A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-01-01 / 1. szám
FIGYELŐ Személyiségfejlesztő program nőknek mi felel meg az érdekeinknek és mi nem. Mi az, ami előbbreviszi ügyünket, s mi az, ami fékez, netán rombol. A társadalmi mozgásokban szakmailag ott kell lennünk, s ha lehet, aktívan. A szakterület, s ezen belül a személy autonómiájának megvalósítását fölülről elvárni, balgaság. Népi mondással élve: fából vaskarika. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége olyan lesz, amilyenné az alapszervezetei formálják, a területi és országos választmányainak pedig elsősorban koordináló szerep jut. Persze ügyintéző is kell, mely feladat ellátására legalkalmasabb az iroda vezetője, illetve a szövetség alkalmazottai. A testületek tagjai pedig, mint a tapasztalat is bizonyítja, jobb ha tiszteletbeli funkcionáriusok. E kompetenciák kérdésében is határozott a kassai közgyűlés. Az országos választmány tagjai végre kivétel nélkül szakcsoportokba tömörültek, s a szakcsoportok elnökei, valamint a szövetség ugyancsak tiszteletbeli elnöke a három regionális alelnökkel együtt képezik az országos elnökséget. Ami külön biztató, a szövetség új cselekvési programja a szakbizottságok munkaprogramjából állt össze. A közgyűlés hangsúlyozta azt is, hogy ragaszkodni kell az 1990-es nyitrai alapdokumentumokhoz, köztük a szövetség küldetését meghatározó eredeti programhoz. Remélem, mindebből kitűnik, hogy a szövetség szervezeti felépítésének, működési szabályainak rögzítése új irányt és lendületet ad mindannyiunk munkájának. Azt sem titkoljuk, hogy mint szövetségesekre, leginkább kinek a segítségére számítunk. Mindenekelőttt a szülőkre, hiszen az iskolák és nevelőintózmények sorsa elválaszthatatlan a gyermekeik sorsának alakulásától. Egy gyenge hangocska az ő részükről is elhangzott Kassán. Szövetségünk már rég kimondta, hogy a szülőket mint megrendelőket — még akkor is, ha ők még nem így fogalmazzák meg az iskolához való viszonyukat —, a nevelési célok elérésében egyenrangú partnereinknek tekintjük. Arra biztatjuk őket, hogy félelmeiket leküzdve, ám kellő tapintattal tárják az iskolák és az oktatásügy irányítói elé jogos elvárásaikat. Nem kisebb a tét, mint gyermekeik személyiségének formálása és a jövőbeni boldogulása. A közgyűlés elfogadta a szakbizottságok programját, mely részletekbe menően tartalmazza a módszertani, az iskolafejlesztési, az ifjúságnevelési feladatokat, és kiterjed a pedagógusok szakmai továbbképzésére, az információcserére és a szakirodalom művelésére, valamint a szövetség fenntartására és gazdálkodására is. Viszont a programok csak akkor lesznek hatékonyak, ha megvalósításuk érdekében a szövetség egész tagsága hasonló munkamegosztást vállal, mint amilyent az országos választmány tagjai vállaltak. A pedagógiai műhelymunka csak kis csoportokban képzelhető el, s az országos közgyűléseknek pedig nem lehet más feladatuk, mint az összegzés, az összehangolás és a szakmai megújulás külső motiválása. CSICSAY ALAJOS "Egy új gondolat önmagunkról vagy kapcsolatainkról az összes többi gondolatot is átrendezi■" P. MCLAUGHLIN Thomas Gordon nevének hallatán nem egy pedagógus és szülő felkapja a fejét. Ok már 1990-ben kézbe vehették az újszerű gondolkodásra és problémamegoldásra sarkalló Gordon-könyveket: a Tanári hatékonyság fejlesztése (T.E.T.) és a Szülői eredményesség tanulása (P.E.T.) ciműeket. Néhányan, akik a módszer iránt érdeklődtünk, Gordon-tanfolyamot is végeztünk Girasek János debreceni főiskolai tanár jóvoltából. A "gordonosok" a Vezetői eredményesség tanulására. (V.E.T.) vártak inkább, de bizonyára nem bánják meg, ha átrágják magukat Linda Adams (Gordon felesége) A női eredményesség tanulása (N.E.T. Studium effektive, 1993) című, sok frissességet, rugalmasságot tartalmazó könyvén, amely "szakmai csemegének" számít, főleg nőknek, de nem csak nekik. Ma Gordon is bevallja: eddig csak a legnagyobb hatalommal rendelkezők "képzésével" foglalkozott, s íme megvalósult módszerének hathatós alkalmazása a "legkisebb hatalmat bitorlók" által is. Évszázados szokások, sztereotípiák is akadályozták és akadályozzák még ma is a nők önérvényesítő és önfeltáró tőre kvéseit, szükségleteik méltányos kielégítését; támogatják a férfisovinizmus megalázó és nevetséges megnyilvánulásait; visszaszorítják a lányok, asszonyok vágyainak, igényeinek tudatosítását, kielégítését, pedig minden kapcsolatuk gazdagabbá, hatékonyabbá, pozitívabbá tehető, ha nem a győztes-vesztes felállásban élnek, s természetesen nem az utóbbi pozícióját vállalják. Ellenkező esetben jön a lehangoltság, idegesség, alkoholizmus, depresszió. A szerző bátorságra, változtatni akarásra, nehéz feladatok megoldására, önálló döntések vállalására szólít fel. Hangsúlyozza, hogy döntéseinkért és önmagunkért merjük vállalni a felelősséget, és merjünk szembe nézni sajátos problémáinkkal. Sok nő még ma is azt a hagyományos életet éli, amely őt a másokhoz való viszonya alapján határozza meg. A modern nő meg akar szabadulni attól, hogy mások irányítsák, másoktól függjön, hogy másodrangúként kezelje a társadalom, és hogy magán- és közéleti tevékenységében bárki is korlátozza. A könyv meggyőzi az olvasót (a férfiakat is) arról, hogy a nők is kézbe vehetik saját életük irányítását, önmegvalósításukat, jó érzékenységgel, önfeltárással megelőzhetnek és megoldhatnak konfliktusokat (a magukét és másokét is), végső soron igényeik, szükségleteik szerint élhetnek, érvényesülhetnek, érhetik el céljukat. Mindehhez fontos lépés a "szabadságtartományunk" átértékelése, miszerint saját életünket saját kézbe vegyük, igényeinket tudatosítsuk, hatékony önfeltárást végezzünk, asszertív (önérvényesítő) magatartást tanúsítsunk. Ez utóbbinak természetszerűleg megvannak az előnyei, kockázatai, formái, módszerei. Nagyon tanulságos a Hogyan mondjunk nemet? című fejezet. Többen kíváncsiak rá, miért mondunk igent, ha más az igényünk, mi a módja a "sérülésmentes" elutasításnak, bizonyos konfliktusok megelőzésének, a te-üzenetek elkerülésének. "Csakúgy, mint amikor nem helyett igent mondunk, a te-üzeneteket is egyszerűbbnek tűnik kimondani. Könnyebben jönnek nyelvünkre, mivel nem kívánnak meg önismeretet, és a felelősséget is áthárítják másokra. Arra is alkalmasak, hogy visszavágjunk velük azoknak, akik megbántottak bennünket." Ha én-üzenet helyett te-üzeneteket küldünk, nem vállaljuk a felelősséget saját érzéseinkért; ellenállást, védekezést, megtorlást váltunk ki a partnerből; vitát, gorombáskodást indíthatunk el, megbántjuk, megalázzuk a másikat; nem tiszteljük a másik érzelmeit. Nagyon lényeges az elkerülésük, ha pozitív kapcsolatot akarunk kialakítani vagy megtartani. A bajmegelőző én-üzenetek, az értő figyelem, a "problémagazda" tisztázása, az elfogadható és el nem fogadható viselkedés sávjának felismerése segít a konfliktushelyzetek fel- és megoldásában. A szerző külön fejezetet szentel a szorongás leküzdése problémakörének. Tanulságos és ábrákkal szemléltetett fejezet a Konfliktusok. Ki győz? Ki veszít? című, amely végül is a III. módszerre, a vereségmentes konfliktusmegoldásra szólít fel. Ezt a következő hat lépésben kell végigjárnunk: a probléma megfogalmazása, a lehetséges megoldások összegyűjtése, a javaslatok mérlegelése, a kölcsönösen elfogadható javaslat kiválasztása, a megoldás lebonyolítása, a megoldás eredményeinek értékelése. Linda Adams foglalkozik még az értékütközés(ek), nézetkülönbség(ek) felismerésével, megoldásával, "oldószereivel", befolyásolásával, a modellállással, tanácsadással, az erőszak problémájával, a környezetmódosítás jelentőségével, a személyiség hatékony megtervezésével, a maslowi szükséglet-hierarchiával, s lazító gyakorlatokat is leír azoknak, akik nemcsak elolvassák a gazdag ismeretanyagot, hanem a gyakorlatban is alkalmazni kívánják. Laczkóné Erdélyi Margit A HÉT 3
