A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1994-04-22 / 17. szám

SZABADIDŐ ZDENKA LACÍKOVÁ PÁLYÁZAT Stanonak elég volt annyi, hogy behunyja a szemét. Mindjárt maga előtt látta anyja dorgáló tekintetét, hallotta apja szigorú hangját. Igen, most már rájött az értelmükre, most végre megértette, hogy mindkettő a szülői szeretet megnyilvánulása volt. Visszagondolt arra az időre, ami­kor nagy hetykén otthagyta a szülői házat. Hogy is gondolhattam akkor, hogy az idegenek majd megértenek, hogy meg akarnak érteni! Hogy várhattam el, hogy majd jól kijövök velük, amikor egy csöppet sem igyekeztem közeledni a mieinkhez, azokhoz, akik kiskoromtól ismertek. A visszatérés a vétkesség elisme­rése. Annak igazolása. Az anyja akkor elmosolyodott. Nem, nem a megalázkodáson, ami hazavitt, ha­nem mint ahogy az anyák tudnak, ha megjön a fiuk. Hanka, Stano felesége ma szol­gálati úton van. S a lányuk, Ivana még nincs sehol. Most, hogy az asszony távollétében kettesben ma­radtak a lakásban, jobban szemügyre vette a lányát. Megváltozott — állapította meg. Kinőtte gyerekcipő­jét, felnőtt lett — váratlanul, úgy, hogy észre sem vette. Amikor Ivana a reggelit készítette, Stano rádöb­bent, hogy anyányi lánya van, aki után az utcán akaratlanul is szívesen megfordulnak. Na jó, csillagocskám, de ideje lenne már itthon lenned! Düh és kételyek váltakoztak ben­ne. Várj csak, olyat lekenek, hogy nem felejted el soha! Jobb, ha most bőgsz, mint akkor, ha már valamit elkövettél. Éppen tegnap este beszéltek a tévében arról a lányról, akit valahol megloptak, megerőszakollak és vé­resre vertek. Felhívom legalább a barátnőjét, nem mentek-e együtt valahová. Mialatt Stano a telefonszámol kereste, megszólalt a csengő. Végre! A csupa mosoly Ivana apja nya­kába csimpaszkodott: — Képzeld, nyertem! — Mit nyertél? — Indulok a pályázaton. Anyu nem mondta? — Említett valamit. Hogy állító­lag manöken akarsz lenni. Én erre azt mondtam neki, hogy ne csináljon ebből gondot, mert akartál te már színésznő is lenni, meg más is... — Apu, te ideges vagy — vette észre Ivana. — Féltettél? Nem tudom, mit izgulsz, annyira minde­nen. Hisz nem vagyok én nebánts­­virág! Apu, már felnőtt vagyok! Gyere, megmutatom a fényképeket! — Előbb talán átöltöznél — mondta Stano. S amíg várt, behunyta a szemét. Az apja szigorú arcát látta maga előtt. — Várunk még egy kicsit, papa — mondta neki magában. — Hisz a lányom hamarosan mindent meg­ért magától. Az én félelmemet is. Vércse Miklós fordítása H U M O R — Azelőtt mindig biztosította tűz ellen a pajtáját, az asztagát, de még a présházát is! Most miért nem köt biztosítást a szőlőjére fagykár ellen ?—kérdezik János bácsit. — Ki tud fagyot csinálni? — így az öreg. x Az arab vendég magához inti az étterem pincérét. — Hozzon egy szeletet abból a halból! — De uram! Az sonka! — Kérdeztem én magától, mi a neve annak a halnak? x Két csontváz találkozik az áru­ház előtt. — Kolléga úr, mikor halt meg? — Ó, én még jóval az áremelések előtt. Én ön? — Hogyhogy én? Én még élek! RESZLETKERDES A második, a harmadik és a negyedik rajz kilenc apró részletében tér el az első képtől. Melyek a különbsé­gek? ROTHSCHILD-JUBILEUM A befolyásos Rothschild-család min­tegy 80 tagja gyűlt össze Frankfurt­ban, hogy megemlékezzék a család megalapítója születésének 250. év­fordulójáról. A Mayer Amschel Rothschild sírjá­nál a frankfurti zsidó temetőben tartott ceremónián részt vett Andreas von Schoeler frankfurti polgármester és a város Zsidó Múzeumának igazgatója, Georg Heuberger is. A családalapító 1744. február 23-án született Frankfurtban. Hamar kitűnt kiváló üzleti érzékével, és 1796-ban megalapította az első bankházat. A nevet az épületről (House with the red shield—Vörös cégtáblás ház) vette és fordította le. Pénz- és valutaátváltással kezdte. Mire az első Rothschildot 1812-ben elragadta a halál, addigra fiai már Londonra, Párizsra, Bécsre és Ná­polyra is kiterjesztették a birodalmat. A későbbiek során a család finanszí­rozta Olaszország függetlenné válá­sát, Belgium létrehozását, a Szuezi­­csatorna megépítését és a Németor­szágnak fizetett francia jóvátételt az 1870—71 -es porosz—francia háborút követően. A család története bizonyíték arra is, hogy az egységes európai gazda­sági térség létrehozásának gondolata nem huszadik századi elképzelés. A SZABADI­DŐ ROVAT rejtvényei­nek helyes megfejté­séért könyv­­jutalomban részesül RENCSOK JÓZSIKA Berzétéről. A HÉT 27

Next

/
Thumbnails
Contents