A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-04-29 / 18. szám
OTTJÁRTUNK nyelvhasználat jogát, a gyakorlatban pedig mindig ennek a korlátozása folyik. Vegyük pl. a szabad névhasználat jogát. Kassán meglátogattuk a Löffler Múzeumot, amely csodálatos. De minden név szlovákosan van írva, s ez azt a látszatot kelti, hogy minden, ami ott van, a szlovák kultúra része. A névhasználat még a nyelvhasználatnál is szentebb dolog, mert az ember egyéniségét érinti. Az, hogy ki milyen nyelvet használ és hogyan, ab-Bálint Ernő igazgató urat tárgyalás közben találtam a Párkányi Alapiskola igazgatói irodájában. Kassai vendégei voltak, akik Danyi Irén és Bartollás Katalin irodalmi műsorát jöttek megtárgyalni. Miután vendégei távoztak, bemclegítőül általános dolgokról indult a beszélgetés, megtudtam, hogy Bálint Ernő a Nyitrai Pedagógiai Főiskolán végezte tanulmányait, Zalabáról, a Szikince partjáról származik, nagyon jól ismeri Csontos Vilmos költőt, hiszen a szülőotthon nagyon közel van Vilmos bácsi házához... Az iskola ügyeire fordítva a beszélgetés fonalát, az elsősök száma iránt érdeklődtem, valamint az iránt, hogy végeztek-e különösebb felvilágosítást a szülők körében az anyanyelvi oktatás fontosságával kapcsolatiban? — A következő tanévre pillanatnyilag 138 elsőst vezettünk be, de elképzelhető, hogy ez a szám még gyarapodni fog. A szülők körében különösebb propagációt nem fejtettünk ki, inkább az óvodákkal van jó kapcsolatunk, bábjátszóink rendszeresen látogatják az óvodákat, így a kis gyermekek is láthatják esetleg, hogy mi vár rájuk, mit kapnak majd iskolánkban. De természetesen szoros kapcsolatot tartunk fenn az ott lévő óvónőkkel, igazgatónőkkel és érdeklődünk a következő évi jelentkezők iránt. — Meghirdették önök is a sokat vitatott kétszáz koronát? — A szülők tudtak róla, de mi külön nem mondtuk azt, hogy most hozzátok ide gyermekeiteket, kaptok kétszáz koronát, ilyet mi nem mondtunk. — Milyen volt ennek a visszhangja a szlovákok körében? szolút szuverén joga mindenkinek. Ha valaki pl. álnevet választ magának, joga van azt használni. — Egyetlen kérdés még: mi a véleménye a kettős identitásról? — Magában a szóban az van benne, hogy azonosítás. Kétfelé azonosítani nagyon nehéz. Persze a kisebbségi helyzet kettős helyzet, ugyanaz van a kettős identitással is, mint a kétnyelvűséggel. Az identitással én összeegyeztethetetlennek — A szlovák iskola itt van velünk szemben, el kell mondanom, hogy nagyon jók a kapcsolataink. Nekünk egymással semmi bajunk nincs, rendszeresen látogatjuk, tájékoztatjuk egymást. A szlovák iskola részéről nem tapasztaltunk különösebb felháborodást. Viszont elgondolkodtató volt az, hogy a beiratkozás napján megjelent iskolánkban a járási tanfelügyelő és nagyon érdeklődött, hogy is van, miként van a beiratkozás? Betekintett a tanterembe is, ahol a beiratkozás folyt, de nem tapasztalt semmi különöset, hacsak azt nem, hogy mi ott a gyereket és a szülőt fogadtuk, kis ajándékot adtunk, beírtuk és azt mondtuk, hogy szeptemberben nagy szeretettel várjuk. De a kétszáz koronával kapcsolatban, ha lehet elmondanám saját véleményemet: kétszáz koronáért ne vegyünk meg senkit sem, és azt hiszem, hogy kétszáz koronáért ne adja cl a nemzetiségét senki sem. A másik dolog viszont: ez egy nagyon szép gesztus volt a Rákóczi Szövetségtől, de mégsem olyan vonzó erő, hogy húsz-huszonöt gyerekkel hoztak volna többet beíratni. — A múlt esztendő végén, illetve a költségvetés jóváhagyásának idején is sok szó esett az alternatív iskolákról. Sőt Cérnák úr újfent szorgalmazza a "kétnyelvű iskolák" fontosságát. Mi erről a párkányiak véleménye? — Mi a szülői szövetségben és más fórumokon is kimondtuk, hogy az alternatív iskola egyértelműen elfogadhatatlan. De ha valaki Párkányba érkezik és betér a mi utcánkba, láthatja, hogy szemben van egymással a két iskola, a szlovák és a magyar. Tehát az ide érkező szülő, aki az első osztályba jön beíratni gyermekét eldöntheti "alternatívan", hogy melyik iskola kapujának Párkányi táncosok a zselizi színpadon tartom a kettősséget. Mert pl. két lámpa fényénél az ember két árnyékot lát maga körül. De az ember nem az árnyékával azonos, és nem a két árnyékával kétféleképpen. Ennek lélektani háttere is van, s én ebben olyanfajta konformizmus vagy lojalitás megnyilvánulását is látom, ami valakinek az érvényesülése szempontjából lehet jó. Egyébként azt hiszem, hogy a kettős identitás nem identitás. Beszélgetett: Melaj Erzsébet Bálint Ernő igazgató fogja meg kilincsét, jobbra megy, vagy balra megy? Nem kell ahhoz különösebb tudomány, hogy megállapítsuk: ha a szülő a magyarba adta gyermekét, akkor azért íratta ide, hogy magyarul, pontosabban az ANY ANYELVÉN tanuljon. Ha pedig nem akarja, akkor szlovákba íratja. Ez a mi nézetünk és elmondtuk a tanügyi igazgatóságnak is, ahol többé-kevésbé egyezett a véleményünk. — Úgy véli, hogy ha elmondjuk véleményünket, ezzel megszűnik az alternatív iskolák gondolata? — Nem hiszem, hogy úgy lesz, mert mindig lesznek gáncsoskodók. Amióta tanítok (1965- től), nem az első eset, hogy felmerült az alternatív oktatás kérdése. Inkább a hatásosabb nyelvoktatási módszereken, segédeszközökön kellene eltöprengenünk, amelyek nem nyugtalanítanák a magyar szülőket, pedagógusokat és az iskolás gyermekeket. Távozóban még összefutottam volt osztálytársammal Filakovszky Péterrel, aki gútai és kéméndi kitérők után szülővárosában oktatja a gyerekeket. — Megvan még a hegedűd? — kérdeztem, mert Péter kitűnően játszott a cigányosnak és magyarnak tartott hangszeren. — Bizony megvan, és játszom is rajta esténként — válaszolta mosolyogva. — És az énekkarod? — folytattam tovább az érdeklődést. — Énekkarom nincs, de már dolgozunk rajta, és hamarosan újjászervezzük... Párkányban munkával ünnepelték a tanítónapot, de azért nem maradt el egy-egy szál vagy csokor virág sem, tiszteletül a gyerekektől. Motesiky Árpád A HÉT 7 Tanítónapkor Párkányban
