A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-04-22 / 17. szám
GONDOLKODÓ — Az említetteken kívül még milyen lehetőségei voltak, vannak az alkotómunkára? — Régebben elég sok hangjátékban szerepeltünk, azonban az utóbbi időben e téren kevés lehetőségünk adódik. Gondolkodtam önálló műsorok összeállításán is, de nem volt időm a magvalósításukra... vagy lusta lennék?! — Jut elég ideje a magánéletre, hobbikra? — A színházi problémákat igyekszem nem hazavinni. Egyébként egy lányom és egy fiam már saját családot alapított, viszont van egy ötéves csemetém is, akivel színházon kívül is játszadozom. Sajnos, Szádalmásra — a szülőfalumba ritkán sikerül eljutnom, hogy a hetvenöt éves édesanyámnak segíthessek. Idehaza, a szigetben van egy kertem, ahol egy házikót építgetek. A kertészkedésen kívül szívesen horgásznék, de nincs időm kifogni az aranyhalat... A színpadon és "civilben" is normálisan, természetesen szeretek viselkedni. — Május 6-án lesz Móricz "Csibéjének" a premierje, amelyben Torda szerepét alakítja. Milyen ez a figura? — Torda egy nagyon aranyos, ízig-vérig székely fickó, akit felháborít, hogy Csibe nem akar beleszeretni. Szeretem ezt a figurát;' és nagyszerű együttműködni Kazimir Károly rendezővel, ami lényeges! — Az ifjú színésznemzedékkel is jó kapcsolatban van? — Úgy érzem, hogy a fiatalokkal kölcsönösen kedveljük egymást. Én pályakezdőként átéltem néhány idősebb kolléga szakmai féltékenységét — generációs problémák ütötték fel a fejüket stb. Viszont én nem féltékenykedem a fiatalabbakra... bizonyítsanak! Mindennemű kapcsolatomban elsősorban az számít, hogy mennyire EMBER az illető! A színházban oldott légkörnek kell honolnia, ahol nem érzik magukat feszélyezve az emberek, erkölcsi megbecsülésben részesülnek... ha már az anyagi megbecsülésünk siralmas... — Ha lehetne három születésnapi kívánsága, melyek lennének azok? — Színészként még sok jó szerepet szeretnék eljátszani. Magánemberként pedig kívánom, hogy mielőbb felépítsem a házikómat, és legyen időm, alkalmam kifogni azt az aranyhalat! — Hát akkor olvasóink és szerkesztőségünk nevében is sok szépet és jót, valamint boldog születésnapot kívánok! Miskó Ildikó Ki. hol lnníl/on? Az elmúlt Időszakban többször elhangzott az a "követelés", hogy a szlovák nyelvet a magyar iskolákban szlovák nemzetiségű, anyanyelvű pedagógusok tanítsák, mert csak így lehet oktatását eredményesebbé, hatékonyabbá tenni, és elérni, hogy a szlovákiai magyarok jól megtanulják, elfogadhatóan beszéljék az államnyelvet. Azt hiszem azzal mindenki egyetért, hogy az államnyelvet minden állampolgárnak el kellene sajátítania, hiszen azt kívánja saját érdeke is. Az is elhangzott az illető "oktatásügyi szakember" szájából, hogy az államnyelv elsajátíttatására nemzetközi szerződések is kötelezik hazánkat. Ez rendben is volna, az azonban már vitatható, nehezen fogadható el, ha a nyelvtanár nemzetiségét abszolutizálják, meghatározónak kiáltják ki a nyelvtanításban. Magyar nemzetiségű, anyanyelvű, szlovák szakos tanár is oktathatja kiválóan tantárgyát, és egyáltaláh nem biztos, hogy szlovák kollégája a nemzetiségi iskolában rendkívüli eredményeket fog elérni. Bizonyára arra^fbndolt az "illetékes" — amikor a fenti gondolatokat megfogalmazta —, hogy a magyarul nem tudó, szlovák nemzetiségű tanár jelenléte az osztályban rákényszeríti a magyar diákokat a szlovák beszédre. Van benne valami, de ehhez nem kell okvetlenül szlovák nemzetiségű tanár. A magyar is meg tudja csinálni. A nemzetiséget nem szabad, nem lehet a legnagyobb, legjobb eredményt biztosító, motiváló tényezőnek kikiáltani. Mit csinálnának a magyar nemzetiségű szlovák szakos tanárok, ha az említett követelmény megvalósulna? Vagy csak a másik tantárgyukat tanítanák — ha van —, vagy megváltoztatnák a nemzenemigen kap helyet, az állásokat választások útján szlovák tanerőkkel töltik be. Az állami népiskolákban már nem tudták megakadályozni, hogy az iskolaügyi miniszter szlovák iskolába cseh tanerőt ki ne nevezhessen. A történelmi országrészekben sem látják szívesen a szlovák tanerőket". A Magyar írás I. évfolyamában találjuk a következőket: "A fiatal magyar tanárgeneráció csak a legutóbbi időben kezdi nagyobb mértékben, csoportokban odahagyni az egyetemet, s mint kész tanár dolgozik azon, hogy a nyolc magyar középiskola valamelyikében elhelyezkedhessék. Az utolsó években alig néhány új magyar tanár kapott állást Szlovenszkón. A jelenlegi tanárok legnagyobb része szlovák nemzetiségű, vagy a régi nemzedék ittmaradt embere. A rosszabbodó helyzetet mélyíti az az érdekes tény, hogy a magyar szakkal rendelkező szlovák és cseh tanár taníthat magyar Ha a nyelvtanításban a tanár nemzetisége a meghatározó, akkor ez a szlovák iskolákra is érvényes. Ennek alapján az angol, német, francia stb. nyelvet ott is a megfelelő nemzetiségű tanárnak kellene oktatnia. Már a megboldogult II. József királyunk idejében is elhangzottak ilyen és hasonló megnyilatkozások. Amikor elrendelte, hogy a birodalom egész területén a német legyen a hivatalos nyelv, az oktatás nyelve, azt is kinyilatkoztatta, hogy minden polgárnak kötelessége alkalmassá tennie önmagát az állam szolgálatára. Mindenre kiterjedő gondoskodással azt is meghatározta, hogy kinek a feladata ezt megvalósítani. Nem volt különb a helyzet a 19. század viharos, nemzetiségi torzsalkodásoktól terhelt évtizedeiben sem, és nem sokkal különb ma sem. Hányszor elhangzott már az elmúlt két évszázad folyamán, hogy csak az államnyelvvel azonos nemzetiségű, a többségi nemzethez tartozó, fajtahű pedagógus tudja beoltani a más nemzetiségű diákokba az államnyelv szeretetét, a nemzeti eszmét. A sokat emlegetett "masaryk demokráciában" sem voltak ismeretlenek az ilyen megfogalmazások. A "nemzetiségi, kisebbségi" — ha fontosabb munkahelyek, állások betöltéséről volt szó — akkor is egyben a megbízhatatlant, a nem kívánatost is jelentette. Pl. az első köztársaság idején Szlovenszkó 77 járási főnöke közül egy sem volt magyar nemzetiségű, pedig 19 magyar többségű járás volt. Magyar többségű tanfelügyelőség 8 volt, de a tanfelügyelők között sem volt magyar nemzetiségű. A köztársaság megalakulása után több száz tanítót helyeztek át a történelmi országrészekből Szlovákiába, hogy enyhítsék a katasztrofális tanítóhiányt. De nem csak azért és nem csak tanítókat. Úgy gondolták, hogy a "csehszlovakizmus" eszméjét igazán csak a többségi nemzethez tartozók tudják diadalra vinni. Nem véletlen, hogy a szlovákság saját nacionalizmusát állította ezzel szembe. A korabeli szaklapokban olvasható, hogy "a felekezeti szlovák iskolákban csehországi tanító intézetnél is, míg a magyar tanár csak magyar intézetnél kaphat állást. Ismeretes a szellemi pályák katasztrofális helyzete Szlovenszkón, így a legnagyobb pesszimizmussal tekinthetünk az új magyar tanárgeneráció sorsa elé." Mint ahogy ma, akkor sem lehetett megvalósítani, hogy az iskolákban nemzetiségi, faji hovatartozás szerint alkalmazzanak tanítókat. Főleg nem a nemzetiségileg vegyes területeken. A statisztikai adatok bizonyítják, hogy a nemzetiségileg vegyes területeken az iskolák nevelőtestületei is vegyesek voltak, és ez ma is így van. Az 1933/34-es tanévben a 734 szlovenszkói magyar elemi iskola 1671 tanítója közül 1464 (87,6 %) volt magyar nemzetiségű. A 207 más nemzetiségű tanító közül: 139 csehszlovák, 7 orosz, 27 német, 33 zsidó és 1 egyéb nemzetiségű volt. A legtöbb nem magyar tanító a gr. kát. (14-ből 11), a róm. kát. (911-ből 85) és az állami elemi iskolában működött (192-ből 50). Legkevesebb nem magyar tanító a református magyar elemi Iskolában volt (299-ből 6). Podkarpatszka Ruszban az említett tanévben 110 magyar elemi iskola volt 290 tanítóval. Közülük 224 vallotta magát magyarnak (77,5 %). A 66 más nemzetiségű tanító közül: 4 csehszlovák, 49 orosz és 13 zsidó nemzetiségű volt. A legtöbb nem magyar nemzetiségű tanító a magyar állami elemi iskolákban működött, a 175 tanítóból 53. Az érdekesség kedvéért megemlítjük, hogy Szlovenszkón 1934-ben a 734 magyar elemi iskola közül: 68 volt állami, 334 róm. katolikus, 200 református, 18 zsidó, 10 gr. katolikus, 47 evangélikus volt. A 8 magyar gimnáziumban működő 112 tanár közül 65 volt magyar nemzetiségű. Azt a hamis elképzelést, hogy az iskolában bizonyos tantárgyakat csak bizonyos nemzetiségű, felekezetű stb. tanító oktathat, hosszabb távon büntetlenül nem lehet realizálni. A neveléstörténet ezt bizonyltja. Gyömbér Béla Illusztrációs kép: Prikler László A HÉT 13
