A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-04-22 / 17. szám
Szlovák est a magyar televízióban Bár ezer éve vagyunk egymás közvetlen szomszédai, az átlag magyarországi és szlovákiai polgár alig tud a másikról— a sajtóbeli uszításokon túl — valamit. Hogy végre közelebb kerülhessünk egymáshoz, ezt szolgálta március 20-án az MTV kettes csatornáján sugárzott szlovák est, ahol a szlovák tv vendégeként a magyarországi néző néhány órában ízelítőt kapott a szlovák tájból, népművészetből, kultúrából, s a szlovák—magyar viszonyról alkotott véleményekből is átnyújtottak számára egy csokorravalót. Az est háziasszonyi teendőit Alena Heribanová látta el, vendéglátója pedig a szlovák nyelvű műsorok ismert szerkesztője, Fűzik János volt. A különféle fesztiválokon már előzőleg megmérettetett és a rendkívül gazdagon összeválogatott műsorok hűen tükrözték a szlovák valóságot, közgondolkodást, de nem nélkülözték a komolyságot és a frissítő humort sem. A felkínált választékból talán egy értelmiségieket megszólaltató■ riportműsort emelnék ki, amely Az idő sodrában címmel Pozsony és Budapest szellemi életének kiválóságait faggatta a mindannyiunkat leginkább izgató kérdésről: Hogyan látják ők a két nép viszonyának alakulását? Először Vladimír Mináč író kapott szót, aki közös sorsunk tudatosítására szólított fel, s a korrekt együttélés mellett tette le voksát. Karol Wlachovský a közös múlt történelmi tanulságaiból szeretné az illetékesekkel levonatni a jelenre vonatkozó következtetéseket, nem feledkezve meg a gazdasági együttműködésünkből fakadó adósságainkról sem. Gyivicsán Anna, a magyarországi szlovákság vezetője ugyanakkor arra biztat: hagyjuk végre a múltat, fontosabb az hogy a jelenben legyünk képesek együttmunkálkodni. De ehhez persze szükség lenne a politikusok felelősségére. Käfer István irodalomtörténész a 800 éven át tartó példás együttélésünk megbomlását elsősorban az idegen uszításokkal magyarázta, amelyek 1848 tragédiájával kezdődtek el. Hibaként rótta fel azt is, hogy a két ország lakói ma alig tudnak egymásról valamit. Ezt támasztja alá az a szociológiai felmérés is, amely szerint a Szlovákia déli területein együtt élő nemzetiségek 50 százalékban jónak tartják a szlovák—magyar viszonyt, északon azonban, ahol a lakosoknak erre vonatkozólag nincsenek saját tapasztalataik, a médiák meg a sajtó hatására jóval elutasítóbbak: mindössze 17 százalékban tartják a két nép viszonyát jónak Hogy ez a kedvezőtlen arány megváltozzék, szükség van pl. a Pozsonyi Magyar Kulturális Központ egész ország területére kiterjedő munkájára, de olyasmi is javíthatja azt, mint a Müller Péter—Tolcsvay László: Mária Evangéliuma című rockopera pozsonyi bemutatója. A közeledést szolgáló első lépést az MTV megtette, reméljük a másik fél is hasonló gesztussal járul majd hozzá egymás jobb megismeréséhez S ha már ismerjük, remélhetőleg előbb-utóbb tisztelni is megtanuljuk a másikat! Hiszen ez valamennyiünk közös érdeke! Zsebik Ildikó KÖNYV Régi magyar családnevek Örvendetes, hogy a magyar könyvpiacon egyre-másra jelennek meg az értékes kiadványok, de szinte lehetetlen figyelemmel kísérni az újdonságokat. Még ha reménytelen kísérlet is lenne számbavenni a teljes termést, néhány kiadványt semmi esetre sem mellőzhetünk. Mindenképpen ezek közé tartozik Kázmér Miklós hatalmas munkája, a Régi magyar családnevek szótára, mely ábécé sorrendben dolgozza fel a XIV— XVII. századi vezetékneveket. Az 1172 oldalas kötet mintegy 9800 adatot tartalmaz. Ahogy a tájékoztatóban olvashatjuk, a szótár célja, "a XIV—XVII. századi magyar eredetű, illetőleg magyarból is származtatható családnevek számbavétele Moldvától Felsőőrig, Szlavóniától az északi megyékig." Ehhez azonban hozzá kell tennünk, hogy a vélhetőleg szlovák származású neveket a szerző mellőzte. Ahogy írja: "Az Árva megyei Adam Marko (...) kimaradt a Markó szócikkből, ellentétben a székelyföldi, a jászsági, a felsőőri adatokkal", mert nem magyar nyelvterületen található. A munka számba veszi és szótár formájában hozzáférhetővé teszi családneveink ortográfiái (írásmódbcli), hangtani és alaktani változatait, s a forrásokat is feltünteti. A kötet a nevek etimológiáját (eredetét) is ismerteti. Az ELTE tanárát, aki csaknem másfél évtizedig dolgozott ezen a köteten, a szakmán kívül alig ismerik, pedig tudnunk kellene róla, hogy Esterházy János gyermekeinek nevelője volt Nyitraújlakon, és egy ideig a pozsonyi Comenius Egyetem vendégtanáraként szakemberek sorát nevelte föl. A nevek írásmódja az idők folyamán változott. Ízelítőként vegyük csak az említett Esterházy nevet: Ezterhassy (1579), Esterhasi, Ezterhasi (1616), Eszterhazi (XVII. sz.), Ezterhasy (XVII. sz.), Ezterhazj (1620) Esterhazi (1623), Ezterhassi (1636), Észterházi (1672) stb. A név eredetéről megtudhatjuk, hogy a csallóközi Eszterháza helynévből alakult ki az idők folyamán, s az évszázadok alatt kétirányú változáson esett át, míg mai formáját elnyerte. A helynév eredeti formája Eszterhásháza lehetett. Foglalkozásnévből alakulhatott ki a településnév, mivel az eszterhás nád- vagy szalmatető-készítő mesterembert jelentett. Tehát olyan település, ahol tetőkészítők éltek. (338—9. o.) A szerző az eddig kiadott országos, megyei, egyházi, városi és családi okmánytárakat, településtörténeti sorozatokat, a nemesi összeírásokat, dézsmajegyzékeket, tizedlajstromokat, periratokat, de más egyéb forrásokat, sőt kéziratos adatokat is feldolgozott. Ám kénytelen volt lemondani a kiadott török defterek kiaknázásáról, mert az arab betűs szijákatírással lejegyzett név többféleképpen olvasható. A családnevek rendszere csak a XVIII. században alakul ki abban a formában, amilyenben ma ismerjük és használjuk őket. A szerző a legkésőbbi adatokat az 1720-as évekből meríti, mert a továbbiakban már annyira bő a rendelkezésre álló anyag, hogy egy ember számára szinte lehetetlen feladat lenne azt is feldolgozni. Annak ellenére, hogy a könyv nem olcsó, nem nélkülözhetik a történelemmel, a nyelvészettel vagy a nevek világával foglalkozó szakemberek és az érdeklődő laikusok sem. Igazán csak ajánlani lehet ezt a hasznos kötetet, melyet a budapesti Magyar Nyelvtudományi Társaság adott ki. Balassa Zoltán FOLYÓIRAT Literárny týždenník A Literárny týždenník című hetilap március 25-i számában legelőször Ján Kačala Pomocníci jazykového imperializmu (A nyelvi imperializmus segítői) című cikkét olvastam el (egyébként a Jakoby Gyula műveivel illusztrált 3. oldalon), s bevallom, repesett a szívem az örömtől, hogy valaki végre ennek a lapnak a hasábjain is megírja: Szlovákiát, illetve a szlovák nyelv szlovákiai "hivatalosságát" nem elsősorban a délszlovákiai magyarok magyarsága veszélyezteti, elvégre a "shopok", "marketek", a "brífingek", "happeningek", "lízingek", "dílerek", "brókerek" stb. egyántalán nem az itteni magyarok szlováknyelvbomlasztó leleményei, ezek a szavak s a velük összefüggő kifejezések ugyanis kimondottan az angol nyelv hazai terjeszkedéséről — valóságos imperializmusáról — tanúskodnak. Miután azonban szemem a szemközti oldal rövid közleményének címére ("Rumunskí intelektuáli solidárne" — A román értelmiségiek szolidárisak) tévedt, rossz előérzetem támadt, a román "értelmiségiek" ugyanis elsősorban a magyarellenességben szoktak szlovák kollégáikkal szolidaritást vállalni. Előérzetem nem csalt: a rövidhír arról szól, hogy a szlovák értelmiségiek valamiféle — általam nem ismert, de Európa értelmiségéhez címzett — levelére január végén a román Vremea (Idő) című újság reagált, amely címoldalán közölte a "Ma autonóm körzetek holnap Magyarországhoz csatolt területek" című cikket. (Ez egyébként napnál fényesebb bizonyítéka annak, hogy nem mindenki értelmiségi, aki értelmiséginek tartja magát. Lásd: az európai értelmiséghez címzett "értelmiségi" levélre egyedül a román Vremea reagált. Nesze neked európai értelmiségi párbeszéd!) Viliam Fábry Aké tabule pred naše dediny? (Milyen táblákat állítsunk falvaink elé?) című cikkében — amelytől a szerkesztőség még csak lábjegyzetekben sem határolja el magát — aztán világosan beszél: amennyiben egy falunak magyar a lakossága, a lakosságnak semmi köze a falu nevéhez, illetve a falu elé állított névtáblához. Szlovákiában vagyunk, kérem! S a nyelvtörvény is kimondja... A román "értelmiség" ezt a cikket is nyugodtan magáévá teheti, akár a Vremea címoldalán is közölheti. Lelke rajta...-ver-18 A HÉT
