A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-04-15 / 16. szám
OTTJÁRTUNK ::::: :-Ä-:*Ä-^iStsAv.->>x«sv.-3Kft-. -^VSÄÍWÄ-:-.-. » ** 1 ” 'X'' A "................ ’ ’ ‘' Az életrajzírók nyilván számon tartják, hogy Gyurcsó István népes családból származott. A garamkövesdi születésű költő éppen januárban lett volna 79 éves, ha kerek tíz esztendővel ezelőtt el nem ragadja a halál. Nos, Gyurcsóék nyolcán voltak testvérek, nem csoda hát ha szétszéledtek a nagy világba — még négyen élnek —, és jutott belőlük a tengerentúlra is, Philadelphiában is él Gyurcsó testvér. Gyurcsó István a Garam és a Duna mentén nevelkedett, cseperedett úgy, mint testvérhúga Giziké néni is. A háború után aztán jöttek a "nagy" népvándorlások, Giziké néni Csehországba került, először a határvidékre, de aztán Prágában sikerült üzemi munkát szereznie, István is vele tartott, ám amikor már közölték verseit, neve ismertté vált Dél- Szlovákia magyar vidékein, hívták Pozsonyba, és 1952-től a Csemadok Központi Bizottságának kötelékébe került. Giziké néni azonban maradt Prágában, ráadásul egy cseh fiúnak megtetszett a filigrán, bő beszédű, bodor hajú magyar lány. Az ismeretségből hamarosan házasság lett, és Gizika azóta is a cseh származású Josef hűséges párja. Családjuk nincsen... Még a prágai Magyar Kultúra létének és fénykorának idején említették, hogy Giziké néni gyakran bejár ide, ahonnan könyvekkel és főként magyar újságokkal tér haza. A kultúra dolgozói Giziké nénit számon tartották, szívesen elbeszélgettek vele, különösen a régi időkről, amikor még bátyját is el-elkísérte, hogy könyveket, versesköteteket vásároljanak. Bevallom, szerettem volna találkozni a költő húgával már csak azért is, mert mindig tiszteltem, becsültem és szerettem Gyurcsó Istvánt a keménységéért, szókimondásáért és a magyarsághoz, az anyanyelvhez való megingathatatlan ragaszkodásáért. Bizony a Zoboralján, egy-egy Csemadok-gyűlésen sem spórolta a szavakat, hogy biztassa, lelkesítse a csüggedni látszó magyarokat. A találkozás mindig elmaradt, végül a prágai Magyar Kultúra is bezárta kapuit, de nem adtam fel a reményt; sikerült címet és telefonszámot szereznem. így március elején, prágai utam alkalmával felhívtam a "Marek" családot, mert ugye Giziké férje után a Mareková nevet viseli. "Az unokák, amikor jeles ünnepeken körbeállnak a nagyszülők udvarán — nem értik egymást. " "Gyurcsó István: Népvándorlás kora II" Örömmel fogadták a hívást és megegyeztünk, hogy másnap délelőtt tízkor megjelenek a Marek család otthonában. Giziké néni a kapuban várt. Termetével, hangjával, őszülő, göndör hajával és kerek szemeivel tagadhatatlanul hasonlít a bátyjára. Örömmel üdvözöltük egymást, a liftben váltottunk néhány szót az utazásról, az időjárásról és szó esett családomról is. Bent a lakásban, a férj kedvéért, csehül folytattuk a beszélgetést, és a csillogó szemű, középtermetű Josef nyomban megkérdezte: — Emlékeznek még az emberek Istvánra? Megnyugtattam, hogy igen. Verseit szavalják a szavalóversenyeken, és Dunaszerdahelyen alapítvány viseli nevét. Ám az egyre változó könyvkiadói körülmények között sem ártana egy válogatott kötetét kiadni, hogy a felnövekvő nemzedék előtt se legyen ismeretlen. Különösen a szülőföldről, a hazafiasságról és a magyar identitástudatról szóló verseire gondolok! — mondtam. — Bizony nagyon szép verseket írt, és nagyon szépen cl tudta mondani. Néha, még Kövesden, ha összejött a család, mindnyájan csak rá figyeltünk, még sírtunk is. Volt egy verse, ami arról szólt, hogy az unokák már nem tudnak magyarul. Mennyire vált bonyolultabbá a helyzet az ország kettéválása után? — kérdezte Giziké. — A versre emlékszem — mondtam —, ám nem tudnám megmondani, hogy melyik kötetéből való, de majd utánanézek. Sajnos nagyon fájdalmas dolgokat írt le már akkor, és az idő kegyetlenül kezdi bebizonyítani Gyurcsó István sorait: »Az unokák a nagyszülőket sem értik./ "Gyöngyöm, virágom!"/ Az unokák nem értik. / mi az a "gyöngyöm" s/ mi az "a virágom"«. Idézem a sorokat most már szó szerint "A hűség nyelve" című kötetből, amelyet a csehszlovákiai magyar írók az anyanyelvről gyűjtöttek össze... Aztán sok mindenről szó esett még, de mint mondták, a Csehországba szakadt magyarokat bizony érzékenyen érinti az ország kettéválása. A politikai légkör a cseh vidékeken sem nyugodtabb, mint Szlovákiában. Miután búcsút vettem vendéglátóimtól, Giziké néni az ajtóban még arra kért, hogy küldjék néhány régi példányt lapunkból, az A Hétből, mivel Prágában nem lehet magyar lapokhoz jutni. ígéretemnek igyekszem eleget tenni, de előre tudom, hogy nem lesz egyszerű, ugyanis egy más országba mennek majd a lapok, és azóta új törvények születtek. Nagy élmény volt számomra a Gyurcsó István húgával, Giziké nénivel való prágai találkozásom, ráadásul most a költő születésének és halálának évfordulóján. A költő 1915. január 27-én született Garamkövesden, és 1984. március 16-án hunyt el; szülőfalujában pihennek hamvai. Munkássága sok-sok írás, cikk és hét verses kötet. Motesiky Árpád A HÉT 13
