A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-04-15 / 16. szám
w<'% j ÉVFORDULÓ 150 éves óvoda, kisajátított történelem "Igen tisztelt gyülekezet! Egy magasztos és áldott eszmének, mely városunk némely köztiszteletben lévő és álló egyedeinek szfvökben lángokat gerjesztette, egy eszmének, melynek következményei az emberiségre, különösen pedig városunkban kebelezett szegényebb és gazdagabb polgáraira egyaránt nemcsak dúsak, de mindenkor csupán áldottak lehetnek; egy eszmének, melynek gyakorlásáért az utánunk ellendő ivadék mindenkor csupán áldást mondhatond rég elhamvadott porainkra, mondom egy magasztos áldott eszmének gyakorlatba léptetése gyűjtött minket most ez órában, e közhelyen egybe. Az, ami már minden jól elrendezett társulatban az emberiség testi-lelki sikereztetése végett fenáll, hála legyen az Egeknek, minden hű s magzatát szerető apa és anya, sőt minden igaz polgár közörömére, miköztünk veszi kezdetét. Mely, ami kicsinynek és csekélynek látszik is lenni, oly dús és áldott következményekkel kecsegtet minket jövendőre. És az? A kisdedóvó-intézet!" Még bőven idézhetnék az időközben megboldogult nagytiszteletű Pekár Lajos evangélikus lelkésznek a losonci kisdedóvó-intézet ünnepélyes megnyitásakor — azaz 1844 február havának 18. napján — mondott, kissé dagályos, de sok igazságot tartalmazó beszédéből. Mondom, idézhetnék, de nem teszem. Elsősorban nem volna elegáns, másodsorban ennyi is bőven elég ahhoz, hogy levonhassuk belőle a tanulságot. De erről később... A tényre, hogy közeleg az első losonci óvoda, illetve ahogy akkoriban nevezték, a kisdedóvóintézet megnyitásának 150. évfordulója, először dr. Jozef Drenko, szlovák gimnáziumi tanár hívta fel a város és a Tanügyi Hivatal figyelmét... Az ő érdeme, hogy a város emléktáblát készíttetett az ünnepélyes megemlékezésre, s neki köszönhető az is, hogy a Tanügyi Hivatal 48 oldalas publikációt adott ki ez alkalomból. Azért köszönhető neki, mert ő a szerzője. Dr. Jozef Drenko szinte megszállottsággal térképezi fel a múltat, s majd évente jelentkezik újabb és újabb kiadványaival. Tiszteljük és szeretjük érle, annál is inkább, mivel a losonci magyar tanítóktól és tanároktól régen nem várunk el ilyesmit. (A kivételt Böszörményi István tanár úr jelenti, de az ő nevét inkább a füleki gimnáziummal kapcsolatban szoktuk emlegetni.) Az értékes korabeli dokumentumokat és információkat tartalmazó kiadványból megtudhatjuk, hogy az első losonci kisdedóvó-intézet létesítésénél Kublnyi Ferencné született Gyürky Franciska bábáskodott. A kisdedóvó először a Bég utcában székelt, megnyitására 1844. február 18-án került sor. Az év végéig már 252 gyereket írattak be, "szegény szülők kisdedét a gazdagéval egyaránt". 1845-ben Petőfi Sándor is megtisztelte látogatásával. Az első óvó férfi volt és író: Karaády Ignácz, aki később Kossuth Lajos gyermekeit nevelte. Mivel Losonc 1849- ben a tűz martaléka lett, az óvoda az 50-es években bérházban, majd a régi városházában lelt otthonra. 1867-ben a város veszi át, és 10 évvel később tágas épületet emel számára a Sugár utcában, amelyhez játszótér is tartozik. Az óvodába különböző vallású gyermekek jártak, s a nemzetiségük is különböző volt: magyar, szlovák, német. De térjünk vissza a mába. A hajdani Sugár utcát ma Hertz utcának hívják, a kisdedóvó-intézetet pedig egyszerűen csak óvodának. Az óvoda, akárcsak valaha, a városé. Az épületre helyezendő márványtábla ügyét a városi önkormányzat mellett működő kulturális bizottság is megtárgyalta, támogatta, s véleme nyezte a márványtáblára kerülő szlovák és magyar szöveget. Február 18-án, az első losonci óvoda megnyitásának 150. évfordulóján dr. Ján Čeman, a losonci Tanügyi Hivatal igazgatója és dr. Miroslava Čermáková polgármester mondott beszédet. Az ünnepélyes pillanatok az iskola- és az óvodaügy áldatlan helyzetét taglaló munkaértekezletté változtak át. Ettől kellemetlenebb már csak az volt, amikor a polgámester asszony lerántotta a fekete márványtábláról a fehér leplet, s előbukkant az egyetlen, csak szlovák nyelvű felirat. Amikor a polgármester asszonyt megkérdeztem, miért került egynyelvű szöveg az emléktáblára, holott a kulturális bizottság kétnyelvűt hagyott jóvá, azt a feleletet kaptam, hogy a kulturális bizottság csak tanácsadó-testület, ajánlásai nem határozat érvényűek._ A határozatot dr. Miroslava Čermáková polgármester hozta, aki úgy döntött, hogy a tábla szlovák nyelvű lesz, elfeledkezve arról, hogy hivatalából adódóan nemcsak Losonc szlovák, hanem magyar polgárait is képviselnie kell, nem törődve azzal, hogy a "rég elhamvadt porok" forognak a sírjukban. Az "alapítók után ellendő ivadék mindenkori áldása" Is egy nyelven mondatott ki. Én meg kimondom, hogy történelemkisajátítás történt. A márványtáblát ezért nem fényképeztem le. Fotó majd akkor készül róla, ha ott lesz mellette a magyar megfelelője is. Amit egy legközelebbi évfordulón s egy következő helyhatósági választás után bármikor oda lehet helyezni! Ardamica Ferenc KINCSÜNK AZ ANYANYELV Néhány hazai leiterjakabról A súlyos s olykor nevetséges fordítási hibát tréfásan leiterjakabnak nevezzük. Ez a kifejezés onnan ered, hogy Agai Adolf újságíró, a múlt század és a századforduló népszerű humoristája fiatal korában a német Jakob’s Leiter kifejezést tulajdonnévnek vélte, és Leiter Jakab-nak fordította a helyes Jákob létrája helyett. Agai Adolf nevét ma már szinte csak az irodalomtörténészek ismerik, leiterjakabok azonban továbbra is születnek, amint ez az alábbi kitekintésből is kitűnik. Egyik lapunk tavalyi számában a kommentátor elmarasztalta az egyik parlamenti képviselőt, mondván: kijelentéseivel " medveszolgálatot tesz az ellenzéknek". Az esetleges magyarországi olvasók nyilván elgondolkoztak azon, mit jelenthet a medveszolgálat szó; a szlovákiai magyar szövegek stílusában jártasabb és szlovákul tudó itteni magyar viszont hamar rájött, hogy a kommentátor a szlovák medvedia služba kifejezést fordította le így, ahelyett, hogy értelemszerűen ezt írta volna: rossz szolgálatot tesz az ellenzéknek. A szlovák kifejezés — akárcsak például a finn karhunpalvelus — egyébként valószínűleg a némeg Bärendienst szó szerinti fordítása. Olvasóink talán még emlékeznek a DSZM egyik tavalyi javaslatára, hogy Csehszlovákia békés szétválasztásáért jelöljék Nobel-díjra a cseh és a szlovák miniszterelnököt. Egyik újságírónk a javaslat csehországi visszhangja kapcsán többek között azt írta, hogy a cseh Rádiožumál kommentátora a javaslatot "túlságosan erős kávénak" minősítette. Mi köze a kávénak a politikához? — kérdezhetjük. Természetesen semmi, a " túlságosan erős kávé" a "to je silné kafc" cseh állandósult szókapcsolat szó szerinti fordítása. A cseh szókapcsolatnak van azonos jelentésű párja a szlovákban és a németben is: to je tuhý, silný tabak, dohán, illetve a das ist ein starker Tabak. Mindhárom frazeologizmus jelentése így adható meg: ’nem megfelelő, túlságosan erős kifejezés, megjegyzés, tett'. A magyarban ezeknek az átvitt értelmű állandósult szószerkezeteknek nincs közvetlen megfelelőjük, fordításkor ezért vagy a körülírást kell választani, vagy keresni kell a szövegbe illő, hasonló jelentésű állandósult szókapcsolatot, pl. ami sok, az sok; ez már több a soknál. Természetesen azt is tudatosítanunk kell, hogy az említett magyar szólások expresszívebbek, mint a cseh, bennük az elutasítás erősebben nyilvánul meg. Végül idézzünk egy példát a rádióból is: a sajtószemlében hallhattuk, hogy az egyik szlovák napilap Vallr Komárekkel közöl interjút Véget kell vetni a tehénpereknek címmel. Mivel a magyarban legfeljebb csak tyúkperek vannak, tehénperckről esetleg csak akkor beszélhetünk, ha a per tárgyát valóban tehenek képezik, a hallgató joggal gondolhatta, hogy újabb szlovák eredetű tükörfordítással találkozott. A kérdés azonban az, mely szlovák kifejezést fordították le így sebtében; ilyen kifejezés ugyanis, mint pl. a kravie spory, ismeretlen a szlovákban. Az említett szlovák lapban utánanéztem, mit is mondott Valtr Komárek. Az ismert politikus és közgazda a cseh—szlovák viszony kapcsán arról beszélt, hogy végre abba kellene hagyni a semmire sem vezető szócsatákat, vitákat. Erre utalt az idézett cikk címe is: Prestať s jalovými spormi — vagyis magyarul: Fel kell hagyni a meddő vitákkal. Hogyan kerül a képbe a tehén, sőt a tehénper? A sajtószemle készítője valószínűleg emlékezett arra, hogy az iskolában valamikor szlovákból kötelező olvasmány volt a Ryšavá jalovica című elbeszélés, ebben pedig egy tehén — pontosabban üsző — szerepelt. A baj csak az, hogy a jalový spor szókapcsolatban a jalový jelentése ’meddő’, a jalovica, vagyis üsző pedig nem a jalová krava, vagyis magyarul meddő tehén röviditéséből keletkezett. Első két példánk kapcsán esetleg felróható, hogy túlságosan szigorúan bíráltuk el őket, a jalový spor kifejezésnek tehénper fordítása azonban igazi leiterjakab. Pedig a rossz, félrevezető fordítás mindhárom esetben elkerülhető lett volna, ha a fordítók használták volna a meglevő szótárakat. Szabómihály Gizella 14 A HÉT
