A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1994-04-22 / 17. szám

SZABADIDŐ

CLIFFORD MACGAVIN

Mindent látott

Majdnem 80 000 dollár birtokosai voltak, de a mesés összegből egy centet sem költhettek el. Eric Greene dühösen méricskélte az asztalon heverő bankókat. Barátja, Matt idegesen dobolt az ujjaival az ablaküvegen.

— Nyugodj meg, Matt — mondta Eric, és belesöpörte a pénzt egy bőrtasakba, majd az ágyra dobta. — Ennek semmi értelme. Megyek... Veszek néhány szendvicset és újságot.

— Okosabb ötleted nincs? — kérdezte Matt sápadtan.

— Megmacskásodott a lábam. Megrohadunk ebben a patkánylyukban. Meddig kell rettegnünk még a saját árnyékunktól is?! — Eric egy hirtelen mozdulattal magára rántotta a bőrzakóját.

— Fejjel rohansz a falnak — figyelmeztette Matt. — A lány mindent elmondott a hekusoknak.

— Fogd be a szád! Ha engem elkapnak, neked is befellegzett. Inkább kívánj nekem sok szerencsét, szakikám.

— Hagyjuk a tréfát. Megengedhetjük magunknak ezt a kockázatot?

— A hölgyet tessék nyugodtan a tata gondjaira bízni — mondta Eric, és kinyitotta az ajtót. A belső zsebéből előhúzta a revolverét, megvizsgálta, majd visszatette a helyére. A fiatalember jól tudta, hogy profival hozta össze a sors. Talán ezért mondta: "Minden rendben Eric, te vagy a nagyfőnök, te tudod, mit kell csinálni..."

Eric az utcán éppen erre gondolt. Igen, könnyen megetette a fiút, hogy ilyen nagy ravaszdi, nem lesz semmi baj, megtalálja a kiutat a zsákutcából. A rablótámadást gondosan előkészítették. Egy kisebb üzem pénztárosa volt a kiszemelt áldozat, aki sohasem vett ki a bankból nagyobb összeget, s ezért nem kapott díszkíséretet. Nagy meglepetésükre az öregnél 80 000 dollárt találtak. Ez a helyzet. 80 000 dollár a bőrtasakban és egy halott pénztáros, mert az öreg biztosan elpatkol. A bajt azonban tetőzte az az átkozott nőszemély. Ugyanis a támadás pillanatában egy szőkeség tartózkodott a helyszínen. Későn vették észre, és amikor Eric megindult feléje, nyugodtan besétált a kapun. A lövéseket biztosan meghallotta valaki, gyorsan bemásztak a gépkocsiba és irány a biztonságot nyújtó rejtekhely!

Eric egy kioszkban cigarettát és újságokat vásárolt. A harmadik oldalon írtak a rablótámadásról. Igen, ez a szőkeség mindent beköpött. Elmondta, hogy szembesítéskor biztosan felismeri a gyilkosokat. Eric vásárolt még négy szendvicset, néhány doboz sört és visszament Matthoz. Ó azonnal lecsapott a lapokra. Ijedt szemmel nézett Ericre.

— Mit tegyünk, Eric? Az a lány a villamosszékbe küldhet bennünket.

— A rendőrség téged keres, engem keres, minket keres.

— A rendőrség elsősorban téged keres, Eric, ez nem kétséges. Legyünk igazsá26 A HÉT

gosak: az ilyen rablótámadások terád vallanak... és ezt tudja minden kopó.

— Hát aztán?

— Elhozzák „a lányt, aki majd azt mondja: "Igen! Ő az!" Es velem mi lesz?

— Elhallgattatom azt a spinét, ne aggódj!

— Hogyan? Biztosan legalább tíz hekussal őriztetik.

— Te lőttél az öregre, öcsikém. Mindketten bajban vagyunk, ne feledd!

Megették a szendvicseket, megitták a sört. Eric előhúzott a táskából néhány bankót.

— Ne bámulj, öcskös! — mondta. — Szükségem van pénzre. Amíg odaleszek, ne mozdulj ebből a disznóólból. Megértetted?

— Megértettem, Eric.

Eric taxival hajtatott Manhattanra. Besétált egy nagyáruházba, ahol felkereste régi barátját, Max Hadleyt, aki nagy zavarában azt sem tudta, hogy melyik lábára álljon.

— Hm... hello! Te... nálam? Megmondtam neked, hogy ne zavarj a munkahelyemen. Veszélyes játék ez, barátom.

— Várj, várj. Nem drogot hoztam.

— Hát akkor mi az ördögnek lábatlankodsz az áruházban?

— Van itt olyan osztály, ahol egyenruhákat árulnak?

— Igen. Katonai és rendőri egyenruhákat. Mit akarsz?

— Szükségem van egy zsaruöltönyre. Ennyi az egész. Ne ijedj meg. Egyik barátomat szeretném megtréfálni. Tedd meg nekem ezt a csekélységet, segíts!

— Van néhány a raktárban, de rangjelzés nélkül.

Néhány perc múlva a nagyáruházból kilépett egy egyenruhás rendőr, aki azonnal taxit hívott és elhajtatott arra a helyre, ahol a pénztárost megtámadták. A leány háza előtt természetesen egy rendőrségi

autó vesztegelt. Két hekus a kapunál. Eric gondolkodás nélkül megindult feléjük.

— Hello — mondta. — Nem láttátok Herbertet?

Herbertnek hívták azt a rendőrt, aki egyszer letartóztatta.

— Nem láttuk — válaszolta a magasabb. — Minek? Talán idejön?!

— A 7. rendőrállomástól küldtek ide. Este elkaptunk egy srácot, akit szembesíteni akarunk a nővel. Mondták, hogy siessek, mert Herbert már türelmetlen.

— Nem láttuk Herbertet.

— A spiné fent van?

— Most pihen — válaszolta az alacsonyabb röhögve. Én szívesen megosztanám vele az ágyat.

— Felmegyek hozzá — szólt Eric határozottan. — Nálam van annak a srácnak a fényképe. Valamit talán megtudhatunk még ma.

— Na eredj csak. Negyedik emelet, 24-es számú szoba... Sok szerencsét, hehehe.

— Köszönöm, fiúk. Ha időközben megérkezik Herbert, mondjátok meg neki, hogy fent vagyok.

Lifttel ment fel a negyedik emeletre. A 24-es szoba ajtaján aztán gondolkodás nélkül bekopogott.

— Igen? — hallotta a nő hangját.

— En a rendőrség embere vagyok. Elcsíptük az egyiket. Nálam van a fényképe.

A nő levette a biztonsági láncot, majd ajtót nyitott. Eric besétált a szobába, majd azonnal előkapta a revolverét.

— Ha egy szót is szólsz, lövök!

Elkapta a nő karját és átlódította a

szomszéd szobába.

— Ez itt mi?

— A hálószoba.

Eric megparancsolta neki, hogy feküdjön az ágyra. A szőkeség majdnem mosolyogva engedelmeskedett. Talán arra gondolt, hogy a rendőrnek "tisztességes" szándékai vannak, de a rablógyilkos egy hirtelen mozdulattal párnát szorított az áldozat mellére és meghúzta a ravaszt. A párna tompította ugyan a lövés zaját, de hogy biztos legyen a dolgában, Éric az ablakhoz lépett és lenézett. A rendőrök a falnak támaszkodva csevegtek. Eric elégedetten hagyta el a szobát. Az utcán a magasabb hekus megkérdezte:

— Mi történt?

— Ugyan már, ezek a nők! Azt mondta, hogy ezer közül is felismeri a tetteseket, de amikor az orra alá toltam a fényképet, csak meresztgette a szemét és hallgatott. Valami mást akar ez a hölgy, fiúk... befejeztük.

Hát... a gyors viszontlátásra, fiúk.

A sarkon leállította az első taxit. Kéjesen elnyújtózkodott a hátsó ülésen és arra a mesés összegre gondolt, amelyet most végre két marékkai szórhat széjjel. Vaksötétben botorkált a rejtekhely felé. A szíve majdnem kiugrott a helyéről, olyan boldog volt. Lenyomta a kilincset és a küszöbre lépett.

Matt résen volt. Azt hitte, hogy a rendőrök felfedezték és rögtön meghúzta a ravaszt. Eric mondott volna még valamit, valamit az egyenruháról, erről a maskaráról, de hiába — a második golyó a homlokába fúródott...