már nem látom olyan rózsásnak a hajósok életét, mint amilyennek évekkel ezelőtt láttam... a magas keresetünkről is hamis híresztelések kaptak szárnyra. Talán illúzi­­órombolóan hat, ha azt mondom: a hajó egy önként választott úszó börtön, ahol hónapokig összezárva élünk ugyanazokkal a — többé-kevésbé kibírható — társakkal. Ennek ellenére lehet, hogy kipróbálom a tengerészéletet is. A Szlovák Hajózási Vállalatnak jelenleg öt tengeri hajója van. Ezek közül három a Földközi-tengeren hajózik. Nem mindenki birkózik meg a veszélyes szökőárakkal, a tengeri betegsé­gekkel, különféle katasztrófákkal... de talán mindez átvészelhető, kibírható... Hajózni kell! — vallja manapság is, világszerte több száz, ezer folyami hajós és tengerész. Merész kalandor, vad romantiká­ra vágyó álmodozó, a hozzátartozói jobb megélhetését ekképp biztosítani akaró csa­ládfenntartó, újabb és újabb kihívásokat kereső férfiú. Mit lehet még hozzátenni az elmondottakhoz? Talán csak egy jókívánsá­got: Jó szelet, kapitányok! Poszeidón oltal­mazzon benneteket...! Miskó Ildikó Még a pozsonyi gázrobbanást megelőzően beszélgettem a verebélyi "gázosok" kirendelt­ségének vezetőjével, Vladimír Homával, aki már több mint húsz esztendeje dolgozik e szakmában. Természetesen feltettem neki a kérdést, vajon előfordulhat-e gázrobbanás? — Elméletileg nem! Gyakorlatilag nagyon ritkán, de sajnos mégis előfordulnak a fűtőgáz okozta robbanások, a "gázfogyasztók": kály­hák, sütők, gyorsfűzők meghibásodásából. — Tehát miről van szó? — Nézze, a gázhasználattal kapcsolatban igen szigorúak és biztonságosak az előírások és a szabályok. Egyszerűen arról van szó, hogy egyetlen háztartásba sem vezetjük be, engedélyezzük a gáz használatát, ahol rendel­lenesség fordulhatna elő. Ez vonatkozik a panelházakra, a tömeges lakótelepek lakásaira és a családi házakra is. Elképzelhetetlen, hogy egy előírásoknak nem megfelelő kéménnyel rendelkező vagy szellőzetlen kazánházban megengednénk, hogy gázzal fűtsenek. Éppen csak a legelemibb követelményeket említet­tem, de szóba kerülhet még az anyagminőség, a szerelés műszaki ellenőrzése stb., és csak a Szlovákiában érvényes szabványoknak meg­felelő gáztűzhelyek jöhetnek számításba. Ha baj van, általában az emberek mindjárt "gázt" kiáltanak, noha nem mindig a gáz a baleset közvetlen okozója. Sok-sok rejtett hiba, a gázhibásodásoktól teljesen független okok is lehetnek súlyos balesetek okozói. — Mennyire veszélyes a gázszivárgás? — A gázszivárgás ugyan veszélyes, de azt csak az nem veszi észre, akinek — egy kicsit keményen fogalmazva — nincsen orra, mert a földgázba automatikusan adagolt "metilmer­­kaptán"-nak olyan átütő és kellemetlen szaga van, hogy azt lehetetlen nem érzékelni. — Mi történik, ha az automata rendszer, az adagoló meghibásodik? — Rendszeresen ellenőrizzük a gázfogyasz­tást és a vele kapcsolatos dolgokat is. Ézeket a rutinvizsgálatokat naponta többször el kell végeznünk, éppen a gáz biztonságos haszná­latának érdekében. Kisebb meghibásodások előfordulnak, de a jó együttműködés a gázfogyasztókkal, ami azt jelenti, hogy időben figyelmeztetnek és a hiba elhárítását nem hozzá nem értő emberre bízzák, hanem szólnak nekünk, szakembereknek; ezek az apróbb együttműködések is, mind a balesetveszély elkerülését segítik. — Mi a helyzet a verebélyi körzetben? — Gyakorlatilag 1986-tól, tehát a kezdettől dolgozom Verebélyben, előtte tíz esztendőn át Nagytapolcsányban működtem. Verebély­ben közel ezer családi házba vezettük be a gázt, de most már a körzetünk is gyarapodott, hiszen 1988-tól megkezdődött Kalászon, majd Bábindalban is a gázosítás. Sőt a Zsitva folyó menti lakótelepet is gázzal fűtik, és a lakások konyháiban is a gáz lángjain fő a finom ebéd. A volt Tesla, ma Teson üzem kazánháza is gázra működik. Különösen a tél beállta előtt kellett serény­kednünk, hiszen a Stúr utcában vagy harminc családi házban vártak a gáz melegére. — Hányán látják el ezt a feladatot? Vladimír lloma ellenőrzés közben — A félreértés elkerülése végett el kell mondanom, hogy a szerelési munkálatokat nem mi végezzük. Mi a gáz bekötését, a gázórák elhelyezését és a gázfogyasztás ellenőrzését biztosítjuk, vagyis mi tesszük fel az "i"-re a pontot. Ezt a feladatot hárman látjuk el: rajtam kívül Pavol Drgoňa technikus és az új esztendőtől Roman fiam is a gázművek alkalmazottja. — Azt mondják a gáz eléggé drága fűtőanyag, valóban drága? — A gáznak igen magas a kalóriája, de ez nem jelentheti azt, hogy a családokban nem kell vele takarékoskodni. Előnye, hogy 90 százalékban üzemzavarmentes, kényelmes és tiszta a gáztűzhelyekkel, kályhákkal, kazánok­kal való munka. Mindezeket együttvéve az emberek a gázfűtés mellett döntenek, amit nem kell tárolni, szállítani, lapátolni és évről évre végigjárni mondjuk a szén beszerzésének kálváriáját. — Még egy utolsó kérdés: vannak úgymond "fekete", nem bejelentett gázfo­gyasztók? — a kérdésen a temperamentumos Vladimír Homa nagyot nevetett, de aztán hozzáfűzte: — Az emberi leleményesség és fantázia végtelen és kiszámíthatatlan, így a gázra vonatkozóan is vannak próbálkozások; igye­keznek kijátszani a hivatalokat, ellenőrzéseket. A mi körzetünkben nincsenek fekete fogyasz­tók, de egy-egy megbeszélésen, összejövetelen szó esik ezekről is. Meg kell mondanom, hogy az ilyesmi balesetveszélyt is jelenthet. Szeretném hangsúlyozni, hogy a gázzal való szakszerűtlen munka nemcsak az érintett fogyasztóra jelenthet veszélyt, hanem környe­zetére, tehát mindnyájunk számára is. Ezt kell megelőznünk! Motesiky Árpád A HÉT 5

Next

/
Thumbnails
Contents